Netidők Blogtársaság

Olyan kísérteties egybeeséseket fedeztem fel egy tudományos kutatás-fejlesztésről szóló hír és a StarTrek sorozat egyik eleme között, hogy igazán zavarban vagyok, igaz lehet vagy sem?

A hír. A Microsoft kutatói kifejlesztettek egy beszédszintetizálóval összekapcsolt fordító eszközt, amely a felhasználó saját hangján képes megszólalni. Az eszköz, miután azonosította a fordítandó szöveget, a felhasználó hangján mondja el olyan nyelven, amelyen a felhasználó valójában nem beszél. A fejlesztés során tehát nemcsak a gépi fordítást oldották meg különböző nyelvek között, hanem a beszédfelismerést és a beszédszintetizálást is. A felhasználó beszédét (és annak prozódiai elemeit is) körülbelül egy óra alatt képes az eszköz elsajátítani olyan szinten, hogy képes legyen azt szintetizálni. Az eszköz 26 nyelvpár között képes oda-vissza fordítani, és megszólalni a memóriájában tárolt személy hangján. Itt lehet meghallgatni a példákat. A példából nyilvánvaló, hogy ezek nem ugyanannak a szövegnek a fordításai, hanem valószínűleg egy szöveg folytatásai.

És ami miatt azonnal a StarTrekre asszociáltam, a következő. Először is, a StarTrek filmsorozatban központi szerepet játszik az univerzális fordító, amelynek segítségével az Enterprise csillaghajó legénysége fel tudja venni a kapcsolatot idegen kultúrákkal. De ez nem lenne elég, hanem tegyük hozzá azt is, hogy a StarTrek The Next Generation sorozatában Datának, az androidnak kiváló univerzális fordítója és beszédszintetizátora van, és a film története szerint Data alkotója a zseniális Noonien Soong professzor volt. És a Microsoft jelenlegi fejlesztéseit Frank Soong professzor vezette. Kísérteties a nevek és a téma egybeesése. Olyannyira, hogy fölmerült bennem a kétely: lehet, hogy egy jó kis médiahackről van szó? Kétségeimet viszont eloszlatta a források ellenőrzése: a cikk eredeti változatát az MIT Technology Review című orgánumán publikálták, Soong professzorról pedig olvasni lehet a Microsoft Research oldalán.

Azt mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a fejlesztés során számos tudományos és technológiai kihívással kellett megküzdeniük a kutatóknak, mérnököknek. Ha csak a nyelvészeti problémákat nézzük, először is, egy valós idejű fordító automatára van szükség, amely 26 nyelvpár között működik, ez nem kis kihívás. Másodszor pedig meg kellett alkotni egy olyan eszközt, amelyik képes szintetizálni egy hang- és szövegminta alapján a felhasználó beszédét. Harmadszor, a nyelveknek és beszédkörnyezetnek megfelelő prozódiai sajátosságokat is szintetizálnia kell az eszköznek. Vagyis a nyelvek és a tartalmak jellemzőinek megfelelő, helyes nyomaték, beszédritmus, szünet, hanglejtés és hangerő váltakozási módokat kell alkalmazni. A publikált eredmények alapján kijelenthetjük, hogy különösen e tekintetben még van mit tenniük a fejlesztőknek.

Bódi Zoltán

http://infoszotar.wordpress.com

| Még több lehetőség

Találkoztak már okostelefonjában elmerült felhasználóval vásárlás közben? Meglehet, hogy az illető nem az e-mailjeit ellenőrizte vagy unalmában böngészett a neten, hanem azon dilemmázott, hogy vajon megfelelő-e a bolt megvásárolni a kiválasztott terméket, nem találja-e meg ugyanazt máshol kedvezőbb feltételekkel.

Kutatások szerint egyre többen használják „bemutatóteremként” a boltokat – legalábbis az Egyesült Államokban. Bemennek a boltba, megnézik, kipróbálják a terméket aztán megrendelik az interneten – így még csak haza sem kell cipelniük – vagy egy árösszehasonlító oldal segítségével kiválasztják azt az áruházat, ahol a legolcsóbban megkapják a kiszemelt árut és átmennek oda, megvásárolni azt.

A Pew Internet and American Life Project 2012. januári felmérése szerint minden negyedik amerikai mobiltelefon felhasználó élt már ezzel a lehetőséggel. Az Insight Express 2011-es kutatása szerint pedig az okostelefon tulajdonosok körében – érthető okokból – még elterjedtebb a dolog: 59%-uk kipróbálta már, hogy így vásárol. A ForeSee szintén 2012. januári kutatása szerint sokan az adott bolt weboldalát is felkeresik még az áruházban – tehát a kereskedőknek arra is oda kell figyelniük, hogy az árazásuk következetes legyen a boltokban és online, nehogy pont ezzel riasszák el a potenciális vevőket:

Mit tehetnek a boltok a jelenség kezelésében? Többen próbálkoznak a bolti vásárlásban olyan „szakértő” eladókat alkalmazni, akik külön odafigyelnek az ilyen vásárlókra és segítségükkel megragadni a lehetőséget, hogy személyes kapcsolatra, párbeszédre van lehetőség a vásárlóval (ami online vásárláskor sokkal nehezebb, ha éppen nem lehetetlen). A másik jó eszköz, hogy a bolt egyedi ajánlatokat ad a boltokban, ami egyrészt lehetetlenné teszi az árak összehasonlítását más bolthálózatokkal, másrészt meggyőzi a vásárlót arról, hogy érdemes azonnal, helyben megvásárolni az adott terméket. Végül egyes áruházak már nem csak az online vásárlásoknál, hanem a bolti árusításban is felajánlják az ingyenes házhozszállítást.

Pintér Robesz

Hogyan jegyezzük meg a szavakat, és miért emlékszünk vissza olyan szavakra, amelyekkel voltaképpen nem találkoztunk az olvasott szövegben? Egyáltalán, hogyan ismerjük fel a szavakat olvasás közben? Ezekhez hasonló kérdéseket vizsgált online módszerrel a Cambridge-i Egyetem Memória Laboratóriuma. A Guardian című brit napilap online felületén végzett memóriavizsgálati kísérlet kísérlet célja a mentális lexikon, illetve a szavakhoz fűződő memória működésének, hibalehetőségeinek a feltérképezése volt. A kísérletben 27 ezer olvasó vett részt, és a vizsgálati alanyoknak a Guardian online cikkei alapján kellett szavakat felismerniük.

Ez azért érdekes, mert a szavakat és a szavakra vonatkozó információkat, jelentéseket, nyelvtani funkciókat az úgy nevezett mentális lexikonban tároljuk, amelynek a működését elméletekkel magyarázzuk. A mentális lexikon nem olyan, mint egy számítógép-memória, hanem a a szavakat, morfémákat valamiféle kapcsolat (hangzásbeli hasonlóság, formai hasonlóság, funkcionális hasonlóság stb.) alapján csoportokba rendezve tárolja. Ennek következménye, hogy például hangzásbeli vagy jelentésbeli hasonlóság alapján eszünkbe juthat egy másik szó vagy szócsoport is (bor, bőr, bár; bor, szőlő, must, hordó, palack, pohár stb.), és a szavakat a mentális lexikon kapcsolatrendszere, hálózata alapján memorizáljuk és ismerjük fel, illetve alkalmazzuk olvasás, beszéd közben.

A részletek további mellőzésével koncentráljunk az eredményekre: a kutatásban részt vevő 147 országbeli 27 ezer olvasó a cikkekben látott szavak 71 százalékát ismerte fel helyesen, és a korábban nem látott, új szavak 33 százalékát válogatták be tévesen az „ismert" kategóriába. Figyelemre méltó a harmadik kategória, amely azon alapul, hogy hajlamosak vagyunk a mentális lexikon hálózatos felépítése miatt hasonló alakú, szerkezetű szavakat, szószerkezeteket, összetételeket azonosítani egymással. Tehát a már látott szavakból újabbakat kombinálunk össze, például a szóösszetétel és a sorszerkezet kifejezések elolvasása után sokan emlékezhetnek tévesen arra, hogy a szószerkezet alakot is olvasták. Ezek tehát voltaképpen memóriahibák, ám leginkább a mentális lexikon működését demonstrálják. Az ilyen téves kombinációkból összeálló szavak 53 százalékát felismerni vélték az alanyok a cambridge-i kutatók kísérletében.

Források:

http://www.guardian.co.uk/science/blog/2012/mar/02/psychology-neuroscience

http://www.psychol.cam.ac.uk/memlab

http://ipon.hu/elemzesek/hogy_volt_%E2%80%92_online_memoriakiserlet/1263/1

Bódi Zoltán

http://infoszotar.wordpress.com

Valószínűleg elég rövid lenne azon olvasóinknak a listája, akiknek a számítógépénél mindig van üres konnektor. A tudomány egyik nagy rejtélye, hogy bármilyen nagy elosztót teszünk, egyszer csak elfogynak az aljzatok. Dugóból mindig több van.

Erre a zseniális megoldásra a neten bukkantam. Moduláris elosztó. Két alap végpont, közte változtatható számú aljzat. Az ötletben az a legszebb, hogy a modulok elforgathatóak, és így nem állhat fenn az a kínos helyzet, hogy a szabad helyre nem fér be a dugóba épített trafó.

Amerikai felhasználók közel 40% fedezte már fel barátja közösségi oldalakon megjelent posztjai alapján, hogy annak más a politikai beállítódása, mint, amit korábban feltételezett róla. Érdekes felmérés eredményeit tette közzé a napokban a Pew Research Center: az Internet & American Life kutatássorozatának részeként a közösségi oldalakon folyó aktivitás politikai vonatkozásait vizsgálták. Hogyan kommunikálnak a politikáról barátaik között az amerikaiak az online térben?

Először is, már eleve nem egyenlőek a viszonyok, mivel a politikai beállítódásnak szignifikáns kapcsolata van a közösségi oldalak használatával. A magukat liberálisnak vallók nagyobb része aktív a közösségi térben, mint a konzervatívoké: 74%-a azoknak az internet felhasználóknak, akik liberálisnak vallják magukat, használnak közösségi hálózati oldalakat (SNS), míg a konzervatívoknál ugyanez az arány 60%.

A politika egyébként elég kényes téma a közösségi oldalakon folyó személyes párbeszédekben. A közösségi oldalak használóinak 18%-a blokkolta, vagy rejtette el a hírfolyamban korábbi ismerőse bejegyzéseit esetleg vonta vissza a bejelölést, mivel az vagy túl gyakran tett közzé politikai üzeneteket a közösségi oldalon, vagy túl sértő volt a bejegyzése, esetleg azért, mert nem értett egyet azokkal. Ugyanakkor több mint 80% soha sem tett ilyet politikai tartalom miatt. Meglepő lehet, de a liberálisok a legkevésbé toleránsak, esetükben a teljes népességre jellemző 18% helyett 28% élt a fentebb említett kizáró eszközökkel.

Akik úgy nyilatkoztak, hogy zártak már ki valakit politikai megnyilvánulások miatt a barátaik közül, vagy rejtették el, blokkolták a közzétett üzeneteiket, elsősorban távoli ismerősökkel tették ezt (67%), a közeli barátokkal kapcsolatban ritkábban éltek ezzel az eszközzel (31%), de leginkább a családtagok azok, akikkel szemben elnézőek voltak (csak 18%-ukat „zárták ki” politikai megnyilvánulásaik miatt) – izagolódni látszik tehát, hogy az ember a barátait megválogathatja, míg a családtagjait nem.

A kizárással szemben azonban sokkal elterjedtebb gyakorlat a megerősítés, amikor valaki lájkolja az ismerőse politikai tartalmú közlését: 47% mondta azt, hogy már tett ilyet. 38% pedig pozitív hozzászólást is tett már politikai tartalmú bejegyzéshez.

Annak ellenére, hogy Amerika szabad ország, ahol a politikai vélemények kifejtésének nagy hagyománya van, a válaszadók több, mint ötöde (22%-a) mondta azt, hogy a közösségi oldalakon az öncenzúra eszközével él és soha nem tesz közzé politikai tartalmú bejegyzéseket, mivel attól tart, hogy ez mások számára bántó vagy sértő lehet. A liberálisok és konzervatívak gyakrabban éltek ezzel az eszközzel, mint a mérsékelt politikai beállítódásúak.

Az eredményeket látva elgondolkodtató, hogy vajon milyen lehet a helyzet idehaza? Az az érzésem, hogy sokkal többen élhetnek a politikai témák személyes közlésekből való kizárásával (az öncenzúrával): több a rejtőzködő, aki nem traktálja politikai nézeteivel az ismerőseit, mert tart azok reakcióitól. Ugyanakkor biztosan vannak, akik politikailag igen aktívak ezeken az oldalakon, sőt, ismerőseiket is megválogatják ezen szempont alapján. Persze igazán egy jó felmérés segítene ezen, hiszen a közösségi oldalak használata Magyarországon sem kevésbé népszerű, mint az Egyesült Államokban, a Socialbakers szerint már közel 4 millió Facebook felhasználó él idehaza, az internetezők köze kétharmada használja ezt a szolgáltatást...

A felmérést az Egyesült Államokban készítette a Pew Research Center, 2012 január 20 és február 19 között, 2253 válaszadó részvételével, amelyből 1729 fő volt internet használó. A kutatás módszertana telefonos megkérdezés angol és spanyol nyelven.

Pintér Robesz