Netidők Blogtársaság

Amióta a Facebook és különböző közösségi hálózatok világában élünk, és mindenki mindenkivel mindent megoszthat, és mindezt a virtuális világban tényleges, térbeli találkozás nélkül tehetjük. Ennek következtében kialakult egy új magatartás- és kommunikációs forma, amelyeknek már neve is van. Ez az oversharing.

A kifejezés jelentése: 'túl sok személyes vagy semmitmondó információ megosztása a közösségi hálózatokon'. Emögött egy karakter, egy viselkedésmód is meghúzódik: fontoskodó, unatkozó, Facebook-függő, felelőtlen, bizalmaskodó személy lehet az oversharer. Mindenki hozhat jobbnál-jobb példákat a saját gyakorlatából, én ezt most mellőzöm, így nem bántok meg senkit. Az oversharer nem egyszerűen túlzottan sok információt oszt meg, hanem túl semmitmondó és túl személyes tartalmakat: ezzel az ismerőseit fölöslegesen terheli, és önmagáról túl sok mindent ad ki, védtelenné teszi magát, és fokozatosan lebontja a privát szférája határait.

Az oversharing a közösségi hálózatok tipikus terméke, ám már régóta megfigyelhető a szakmai levelező listákon is ennek a kezdeménye. Gondoljunk azokra, akik szakmai levelezőlistákon rendszeresen megosztanak vicces videókat, vicceket, édi-cuki képeket, megható képgalériákat és mindezt kiegészíti saját életének részleteivel is. Emellett a gyakran találkozó, például kollegiális viszonyban lévő személyek beszélgetésében is jellemző lehet az ehhez hasonló fölösleges bizalmaskodás.

Az oversharingnek viszont természetesen van kommunikatív funkciója: 1. jelhagyási ösztön, 2. túlkompenzálás (a szorongást bizonyos helyzetekben, különösen virtuális környezetben kitárulkozással ellensúlyozza), 3. „kurkászás", pletyizési ösztön (a társadalmi kapcsolatok ápolásának az ösztöne). Ebben az esetben azonban ezeket a természetes funkciókat túlzásba viszik.

Az oversharing kifejezés - ahogy fent olvashatjuk - jelentéssűrítő. A szóalak szerkezete a következő: az igei alaptaghoz határozói tartalmú előtag járul: az angol share jelentése 'megoszt'; az over- 'túl-'. A share jelentése magyarul pontosan csak a meg- igekötővel adható vissza, ami az igéhez a befejezettség és az eredményesség jelentésmozzanatát fűzi, míg az angol igének a tartalmában előtag nélkül is benne van a befejezettség. Az over- előtag funkciója ebben a szóalakban közel van a magyar túl- igekötőéhez, ám az oversharing egységes szóalakját nehezen tudjuk visszaadni, mert két igekötőt kellene fűzni az oszt igéhez: túl+meg+oszt, ez viszont szokatlan, ezért csak körülírhatjuk: túlzott megosztás.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Tavaly nyáron számoltunk be arról, hogy megalakult a Magyar Nemzeti Digitális Archívum, röviden a MaNDA, amelynek legfontosabb feladata az, hogy a magyar kultúrkincs valamennyi alkotását digitális formában rögzítse és egy központi felületen elérhetővé tegye. Akkor Lovas Lajos, a MaNDA projekt vezetője, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetője azt mondta, hogy a következő félévben a meglévő kulturális digitális adatbázisokat, a múzeumok, könyvtárak, levéltárak digitalizált anyagát összekötik. Most itt vannak az első eredmények, amelyekről Lovas Lajos – immár főigazgatóként – számolt be a Netidők műsorban.

Lovas Lajos: A MaNDA TV, ha úgy tetszik, akkor a tudományos ismeretterjesztés részét képezi, mert archív anyagokat nem letölthetővé teszünk, hanem streamben, választható videók formájában tesszük elérhetővé. Adunk archív híradót, archív reklámot – most például Macskássy Gyulának a reklámjait találhatjuk meg 1936-ból és 1939-ből. Emellett pedig archív filmeket teszünk ingyenesen letölthetővé, ami csak látszólag ingyenes, mert ugye ingyen ebéd itt sincs. Tehát a jogdíjat mi fizetjük a letöltések után a feltett filmeknek. Most az első magyar science-fiction látható még néhány napon keresztül: ez a Szíriusz 1942-ből, Karády Katalinnal a főszerepben. Egy évvel Wells előtt az időgép történetét megírta Herczeg Ferenc és ezt dolgozta fel Hamza D. Ákos. Ezen kívül mi is állítunk elő tartalmakat. Nagyon sok önkéntes felajánlást kapunk, a kaposvári egyetem hallgatói készítettek számunkra filmeket. Azt fontos említeni, hogy ez gyakorlatilag nulla költségvetéssel készül.


Borek András: Ha megnézzük a Mandarchiv.hu felületét (vagy béta verzióját), mennyire összevethető a legnagyobb amerikai internetes filmadatbázissal, az IMDB szolgáltatással? Vagy egyáltalán összevethető?

Lovas Lajos: Összevethető, de a magyar tartalom tekintetében jobbak vagyunk. Pillanatnyilag 45 ezer tétel szerepel található a rendszerben – a tételek rendezőt és színészt jelentenek, ezen kívül pedig sok-sok adat található benne, ami most megnyílt.
Kritikáktól és ismertetőktől kezdve sok minden megtalálható. A különböző közgyűjteményi és magángyűjtői adatbázisunkból húzunk elő olyan érdekességeket, amelyhez nem feltétlenül jutna el az olvasó. Mondok két példát. Egyrészt készül a Cseh Tamás archívum a közreműködésünkkel. Ezt a Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítvánnyal van egy együttműködési megállapodásunk és a jogutód segítségével olyan anyagokat húzunk elő az archívumból, illetve mutatunk be a közeljövőben, amik nem voltak feltétlenül ismertek. De itt az eredeti plakátoktól kezdve, a kézírásos kottákon keresztül minden megtalálható.
És mondok még egyet: például a nagy gyöngyösi ördögűzésnek az emléke, amikor az atya kihúzta az idős asszonyból az ördögöt: az ördög átszáguldott a rózsaüveg ablakon és a cserepeit őrizték a gyöngyösi ferences könyvtárban és hát szerencsétlen módon egy kálvinista borbélyba költözött az 1700-ban keletkezett iratok szerint az ördög. Ilyen érdekességek is megtalálhatók, sok mindenre büszkék vagyunk.
Most mutattuk be a Mandarchiv.hu-n, hogy létrehoztuk a JaszaiMari.hu-t (az örökösök engedélyével szereztük meg ezt a domaint) – tavaly, tavalyelőtt vagy az azt megelőző évben a Duna TV akkor elnöke Amerikából hazaszállított néhány rozsdás vasdobozt, amiben egy mikrofilm volt vízben úszva. Ez volt A tolonc, Kertész Mihály, alias Michael Curtis, a Casablanca rendezőjének első munkája 1914-ből. Kolozsvárott a Dunki fivérek stúdiójában forgatták, ami Európának akkor egy szegény, de jeles stúdiója volt és a filmben Jászai Mari játszotta az egyik főszerepet! Ő már akkor 61 éves volt és ez az egyetlen teljes film, amiben Jászai Mari játszik. Ez egy némafilm, most ingyenesen letölthető egyébként a mandarchiv.hu oldalról.
És ha már itt tartunk egyébként van Facebook profilunk (http://www.facebook.com/mandarchiv) is a múlt héttől kezdve, úgyhogy tisztelettel kérek mindenkit, hogy lájkoljon minket, és nézze meg a Toloncot! A film angol felirattal került elő – mi pedig lecserétünk az angol feliratot magyarra; továbbá írattunk hozzá zenét, úgyhogy most egy teljes némafilmélményt lehet most a neten keresztül átélni – erre például nagyon büszkék vagyunk!

Az informatikai biztonság, az adatbiztonság témája egyre gyakrabban merül fel a hétköznapi felhasználók életében is. Ennek sok oka lehet, részben az is, hogy az otthoni számítógép-használatnak és internethasználatnak már van akkora múltja és annyira elterjedt az egyszerű felhasználók hétköznapjaiban, hogy kezd általános témává válni. A biztonságtudatos gondolkodáson és viselkedésen ugyan van mit javítani az átlagfelhasználó szintjén, de legalább egyre többen hallottak már erről a témakörről.

Ezúttal az informatikai adatbiztonság egyik területével, a felhasználói azonosítás (idegen szóval autentikáció) egyik kifejezésével, a biometriával szeretnék foglalkozni. A biometria nemzetközi vándorszavakból álló összetétel, tehát az összetételi tagjait sok nyelvben általános használatban lévő, közismert elemek alkotják. A bio- görög eredetű előtag minden olyat jelent, ami az élettel, az életfolyamatokkal van kapcsolatban. Érdekes kitérőként megjegyezhetjük, hogy ez a szóalak önálló szóvá válva melléknévvé vált, és mint ilyen, a szóvégi -o megnyúlt: bió. A bió jellemzően a 'természetes', 'mesterséges anyagok nélküli' jelentést hordozza. A -metria görög-latin eredetű utótag pedig 'valaminek a mérését, mérésével való foglalkozást' jelenti. A biometria összetétel pontos jelentése tehát: az 'életfolyamatokkal kapcsolatos jellemzők mérése'.

Az informatikában a személyazonosításra használatos, fejlett eljárásoknak egy típusa a biometriai azonosítás, ami tehát az azonosítandó felhasználó fizikai, biológia és esetleg viselkedésbeli jellemzőinek mérése és tárolása szolgáló eljárás. Könnyen beláthatjuk, hogy a biometriai azonosításnál pontosabb beléptetési eljárás nehezen képzelhető el. Különösen akkor, ha ezt az amerikai DARPA Active Authorization, magyarul Aktív azonosítás nevű IT biztonsági kutatásai szerint összekapcsolják a felhasználók kognitív jellemzőivel is. Tehát a legfrissebb kutatási tervek szerint a biometriai jellemzők (retina, ujjlenyomat, arc, mimika, szemmozgás stb.) egyszeri mérésén kívül a jövőben a felhasználó olvasási szokásait, szövegalkotási szokásait, kulcsszókeresési szokásait is mérik. Tehát az elképzelések szerint az azonosítás és beléptetés után a felhasználó viselkedését, kognitív működését is folyamatosan vizsgálja a biztonsági rendszer. Ezzel tehát a biometriai adatok hamisításával, ellopásával járó illetéktelen behatolás után a felhasználói viselkedést is reprodukálni kellene a betörőnek, ami pedig igen-igen bonyolult, csaknem lehetetlen. Mindenesetre ezek az eljárások még csak kutatási fázisban vannak, de a biometria és a kognitív azonosítás kifejezések elterjesztésére alkalmas ez az elképzelés.

Az ötlet forrása: http://ipon.hu/hir/a_biztonsag_uj_szintje_%E2%80%92_a_kognitiv_ujjlenyomat/19143

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Az 1990-91-es első öbölháború idején történt, hogy az egyik katona magával vitt egy Nintendo Game Boy elektronikus játékot. Az egység barakkját azonban bombatalálat érte. Meglepő módon a játék túlélte a robbanást, és működőképes maradt.

A játék ma a new yorki Nintendo World Store-ban van kiállítva, és egy Tetris fut rajta azóta is. Egy rövid videó bizonyítékként, hogy a játék valóban működik.

Toochee, a Galaktikus

A sajtótermékektől és általában a hagyományos tömegmédiától azt várjuk el mi, fogyasztók, hogy informáljanak a világ eseményeiről, tehát a média a tradicionális tartalomprodukáló információforrás, amely készen kínálja az információkat, a tudást, az adatok első számú forrásává vált. A modern világban ez a folyamat annyira előrehaladt, hogy a média hitelesíti a híreket, úgy is fogalmazhatunk Marshall McLuhan gondolatával élve, hogy a média maga az üzenet. A hagyományos média szerkezete ehhez jól alkalmazkodik, és a szerkesztőségi rendszer megszűri, kontrollálja az információkat, hangsúlyokat tesz ki, természetes működésével meghatározza a lényeges témákat, azaz tematizál. Mindebben a tevékenységi körben szinte monopolhelyzete van a média zárt szerkesztőségi modelljének, amely kevésbé vonja be a tartalomprodukálásba a befogadót.

Ebben a helyzetben a weben az igazi változást a web 2.0 világa hozta, amikor megjelentek a felhasználók, és elkezdtek szabadon, különösebb technikai, szakmai kontroll nélkül saját tartalmat produkálni. Egy ügyes blogger némi íráskészséggel, megfelelő felkészültséggel és jó témaérzékenységgel szerencsés esetben jelentős befogadóközönséget tud elérni. És hangsúlyozom, hogy mindezt adott esetben az újságírói szakmai környezet és ismeretanyag nélkül teheti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy blogger gyorsabban, szubjektívebb hangvételben, esetleg az újságírói műfaji szabályok betartása nélkül képes informálni a közvéleményt. A gyakorlott, aktív, támogatott bloggerekből könnyen válik véleményvezér. A tartalomprodukáló felhasználó a szerkesztőségi, vállalati kötöttségek nélkül olyan témákkal, olyan nézőpontból is foglalkozhat, ahogy a hagyományos, meghatározó (mainstream) média nem. Azaz a web 2.0 világában már nemcsak a hagyományos média képes tematizálni a közvéleményt, hanem a blogok, a web 2.0 alkalmazások szerzői is.

A nemzetközi felmérések (pl. a Technorati elemzése: http://technorati.com/blogging/article/state-of-the-blogosphere-2011-part3/page-2/) szerint is hatással van mindez a hagyományos tömegmédiára, hisz már jól mérhető az is, hogy van a bloggereknek egy olyan, egyelőre még igen vékony rétege, amelyik hivatásos újságíróként vagy egykori profi újságíróként blogol, és akár pénzt is kap a bejegyzéseiért. Megjelentek tehát a felhasználók, a web 2.0-ás véleményvezérek és az egyszerű bloggerek a médiában, az ellenőrzött műfajú és információtartalmú, alapvetően nem interaktív, objektivitásra törekvő médiaműfajok lazulnak, és az interakció, a szubjektivitás irányába fordulnak.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség