Netidők Blogtársaság

2011. március 29-30-án rendezték a Médiapiac 2011 konferenciát Tapolcán, amelynek második napján jómagam vezettem az internettel foglalkozó Web 2.011 szekciót. A szekcióban elhangzó kilenc előadás meglehetősen sok témát fedett le be a területen folyó történésekből, így beszéltünk a számítási felhő adatvédelmi vonatkozásairól (cloud computing), a HTML5-ről, a márkák és a keresők viszonyáról, az online marketing szerepéről a média munkahelyeken, a céges rajongói oldalakról, a webes hatékonyságnövelés eszközeiről, egy alternatív kézbesítési rendszerről, a digitális fogyasztókról, végül a mobilok térnyeréséről. Konferenciabeszámoló következik.

Első ránézésre talán túlságosan is sokszínűnek tűnik ez a program, de van benne rendszer: a technológiától indulva jutottunk el a márkákig, majd az online marketingig, onnan az online kereskedelemig, és a mobil megoldásokig. Minden előadás a friss, 2011-es internetes jelenségekkel, foglalkozott és szinte kivétel nélkül a hazai helyzetre reflektált. A teljesség igénye nélkül szemezgetek az előadások gondolataiból, szubjektíven kiemelve néhány számomra meghatározó elemet.

A nyitó előadásban Kulcsár Zoltán (Privacy Policy Online Services) a számítási felhővel kapcsolatos adatvédelmi aggályokat mutatta be. Miután a számítási felhő nem egyetlen fizikai helyhez kötött, nehéz meghatározni, hogy a segítségével nyújtott szolgáltatásokra milyen adatvédelmi és egyéb szabályozási elvek vonatkozzanak. Bár egyre többen vesszük igénybe a számítási felhő alapú rendszereket, a szabályozásban még számos luk található, nem tisztázott például, hogy pontosan mihez járult hozzá előzetesen a felhasználó, milyen jogai vannak és mi történik, ha kiszivárognak vagy elvesznek az adatai.

Kolozsi István (fps webügynökség) előadásából megtudhattuk, hogy mi az a HTML5, mi hívta életre, milyen területei vannak és milyen hatással fog járni, ha elkészül. Gyakorlatilag egy olyan webes szabványról van szó, ami 2014-ig készül el, fokozatosan vezetik be és a böngészők kompatibilitásától függően gondoskodik arról, hogy nekünk internetezőknek egyszerű legyen böngészni (ne kelljen plusz kiegészítőket telepítenünk). Ezen felül a webre fejlesztő cégek számára jelent egy egységes környezetet, amiben sokkal kevesebbet kell a fejlesztéssel, dizájnnal, webes optimalizálással foglalkozni, tehát a tartalomipar és egyéb webes szereplők számára is előnnyel jár majd a bevezetése.

Varga Péter (Optimalizálás Bt.) arról beszélt, hogy miközben nagyon sokan keresnek a nagy márkákra, illetve a hozzájuk kapcsolódó kifejezésekre, ezek sok esetben nem vezetnek el magának a márkának az oldalára. Vagyis nem az a kérdés, hogy egy nagy márka tulajdonosa mit nyerhet a keresőoptimalizálással, hanem, hogy mit veszíthet, ha a felé irányuló figyelmet átengedi másoknak.

Damjanovich Nebojsa (Senpai Consulting) arra hívta fel a figyelmet, hogy a marketing szakma technologizálódik, digitalizálódik, a médiában dolgozó szakembereknek egyre inkább nem csak egyszerűen ismerni kell az online világot, hanem abban, annak az eszközeivel dolgozni, ezért nem mindegy, hogy milyen tudással rendelkeznek, milyen képzéseken vesznek részt.

Forgács Mariann (MarketingMorzsák) a Facebook céges rajongói oldalainak világába kalauzolt el minket. Bemutatta, hogy még a kis cégektől is tanulhatnak a nagy márkák, például többek között az egyszerűséget és hatékonyságot. Megtudhattuk, hogy a rajongói oldal nem értékesítésre való, hanem folyamatos párbeszédre, ahol a közösségépítés meghatározó, ezért a tartalom minősége és nem az önmagában vett mennyisége a mérvadó.

Dunder Krisztián (Dunder.hu) a webes hatékonyságnövelésről beszélt. Ma már a felhasználók gyakran csak átfutják az oldalakat és nem olvassák el a tartalmat, miközben egyre tudatosabban használják a keresőket – bár sok esetben a lustaság is meghatározó lehet a tevékenységükben. A weben egyszerre, egymás mellett található a hasznos tartalom és a szemét, miközben mindkettő ingyen van, mivel ehhez hozzászoktak az emberek. Emiatt szükség van hatékonyságnövelésre, amihez számos, sok esetben ingyen is hozzáférhető eszközt nyújt számunkra a web.

Sipos György (Lapker) az Inmedio és Relay boltok rendszerét mutatta be, mint csomag kézbesítésre használható alternatív eszközt. Ha rendelünk valamit az internetről, akkor nem muszáj azt futárszolgálattal kiszállíttatni és lesni a futár érkezését. A megrendelt csomag egyre több webáruháznál (jelenleg kb. 200 partnere van a cégnek) kérhető a Lapker boltjaiba, amelyek forgalmas, könnyen megközelíthető helyeken találhatók. A csomagok biztonságos kiszállítását összetett logisztikai rendszer biztosítja, az átvételkor pedig tudunk készpénzzel vagy kártyával is fizetni.

Bacher János (GfK) a digitális fogyasztóról (Digital Connected Consumer) szóló friss magyar kutatás adatait ismertette. Ezek szerint a 15-49 éves, legalább hetente internetező lakosság netes és digitális fogyasztási szokásai alapján öt csoportba sorolható: megszállott (8%), neten lógó (11%), kütyümániás (17%), célzottan tájékozódó (26%), bizalmatlan (39%). Elsősorban milyen tevékenységeket vált ki az internet már idehaza is? Újságolvasást, tévézést, bankba járást, hivatalos ügyek személyes elintézését, könyvvásárlást. A digitális fogyasztás már jelen van a magyar emberek egy részének az életében, viszont csalóka lehet csak Budapestről, egy íróasztal mögül figyelni mindezt, mert így túlértékelhetjük a jelentőségét és súlyát.

Az utolsó előadásban Dobó Mátyás (Peer) a mobil platformokról mesélt. Véleménye szerint átmeneti időszakban vagyunk, végleg lezárult a PC-korszak, amikor a felhasználónak értenie kellett az eszköz működéséhez, amikor nem egyszerűen csak használnia kellett azt, de működtetnie is. Minden népszerű fogyasztói technológia életében eljön az a pillanat, amikor használata megnyílik az egyszerű tömegek számára, akik nem érteni, hanem csak használni akarják. Mert három -féle használó van, a mérnök, a nerd és „anyu, apu”. Az informatikában az okostelefonok és a tabletek elhozzák az infokom eszközök használatát a harmadik csoport számára is – aminek a kisebbségbe szorult mérnök és nerd csoportokat leszámítva mindenki örül.

A fentebbi beszámoló alapján is látszik, hogy a média és az internet viszonya sokrétű, összetett és szerteágazó. A kilenc előadás alapján úgy tűnik, hogy aki ebben a világban vállalkozóként, média tulajdonosként vagy akár szakmában dolgozó alkalmazottként boldogulni akar, annak egyszerre kell figyelnie a technológiákra, marketing eszközökre, képzésre, fogyasztóra, szolgáltatásokra, újdonságokra... És még így sem garantált, hogy nem marad le valami fontosról, ami végzetes lehet számára.

Pintér Robesz

A legkönnyebb módja, hogy barátnőd legyen, ha már van. Ha pedig nincs, akkor vegyél magadnak!

Egy hamarosan induló online szolgáltatás (Cloud Girlfriend) arra vállalkozik, hogy álmaid nőjét szállítja neked akivel virtuális kapcsolatban élhetsz. Csak meg kell mondanod, hogy számodra milyen az ideális nő, létre kell hoznod a szolgáltatás honlapján keresztül, vedd fel az ismerőseid közé a közösségi oldalon, mint akivel kapcsolatban élsz és máris élvezheted a távkapcsolatot az álomnővel.

A pótbarátnőd majd irkál az üzenő faladra romantikus üzeneteket, beállítja, hogy veled kapcsolatban éli mindennapjait. Azt gondolhatnánk, hogy ez majd valami jól megírt program, de nem. Az cég alapítója szerint a virtuális élettársat valódi emberek töltik majd meg élettel, egy később nyilvánosságra kerülő összeg fejében.A cég szerint a valódi emberek alkalmazásával valódi érzelmeket lehet közvetíteni, amit semmiféle program nem tudna pótolni. Azt is fontos tudni, hogy ez nem valamiféle cyber-szex szolgáltatás, ez csak a külvilágnak szóló álca, amit a magányos ember magára ölt, hogy ne lógjon ki abból a sorból amit társadalom nagy része képvisel.

Amitől még bizarrabb az egész, hogy a jelenlegi tervek szerint, csak barátnőt lehet készíteni. Aki barátra vágyik, annak még sokat kell várni mert a jelenlegi felállásban erre nincs mód.

A szolgáltatáshoz, még valószínű lesz egy-két keresetlen szava majd a Facebooknak is, hiszen az felhasználói feltételek között szerepel, hogy az oldalra csak valódi emberek (és szervezetek) regisztrálhatnak. Volt már rá példa ugyanis, hogy akár többmilliós felhasználótáborral bíró szolgáltatást a Facebook egyszerűen letiltott, mert megsértette a felhasználási feltételeket. Ilyen volt a Szakítós figyelmeztető (Breakup Notifier) is amelyik csak arról értesítette az érdeklődőket, hogy valaki épp most lett szingli. Igaz ez automatikus program volt, amit könnyen lehetett azonosítani. Ezzel szemben a Cloud Girlfriend-nél hús-vér emberek fognak regisztrálni és nem derül ki, hogy a kapcsolat kamu.

Néhány éve még tátott szájjal figyeltem azokat a mobiltelefonokat, amelyek képesek voltak arra, hogy ha az eszközt elfordították, akkor vele fordult a kijelzőn látható kép is. Elgondolkodtam, vajon honnan tudja a kép, hogy elfordították a telefont! Mindenesetre nagyon látványos, ha egy kijelzőn a fekvő formába rögzített fényképet nem a hosszúkás, hanem a széles, természetes pozíciójában nézhetjük meg. Ráadásul milyen előnyös lehet ez egy videofilm megtekintésénél, esetleg egy sok oszlopból álló táblázat áttekintésénél!

Image: tungphoto / FreeDigitalPhotos.net

Már eddig is idegesített, hogy amióta a különböző viselkedésfejlesztési tréningekről olvasok, soha nem lehetek biztos abban: ami a velem szemben lévő arcon látható, valójában igaz-e vagy sem. Hogyan viselkedjünk állásinterjún, hogyan ha ezt vagy azt teszünk, milyen legyen ábrázatunk, ha így vagy úgy akarunk hatni... - az embernek az a benyomása: ismervén e képzéseket: egy instant műmosoly, hazugság az egész világ, alant a ki nem mutatott tantaluszi kínokkal és utálattal. A gyorséttermekben a kötelező "segíthetek??" ostoba hangsúlyú kérdésre - sejtvén, hogy aligha tekinthető igaznak és szívből jövőnek - , rendszeresen azt a kőkemény igazságot passzolom vissza: rajtam ugyan aligha.
Persze soha nem értik, nincsenek valósághoz szokva.

És erre itt a legújabb hír: egy képelemző alkalmazás segítségével az ember okostelefonjának kameráját a neki megtetsző fiúra vagy lányra irányítja, a telefon villámgyorsan összeveti azt a Facebook-on tárolt profilképekkel, és ha Facebook-delikvensünk kellően közlékeny, neve, címe, mobilszáma, akár még kedvenc hobbyja, adott esetben szexuális irányultsága vagy ilyen jellegű foglaltsága is megtudható. Magyarán a legendás leslie nielsen-i mondat, mely szerint a nővadászat olyan, mint a kosárlabda, az ember szeretné lyukra tenni hosszas cselezés nélkül, immár valóság, halálbiztosan randizhatunk kockázatok és mellékhatások nélkül, hiszen mindent tudhatunk leendő partnerünkről, már akkor is, amikor még rólunk mit sem sejtve békés magányban morzsolgatja perceit.

A dolognak kétségkívül hatalmas előnyei vannak. Például nem környékez meg egy hetero srác egy leszbikus lányt, villámgyorsan egymásra lelhetnek a melegek, feltéve, ha van merszük profiljukban életüknek ezt a részét igazul feltüntetni, és ha történetesen egy vasútmodellező lány meg egy fiú találkozik, az első perctől kezdve megvan a közös témájuk.

ÁMDE. Mi fog még eszükbe jutni, ha mindketten csak a vasútmodellezést szeretik? Hol van a hibázások, eltérések, tévedések fájdalmas de mégis megtermékenyítő hatása. PLUSZ! Mondjuk meg akarok szerezni egy nekem tetsző csajt, hobbija a vasútmodellezés, de nekem nem az. Nettel átszövögetett korunkban persze egyáltalán nem gond, hogy lövésem nincs a különböző méretarányokról, hiszen villámgyorsan felkészülhetek az észleléstől a nagy találkozásig eltelő mintegy 5 percben.

Ám itt van a bökkenő. Megtetszem egy lánynak. Vajon igaz-e az, amit mond, vagy csak felkészült belőlem, hogy némi Grófoz jusson (szegény)? Magasfokú technológia álvigyorát látom, vagy van valós emberi érzelem is a velem szemben ilyen vagy olyan arc mögött? Ráadásul tudván, hogy hatalmas a merítés, hiszen elég telefonommal megállni egy utcasarkon és pásztázni a hullámzó tömeget, rendkívül könnyen dobható is a kapcsolat, hiszen a versenyben immár nem kell hosszas vívódásokkal moralizálni azon: engem szeret-e vagy sem, jó-e nekem vagy nem. E fantasztikus technológiai háttérrel eljuthatunk a leghatékonyabb társkereséshez, amikor partnert és porszívót egyazon lelkiállapotban választhatunk majd: megfelel-e vagy sem. Nézzük a paramétereket. És ha elromlott, a korszerű ember nem omlik össze, nem lesz öngyilkos, nem ugrik le a Szabadság-hídról, de ha mégis legalább felveszi az egészet, hogy az utódai biztosan feltegyék a YouTube-ra. Alighogy zátonyra futott hétperces románcunk végén jövőbe vetett tekintettel állhatunk ki képelemző okostelefonunkkal a tömeg elé, hogy hamarosan megtudjuk: ki is lesz következő szerelmünk, akivel talán nagyobb sikerrel takaríttatjuk fel a padlót.

Gróf Miklós

Ritkán jelenik meg több, mint 200 oldalas kutatási jelentés a kelet-európai internet helyzetéről. Most a Gemiusnak köszönhetően 2010 után másodszor ismét átfogó képet kaphatunk a világháló fejlettségéről a régióban. Néhány napja napvilágot látott A Do you CEE – The internet market of Central and Eastern Europe in 2010 című jelentés.

Néhány érdekesebb adat, ami az anyag átfutásakor kiderülhet a magyar olvasó számára:

• Magyarország a középmezőnyben foglal helyet (15 ország közül a nyolcadik) az internet elterjedtségét tekintve a vizsgált régióban (alulról közelítjük az 50%-ot - 2010. januári adat). Közvetlenül előttünk Bulgária, utánunk Szlovákia található, az első helyen Észtország van (több mint 70%-kal) az utolsó pedig Ukrajna (alig több mint 20%-kal).
• Szélessávú internetben viszont dobogósok vagyunk, Észtország és Szlovénia után – több, mint a háztartások felében van szélessávú internet nálunk. Ez az eredmény azonban csupán a régióban impozáns, Nyugat-Európában mindössze 4 országot előzünk meg vele, miközben 15 ország jár előttünk.
• Az utóbbi egy évben (ez a jelentésben 2009. január és 2010. január közötti időszakot jelenti) Magyarországon növekedett az egyik legnagyobb ütemben az internet penetráció.
• Hiába a legmagasabb az észt internet penetráció a térségben, mivel kicsi az ország lakossága, abszolút számokban ez a legkisebb piac, míg az oroszoké a legnagyobb. Nálunk 4,3 millió netező van, amivel ismét csak a középmezőnyben foglalunk helyet (a vizsgált 15 ország közül a hetedikek vagyunk).
• Az egy főre jutó online reklám költés a csehek után a második legnagyobb idehaza. A csehek a maguk közel 50 eurós adatával toronymagasan a piac fölé nőnek, a mi második helyre elegendő értékünk 20 euró körüli és közel megegyezik a lengyel, illetve a szlovén adattal. Az online reklámpiac teljes költését tekintve viszont már a piac mérete dominál, az első három helyen Oroszországot, Lengyelországot és Csehországot találjuk, hazánk az ötödik (még nem éri el az évi 100 millió eurót az online reklámpiac hazánkban).

A jelentés egyébként egy 14 oldalas összefoglaló résszel kezdődik – ahol az imént említett összehasonlító statisztikák is helyet kapnak. Az anyag túlnyomó részét azonban az összesen 15 ország internetes piacát és fejlettségét azonos szerkezetben taglaló országprofilok adják (ezek egyenként 15-20 oldalasak). Ezekből kiderül például, hogy melyik a legnépszerűbb közösségi oldal Litvániában (a one.lt, 766423 felhasználóval, a facebook nincs a top ötben), mivel böngésznek a legtöbben Oroszországban (Internet Explorerrel – bár jelentősen veszített a népszerűségéből 2008 óta – második az Opera, harmadik a Firefox), vagy melyik a legnépszerűbb oldal Szlovákiában (az azet.sk portál, amely szlovák júzerek 67%-át éri el). A leírások az adott ország internet használati statisztikáin túl a jelenlegi trendeket és a kulcs szereplőket is összegzik, valamint kommentárokat az adott országot jól ismerő piaci szereplőktől (Magyarország esetében ezek Kürti István a Sanomától, Tóth Gábor az Omnicomtól és Novák Péter az Internet Advertising Bureau /IAB/ képviseletében – fontos tudni, hogy a jelentést a Gemius az IAB-vel partnerségben készíti el).

A jelentés egyértelműen hiánypótló, mert ezek az országok bár meglehetősen sokban hasonlítanak egymáshoz internetes fejlettségüket, fejlődési pályájukat, szolgáltatásaikat tekintve, mégis igen keveset tudnak egymásról ezen a téren. Ennek részben a nyelvi akadály az oka, részben, hogy nincsenek több országot bevonó nemzetközi összehasonlító kutatások (tehát publikus adatok) a térségben, végül pedig, hogy valamennyien a területen a fejlődést diktáló és a híreket is uraló országokhoz mérik magukat, így javarészt vakok egymás történéseire. Ez a fajta vakság persze nem csak az internettel kapcsolatos történésekre jellemző Kelet-Európára – persze ez egy igen régi történet, ami még jóval az internet előtt kezdődött...

A jelentés további – nem elhanyagolható – haszna, hogy a Kelet-Európára fejlesztő, azt piacnak tekintő cégek egységes és mélyreható képet kaphatnak a térségről, amiből kiderül, hogy miben hasonlítanak és miben egyediek ezek az országok, ha az internetről van szó. Ez alapján pedig jobb, a régióra szabott szolgáltatásokkal, tartalmakkal, megoldásokkal jelentkezhetnek, aminek végül mi, egyszerű internetezők láthatjuk a közvetlen hasznát. Mindezekért is köszönet illeti a jelentés készítőit, hogy közreadták ezt az igen érdekes és hasznos anyagot. A Gemius tanulmánya regisztrációt követően ingyenesen letölthető a http://www.internetcee.com/ címről.

Pintér Robesz