Netidők Blogtársaság

A múlt heti Oslo-i mészárlás kapcsán sok szervezet és politikus elérkezettnek látta az időt, hogy megkérdőjelezze a túlzottan megengedő szabályozást ami lehetővé tette, hogy egy elmeroggyant ártatlanok életére törjön. A számítógépes játékok és azon belül a belső nézetes lövöldözős játékok az eset kapcsán a tiltást sürgetők célkeresztjébe kerültek ismét.

Nem kellett sokat várni ezekre a véleményekre, hiszen minden ilyen sajnálatos esemény alkalom arra, hogy a tiltás mellett pálcát törők ismét hallassák a hangjukat. Az 1500 oldalas agymenésében Anders Behring Breivik a Modern Warfare 2 és a World of Warcraft játékokat, mint gyakorló eszközöket említi. Breivik, aki hét ember életét oltotta ki a bombatámadással, majd további közel nyolcvan másik ártatlanét évek óta készült a tettére. Ehhez gyakorló bombákat gyártott és lőterekre járt, valamint számítógépes játékokat használt elsősorban gyakorlatozásaihoz.

Precízen mindent feljegyzett, így tavaly februárban azt is, amikor megvette a Modern Warfare 2 játékot, amit az év egyik legjobb játékának tartott. "A MW2-re úgy tekintek leginkább, mint a szimulációs gyakorlatom része. Mindazon által megszerettem a játékot, különösen a több játékos mód ami lenyűgözött. Többé-kevésbé jól szimulálható egy valós bevetés."

A hasonló játékok tiltása mellet érvelőknek ez egy újabb bizonyíték, hogy lám-lám az agresszív játék, agresszivitást szül. Holott Breivik azt is lejegyezte, hogy inkább a szerepjátékok töltik le, mint bármilyen más játék. A kikapcsolódáshoz, nem csak számítógépes játékokkal múlatta az idejét Breivik, de szeretett operába, színházba és kiállításokra is járni. Mégsem merül fel senkiben az, hogy esetleg meg kéne fontolni ezeknek a korlátozását.

Azon a véleményen vagyok, hogy aki ilyen cselekedetre ragadtatja magát, mint Breivik vagy egy iskolai ámokfutó, az nem a "lövöldözős" játékoktól kattan be és lesz ilyen. Ott sokkal mélyebb problémák vannak, melyen az ilyen játékok tiltása nem segít semmit sem.

Egér és húskonzerv

Az informatikai szakkifejezések nagy része közismert a laikus felhasználók körében, és gyakran kerül szóba ezeknek az amerikai angol kifejezéseknek a fordíthatósága. A közhelyes vélemények szerint az idegen kifejezések érthetetlenek, ezért le kell fordítani őket. Ám könnyen beláthatjuk ennek a véleménynek a megalapozatlanságát, ha végiggondoljuk, hogy nem egyértelmű, mi minősül idegen szónak, és nincs ok-okozati összefüggés az idegen eredet és az érthetetlenség közt.

Image: Jeroen van Oostrom / FreeDigitalPhotos.net

Az a mondat, hogy A paraszt szénát kaszál - az átlagember szerint csak ősi eredetű, igazi magyar szavakat tartalmaz. Ám kis nyelvtörténeti műveltséggel tudhatjuk, hogy a határozott névelőn kívül minden szava idegen (szláv) eredetű. Tehát a szavak idegenszerűségének megítélésében nagy szerepet játszik az egyéni nyelvi műveltség, az ízlés és az idő tényező: minél régebben fogadtunk be egy idegen szót, annál megszokottabb, annál inkább sajátnak tekintjük.

A szakkifejezések jelentése valamilyen új technológiai eljárást, eszközt, szakmai tartalmat hordoz, és a laikusnak majdnem mindegy, hogy ezeket a számára ismeretlen szakmai jelentéseket idegen eredetű vagy belső keletkezésű szóalak hordozza. Így van ez az informatikával is: voltaképpen mindegy, hogy installálásnak vagy telepítésnek hívjuk ezt az eljárást, az egyszerű felhasználó csak magyarázattal vagy a szövegkörnyezetből kikövetkeztetve fogja megérteni.

Az informatikai szakkifejezés-készlet ráadásul erősen globalizálódik, néhány kivételtől eltekintve csupa amerikai angol szóalakból épül fel, amelyeket a legtöbb nyelvben átvesznek, használnak. Így van ez nálunk is, ennek a szókincsnek a jó részében megőriztük az idegen eredetű alakokat.

Az informatikai szakkifejezések egyes területeinek viszont olyan kiforrott, összefüggő képi hátterű kifejezéskészlete van, amelynek a honosítása komoly feladat.

Image: renjith krishnan / FreeDigitalPhotos.net

Érdemes áttekinteni a legáltalánosabb honosítási eljárásokat. A legszembetűnőbbek talán a betűszók, amelyeket többnyire megtartunk eredeti formájukban, ám ha kifejtjük, akkor lefordítjuk, például az USB betűszót a universal serial bus kifejezésből alkották, amelyet ha kifejtünk, akkor általában univerzális soros busz formában használunk.

Más a helyzet a közszókkal, szerkezetekkel, kifejezésekkel. Itt két eljárás van, az egyik, hogy használjuk az eredeti, idegen eredetű kifejezést (pl. port, driver, file) vagy lefordítjuk őket, meghonosodott megfelelőt keresünk nekik (pl. kapu, meghajtó, állomány).

Érzékeny pont a metaforák világa, hisz ezeket a képi kifejezéseket nem mindig lehet egyszerűen lefordítani, stílusában, képi világában hasonló megfelelőt kell keresni helyettük. A legritkább esetben lehet jó, ha egy nagyon áttekinthetetlen, vagy a kultúránktól távol álló metaforát lefordítunk. Például a mouse 'egér' egy olyan szerencsés metafora, amelyet könnyen megért mindenki, tehát el is terjedt a magyar, egér forma. Míg a pendrive, amely a 'tollmeghajtó' jelentést hozdozó összetétel, a magyar nyelvterületen nem terjedt el, ezért leginkább maradt idegen formájában, esetleg elkerülő, körülírásos alakokat használunk (pendrive > memóriakulcs, USB-kulcs). Ilyen például a spam is, amelyet soha nem mondunk húskonzerv formában, hanem körülírjuk, pl. kéretlen reklámlevél, kéretlen levél, esetleg levélszemét formában.

Nagyon nehéz eldönteni, hogy melyek azok a kifejezések, metaforák, amelyek meghonosodott, magyar formában terjednek el, és melyek azok, amelyek idegen eredetű alakjukban épülnek be. Erre egyértelmű szabályt nem lehet fölállítani. Azt is nehéz befolyásolni, hogy megtartsuk egy kifejezés fordításánál a képi hátteret, vagy a leíró, definiáló jellegű honosított megfelelő terjedjen el. Itt a nyelvi lelemény, az iparági összefogás, a nyelvstratégiai kezdeményezés, a divat és a praktikusság az elsődleges befolyásoló tényező. Márpedig ezek a faktorok nem egyértelműek, kicsit homályosak és szubjektívek.

Bódi Zoltán

A szoftverfejlesztés melléktermékeként jött létre az a projekt, amelyet immár Mixgar néven népszerűsítenek a Digital Natives munkatársai, akik szerint éppen a közösségi webszolgáltatások segítségével lehet demokratikusabbá tenni a közösségi terekben a zenehallgatást. Ha a „zenegép” ugyanis tudja, hogy ki van jelen az adott étteremben, házibuliban vagy éppen munkahelyen, és a jelenlevők már megosztották a kedvenc előadóik listáját, akkor ebből könnyűszerrel összeállíthatja a jelenlevők igényeinek megfelelő zenét. Bárdos Kristóf, a Digital Natives üzletfejlesztési menedzserével beszélgettem.

Bárdos Kristóf: Öten-hatan dolgoztunk együtt egy szobában és hamar nagyon harmonikussá vált a munkavégzés, egyetlen dolgot leszámítva, mégpedig azt, hogy egy drum ’n bass kedvelő kollégáig ért csak el az erősítő vezetéke… Ezen szerettünk volna javítani, és ebből az ötletből született meg a Mixgar, amit termékké fejlesztettünk.

Szilágyi Árpád: Mindenkinek változik az ízlése, változnak a kedvencei, jönnek újabb előadók, akik megtetszenek. A kedvenceket folyamatosan be kell gépelni?


Bárdos Kristóf: Az internetet hívtuk segítségül. A lényeg tehát, hogy amilyen zenét lájkoltam a Facebook oldalamon, vagy amilyen zenét hallgattam a Last FM-en, vagy később, amilyen zenéket én tároltam a telefonomon, ebből kiválóan össze lehet rakni a listámat. Sőt, folyamatosan aktualizálni lehet, mindenféle hozzányúlás és más bonyodalom nélkül.

Szilágyi Árpád: Ha továbbgondoljuk ezt az elképzelést, illetve magát az alkalmazást, mondjuk egy étteremben is elképzelhető lesz mindez, vagy mondjuk egy kávézóban. És ha ez a hely „felismeri” az én telefonom alapján, hogy ott vagyok, akkor ettől kezdve a helyi rendszer tudni fogja, hogy megérkeztem és nem is kell szólnom sem, hanem egyszercsak meghallom a saját kedvenc zenéimet?

Bárdos Kristóf: Valamilyen szintű közbeavatkozásra szükség lesz! Előveszem a telefonomat, felmegyek a Mixgar.com oldalára, le tudjuk kérdezni, hogy hol tartózkodik az adott felhasználónk és onnantól kezdve a felhasználón múlik, hogy szeretné-e hozzáadni a saját zenei profilját ehhez a helyhez. Érzékeljük az összes oda belépett felhasználót egy időben. Mondjuk legyen ott tíz ember, és megnézzük, hogy ők vajon milyen számokat szeretnek a legjobban, van-e közös zene, amit szeretnek hallgatni…

Szilágyi Árpád: Hogyan lesz ebből üzlet?

Bárdos Kristóf: Első körben azt szeretnénk, hogy kiderüljön, hogy ez a hipotézis, amit mi felvetettünk és egy 1.0-s nyitott béta verzióban elérhetővé tettünk, ez tényleg úgy működik-e és azt az élményt nyújtja-e az embereknek, amit szeretnek. Most azt szeretnénk, hogy házibulikban, irodákban kezdjék el használni a Mixgart, ahol egyébként is hallgatnak zenét és egyelőre ezt ingyenesen meg tudják tenni. És ha igazolva látjuk azt, hogy ezt tényleg szeretik az emberek és szeretik használni, akkor a közösségi helyek üzemeltetői fognak egy szerény, de nem sértő összeget befizetni nekünk havonta. Nem az a célunk, hogy egy sok tízezer-százezer forintos számlát tudjunk benyújtani havonta ezeknek a helyeknek. Egy nagyon jól skálázható szolgáltatást csinálunk, tehát ha mondjuk valakinek egy házibulija van, akkor egyszeri alkalomra, 24 órára mondjuk néhány sör áráért igénybe tudja venni. Ha pedig mondjuk egy vendéglátóhely kipróbálja ingyenesen, és azt tapasztalja, hogy az ő vendégei emiatt nagyon jól érzik magukat és ennek terjed a híre, illetve látják, hogy a vendégek előveszik a telefonjukat és látják, hogy mondjuk nyolc szám múlva jön a kedvencük, akkor esetleg még ott marad és iszik egy sört, vagy csupán tényleg jobban érzi magát, akkor azt a néhány eurót nem fogja sajnálni ettől a szolgáltatástól. Ha megnézzük, hogy például a Facebook, az Amazon, vagy az Apple milyen hasonló invesztíciókat hajt végre, biztos, hogy egy nagyon forró terület lesz ez a következő években.


Spányik Balázs: Mit szól ehhez az Artisjus?

Bárdos Kristóf: Nem tudom fejből a szerződés számát, amit megkötöttünk az Artisjussal, de már megvan, úgyhogy támogat minket és örül ennek a kezdeményezésnek.

Szilágyi Árpád: Hol lehet kipróbálni a Mixgar rendszert?

Bárdos Kristóf: A Mixgar.com oldalon. Most a következő hetekben bárki csatlakozhat és létrehozhatja a saját helyét, ahova meghívhatja az ismerőseit. Fontos, hogy ez egy helyhez kötött szolgáltatás, tehát egy embernek a gépéről szólhat a zene, a többiek oda tudnak belépni egy weboldalon keresztül és ott tudják megszavazni, hogy milyen számok szóljanak. Próbáljátok ki minél többen! Nagyon jól bírjuk, sőt kérjük a kritikákat, írjátok meg, hogy mit tapasztaltatok.

Szilágyi Árpád

Az identitással és a személyes adatokkal való visszaélés napi probléma az internethasználók körében. Szerintem kétféle felhasználó van, az egyik már valamilyen csalás áldozatává vált, míg a másik ezután lesz áldozat. Annyi mindenesetre igaz, hogy érdemes tudatosítani a közvéleményben az internetes csalások létét, és hogy illik felkészülni rájuk. Talán segít ebben, ha áttekintjük a legalapvetőbb informatikai csalásokról szóló kifejezéseket, így kiderülhet, hogy ezeknek milyen a képi világa, milyen összefüggések vannak köztük és milyen a személetmódjuk.

Image: Chris Sharp / FreeDigitalPhotos.net

Az egyik legalapvetőbb eljárás, és legáltalánosabb kifejezés a scam, amely angolul azt jelenti, hogy 'csalás', 'szélhámosság'. A kifejezés konkrét tevékenységet is jelöl, másrészt egyre inkább használják az internetes csalások összefoglaló jelentésében. A scam tevékenység közel áll a phishing nevű csaláshoz, csak az a különbség, hogy míg a scam valamilyen előnnyel kecsegteti a személyes adatait megadó személyt, addig a phishing inkább meg akarja téveszteni a kiszemelt áldozatokat. A scam és a phishing nyelvi szemlélete azt mutatja, hogy míg a scam konkrét személyt vagy személyeket akar átverni, becsapni, addig a phishing arctalan, szürke tömegnek képzeli az áldozatokat, hisz a phishing eredeti jelentése 'halászat'.

A scam és a phishing magyarítása kényes kérdés. Először is azt kell mérlegelni, hogy szükséges-e a magyar sztenderdben megszokottabb alakokkal helyettesíteni ezeket az új kifejezéseket vagy sem. Szerintem a minden áron való magyarításra nincs szükség, ezek az új kifejezések követik az informatikai szaknyelv angol mintáját. Értelmezés, magyarázat céljából viszont hasznos lehet a magyarítás. A scam jelentését jól lefedi a csalás, internetes csalás. A phishing helyett mondhatjuk az adathalászat kifejezést, ám tegyük hozzá, hogy az idegen eredetű metaforikus kifejezéseket tükörfordítással átültetni nem mindig szerencsés. Jelen esetben az adathalászat szóalak a magyar nyelvszemléletben is átlátható, befogadható.

A scam személyre szabott változata a spear phishing, ami olyan identitáslopást célzó tevékenység, amely kiszemeli a konkrét áldozatot, és személyre szabott, a megtévesztésig hihető körülmények között próbálja az áldozata személyes adatait kicsalni. Jól mutatja ezt a személyes jelleget a kifejezés elsődleges jelentése 'lándzsás halászat', tehát amikor a bennszülöttek a vízben lándzsával szúrják le egyenként a halakat.

Amikor a phishing tevékenységet VoIP telefonálás segítségével végzik, akkor a kifejezésben formailag is megjelenik a VoIP szóalakot szimbolizáló v betű, így alkották meg a vishing szóalakot. Ez tehát inkább szimbolikus, mint metaforikus kifejezésmód, a vishing a nyelvhasználók asszociációs készségére alapoz, és csak az értheti meg, aki már ismeri az alapkifejezést, a phishinget.

A phishing típusú tevékenységek célja az identitáslopás, amely angolul is ugyanígy van: indentity theft. Ez egy pontos, leíró típusú szerkezet, amely nélkülöz mindenféle képiséget, szimbolikusságot, nem kapcsolódik más jelentéskörökkel. Ám arra hívja fel a figyelmünket, hogy a személyes adatok megszerzése ugyanolyan lopás, mint ha valakinek a pénzét lopja el egy zsebtolvaj. Azért jó szembesülni ebben a szerkezetben a lopás szóalakkal, mert így tudatosíthatjuk, hogy az identitásunk adatai lophatóak, vagyis értékesek.

Image: Patchareeya99 / FreeDigitalPhotos.net

Az internetes csalások egy másik csoportja a spam köré épül. A spam típusú tevékenység jellemzően nem a megcélzott személy vagy csoport identitását akarja ellopni, hanem már ezeknek az adatoknak a birtokában végez kéretlen (célzott vagy vaktában végzett) reklámtevékenységet, és a hirdetéseken keresztül készteti valamilyen aktivitásra a felhasználót. A spam eredeti jelentése legendás és ismerős, a híres Moty Python-féle húskonzerves jelenetből származik, és a már-már unalmas, tömeges, mindenhol jelenlévő jellegre utal. A spam tehát szemléletmódjában közel áll a phishinghez, hisz mindkét tevékenység tömeges, arctalan, a nagy számú áldozati csoport alapján működik.

A spam és a scam szóalak hasonlósága sem véletlen, hisz a két tevékenység is igen hasonló. A scam voltaképpen egy spamféle, csak identitáslopásra van specializálva, míg a spam egy sima kéretlen reklámlevél.

A spam bonyolult, áttételes képi háttere miatt nehezen magyarítható, hisz a metaforikus kifejezés lefordításával a magyar kultúrkör számára ismeretlen kifejezést kapnánk, ha a spam helyett húskonzervet mondanánk, senki nem értené meg. A körülíró formákkal (pl. kéretlen reklámlevél, levélszemét stb.) pont az a képi háttér és intellektuális környezet vész el, ami a kifejezés stilisztikai értékét adja. Itt ütközünk olyan problémába, hogy az idegen metaforák átültetése mennyire bonyolult kérdés.

Jól megfigyelhető összefüggés, hogy az alapkifejezések (spam, phishing) tömeges, általános műveleti köre után jelennek meg később az egyre inkább célzott, egyre szofisztikáltabb, egyre inkább személyre szabott jelentésű, kisebb alaki változtatással megalkotott kifejezések (phishing, spear phishing, vishing). Ugyanezt a folyamatot megfigyelhetjük a spam esetében is, a spim az IM-eken vagyis az instant messengereken keresztül érkező spam, a spit pedig az internetes telefont veszi igénybe, a splog pedig a spam blog.

Van egy igen érdekes kifejezés is, amely a spam szóalak jelentéskörébe tartozik, ez a bacn vagyis a bacon 'szalonna' jelentésű szó írásbeli módosulása. A húskonzerv és a szalonna ugyanabba jelentéskörbe tartozik, és a kifejezések által jelzett két tevékenység is hasonló, a bacn is e-mailek egy csoportja, amely lehet akár tömeges is, ám jellemzően nem kéretlenül jöttek, hanem a tudtunkkal, de nem olvassuk el őket vagy csak átfutjuk, ám nem töröljük, csak gyűlnek a postafiókunkban, hasonlóan, mint a spamek. A bacn és a spam közös jelentésmozzanata a tömegesség.

Bódi Zoltán

Bár a manda szónak – nekünk magyaroknak - kissé ezoterikus dallama van, a japán rajzfilmek kedvelői számára viszont egy képzeletbeli hatalmas szörny elnevezése, ennek ellenére itt és most egy fontos állami programról lesz most szó. A MaNDA, azaz a Magyar Nemzeti Digitális Archívum azért jön létre, hogy a magyar kultúrkincseket digitális formában tárolja és elérhetővé tegye egy egységes felületen. Az első hírek arról szóltak, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívum átalakulásával jön létre ez az adattár, de persze nem csak filmek vannak ebben az adatbázisban. A MaNDA miniszteri biztosával, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Digitális Archívum Főosztályának vezetőjével, Lovas Lajossal beszélgettem.

Lovas Lajos: Az a célunk, hogy a következő félévben a magyar digitalizált kultúrkincs egy központi nyilvános felületen elérhetővé váljon. Ez azt jelenti, hogy a meglévő kulturális digitális adatbázisokat összekötjük, átjárhatóvá tesszük és egy intelligens metaadat-kereső segítségével párhuzamos kereséseket indítva a felhasználó számára lehívjuk a kért dokumentumokat, adatokat a saját központi felületünkre. Ez az első lépés, amit meg fogunk tenni.
Viszont a MaNDA nem csak egy keresőfelület lesz, hanem egy infotainment portált is mellérakunk, tehát a játéktól a szórakoztatáson keresztül a tudományos igényű munkák közzétételéig fogunk szerkeszteni kulturális honlapot. Meghatároztunk egy célt magunknak: amikor a béta verzió beindul, utána két hónapon belül el akarjuk érni a százezer egyedi látogatót és ezt meg is tudjuk csinálni.

Szilágyi Árpád: A kultúrkincsbe mi tartozik bele?

Lovas Lajos: Első lépésben a múzeumok, könyvtárak, levéltárak digitalizált anyagát jelenti, illetve a teljes gyűjteményét, mert előbb-utóbb, tehát a következő öt-hat évben ezeknek a gyűjteményeknek a száz százalékát feldolgozzuk.

Szilágyi Árpád: Tehát a MaNDÁ-t úgy képzelhetjük el, hogy olyan lesz, mint egy nagy szuperkönyvtár, ahol lényegében mindent megtalálok. Hogyha szeretnék egy könyvről valamit keresni, vagy egy filmről, vagy éppen egy zeneszámról vagy egy festményről, akkor szerző vagy a cím vagy bármilyen adat alapján megtalálhatom a művet magát.

Lovas Lajos: Gyakorlatilag igen, ez a cél. És a megvalósítása ennek a következő három évben meg fog történni. Hozzáteszem, hogy bizonyos pontokon, mert a jogdíjjal terhelt alkotások esetében bizonyos feltételeknek teljesülni kell. Én azt gondolom, hogy nem lehetetlen megoldani a jogdíj kérdését sem. Hogyha most valami nagyon egyszerűt mondok, hogy a könyvtárban is kell tagdíjat fizetni, tehát ha mondjuk befizetnek egy bizonyos kreditet egy ilyen gyűjteménybe és súlyozottan le tudják hívni, le tudják tölteni ezeket az alkotásokat. A szerzői jog tulajdonosaival kell erről megegyezni. Informatikailag ez nem jelent problémát.
A digitalizációnak önmagában túl sok értelme nincs, ha nincs mögötte a metatartomány, ugyanis innen tudjuk azt, hogy kié, micsoda és hol van. A legfontosabb felismerésünk az volt, hogy az eddigi fejlesztéseknél a kormányzat, mint az európai uniós pénzeknek a kezelője, nem követelte meg azt, hogy kompatibilis adatbázisok épüljenek egymásra. Tehát mondjuk múzeumi területen felépítettek négy egészen jól működő nyilvántartó rendszert, hogyha mondjuk egyet vettek volna, valószínűleg sokkal olcsóbb lett volna, és mondjuk az egyik tudná használni a másikét. Ez most nem így van. De az összes többi területet említhetném. Mi azt ismertük fel, hogy takarékosabb az, ha valamilyen központi szabályozás mentén történnek a fejlesztések és a MaNDA törvényen dolgozunk, röviden így hívjuk, ez a digitális köteles példány fogalmát fogja tisztázni, valamint a közgyűjtemények és a MaNDA mint módszertani központnak a viszonyát. Az a célunk, hogy digitalizációra pénzt költeni, állami forrást vagy uniós forrást úgy lehessen, hogyha a kedvezményezett vállalja azt, hogy átjárható adatbázist épít, a meghatározott metaadat sztenderdeket használja és megnyitja ezeket a közönség számára. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztések a gyűjteményeknek a helyén történhetnek. Tehát nem akarjuk megállítani a digitalizációs munkát a szellemi központokban, de ezeknek egy központi felületen is elérhetőnek kell lenniük.

Szilágyi Árpád: Mikortól kereshetjük fel a MaNDA weboldalát?

Lovas Lajos: Idén decembertől a béta verziót nyilvánosságra fogjuk hozni.

Szilágyi Árpád