Netidők Blogtársaság

"Hello Capcha" - mondanám neki. "Hello"- köszönne vissza ő. Nézegetném és - ahhoz képest, hogy holmi betűkből áll, amik hol izegnek, hol meg mozognak - jóképűnek mondanám, na meg persze innovatívnak, ahogy ezt már az eFestival 2012 zsűrije is megállapította. A HelloCaptcha ugyanis egy olyan magyar újítás a Turing tesztek világában, amely felkavarta az állóvizet.

A szoftver rendkívülisége abban áll, hogy behozta új dimenzióként az időt. Az ötletgazda és egyben vezető fejlesztő, Grad-Gyenge László a sikert azzal magyarázza, hogy a módszer (a mozgás megjelenítése) egyrészt látványos, másrészt - és ez a fejlesztőket és weboldal tulajdonosokat jobban érdekelheti - sokkal nehezebben és lassabban törhető, hiszen már a capcha lejátszása is másodpereket vesz igénybe. Az emberi szemet és elmét azonban változatossága és mozgalmassága miatt nem fárasztja.

Biztos, hogy minden felhasználó találkozott már ezzel a biztonsági rendszerrel, amikor valahová regisztrálni akart, és rendszerint az utolsó lépésben, az oldal alján megtalálta azt a kis ablakocskát, ahova egy eltorzított betűket és karaktereket ábrázoló képről kellett bemásolni a karaktereket. Hogy mi ebben a biztonsági elem? Az, hogy elvileg csak az emberek képesen a megfelelően torzított karaktereket azonosítani, szoftverek, robotok (azaz botok) nem. Persze szerintem a technológia fejlődésével az illegális behatoló szoftverek is lépést tartanak. A CAPTCHA technológiája 2000-ben terjedt el, hisz akkor publikálták az eljárást.

Mindenesetre a CAPTCHA egy elmés megoldás, bár néha bosszantó, amikor én sem tudom elolvasni a karaktereket, mert annyira el vannak torzítva. Mint ahogy elmés maga a szó is. Ez ugyanis egy betűszó, amely egy hosszú szószerkezet elemeinek a kezdőbetűiből állt össze, pedig formájában, hangalakjában egész jól illeszkedne valamilyen idegen nyelvi környezetbe (hasonlít például az angol capture 'elfogás' szóalak kiejtéséhez). Tehát a CAPTCHA a Completely Automated Public Turing test to tell Computers and Humans Apart vagyis 'teljesen automatikus, nyilvános Turing-teszt a számítógép és az ember megkülönböztetésére'. Mint betűszó az angolban rendszerint csupa nagybetűvel szerepel, ám a gyakori használat miatt egyre inkább közszóvá válik. Ez mellesleg teljesen általános és törvényszerű jelenség. Nem kell tudni, hogy ez voltaképpen betűszó, csak érteni kell a jelentését.

A szerkezetben van egy kifejezés, a Turing-teszt. Ez egy olyan módszer, amely arra van, hogy segítségével el lehessen dönteni, hogy egy gép képes-e gondolkodásra, azaz intelligens-e. A teszt lényege, hogy a tesztelő személy a tőle elkülönített helyiségben szereplő vitapartnerekkel párbeszédet generál, és a válaszokból könnyű eldönteni, hogy melyik vitapartner ember, és melyik számítógép. A Turing-teszt elég érdekes módszer, amely abból indul ki, hogy csak emberi intelligencia képes kreatív interakcióra. Az elméletnek viszont vannak kritikusai is, hiszen nem egyértelmű, hogy az intelligencia megfelelő jellemzője a párbeszédképesség, illetve egy gép még lehet attól intelligens, hogy nem tud megfelelően párbeszédbe lépni.

A CAPTCHA mellett kifejlesztették a reCAPTCA módszerét is, amely technológiailag megegyezik a CAPTCHA-val, csak annyi a különbség, hogy nem értelmetlen, illetve véletlenszerű szavakat, karaktereket kell begépelni, hanem régi, még nem digitalizált könyvek beszkennelt (tehát még kép formátumban lévő) szövegének a szavait. Így a reCAPTCHA alkalmazói hozzájárulnak az írásos kultúra digitális megörökítéséhez.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A múlt heti blogposztban arról írtam, hogy hogyan jutottam el a merevlemezes és usb-kulcsos adathordozástól a felhő alapú megoldásig. Valójában ez csak az egyik indoka annak, hogy miért szeretem a felhőt. A LiveMesh szolgáltatáson túl, ami a számítógépek-felhő közötti szinkronizálást végzi számomra, több felhő alapú szolgáltatást is használok még, amik nagyban megkönnyítik az életem. Ilyen szolgáltatások a Dropbox, a Google Drive és a Skydrive. Alábbiakban 1-2 számomra hasznos felhasználási lehetőségről szólok ezek kapcsán.

Az első felhőszolgáltatás, amit intenzívebben használni kezdtem, a Dropbox volt. A Dropbox számomra egy olyan pendrive, amit nem kell magamnál hordani, amit nem tudok elhagyni – igaz, csak internet kapcsolat esetén tudom elérni az így tárolt anyagokat. Ma már azonban a mobil internetnek hála (a nálam ritka) külföldi tartózkodást leszámítva mindig van elérhető internet kapcsolat. Így a Dropbox nyugodtan telepakolható anyagokkal. Elsősorban a számítógép és a hordozható eszközök (tablet, okostelefon) közötti adat megosztásra szoktam használni. Erre teszem fel például a hallgatói dolgozatokat, a hosszabb szövegeket. Kikapcsolódás esetére novellákat, könyveket is tartok rajta. Néhány esetben pedig az is előfordul, hogy 1-1 könyvtárat megosztok, ha olyan tartalmat kell hozzáférhetővé tennem, amit nem csak egyszer és néhány embernek kell elküldenem, hanem rendszeresen – és újabb lehetséges címzettek felbukkanása bármikor várható.

A másik felhőszolgáltatás, amit időnként használni szoktam, a Google Drive. Nálam ez elsősorban az úgynevezett kollaboratív munka eszköze, tehát ide teszem fel azokat a táblázatokat, szövegeket, amikkel többen dolgozunk. Például ezen osztottam meg a hallgatóimmal legutóbb, hogy ki melyik könyvet választotta recenzálni. Ebben a félévben ugyanis azt a feladatot adtam a hallgatóimnak az egyetemen, hogy egy listából válasszanak könyvet és írjanak belőle könyvismertetőt. Fontos információ volt számukra, hogy egy könyvet kiválasztott-e már valaki. A legegyszerűbb a Google Drive segítségével volt megosztani a dokumentumot. E nélkül sokkal több e-mailezés lett volna és adminisztrálni is nehezebb lett volna a dolgot. De szintén a Google felhő szolgáltatását használom az androidos táblámmal készült képek azonnali mentésére. A képet elkészülte után a gép automatikusan feltölti a Google Drive-ba (kiválasztható, hogy ezt csak wifi hálózaton tegye, kímélendő a mobilos csomag adatforgalmi keretét). Ennek különösen akkor vettem hasznát, amikor egy szoftveres hiba miatt vissza kellett állítanom a tablet rendszerét és sajnos menteni már nem lehetett róla: egyrészt egyetlen képem sem veszett el, másrészt a visszaállítás után automatikusan visszatöltötte a rendszer a képeimet. Így azokat alkalomadtán ismét meg tudtam mutatni az ismerősöknek, barátoknak.

A végére hagytam a Skydrive-ot. Ezt a Lumia telefonommal használom intenzíven, mivel a Windows Phone rendszernek alapbeállításban ez a felhős háttérrendszere. Itt is mentem a képeimet már az elkészítésük pillanatában. De ezen túl a OneNote jegyzeteim vagy a telefonon készített Office anyagaim is a felhőben tárolódnak, ami azért kényelmes, mert bármit jegyzetelek a telefonon, az később elérhető a számítógépen is az internet segítségével, így könnyen tudok másolni és beilleszteni belőlük bármit egy másik helyre.

Mindhárom rendszert könnyű használni, kényelmesek, sok esetben a háttérben dolgoznak, mindössze egyszer kell beállítani ehhez őket. Nem mondom, hogy nem tudnék élni nélkülük, vagy hiányuk megoldhatatlan nehézséget jelentene, de bizonyos dolgok kezelése sokkal körülményesebb lenne számomra. Ezért is szeretem a felhőt.

Pintér Robesz

Akik a múlt héten csütörtök este a budapesti belváros egyik nevezetes pontján, a „pesti Broadway” területén sétáltak, érdekes élményben lehetett részük. A Thália Színház bejáratánál ugyanis egy ablakon keresztül be lehet nézni a „Rádióba”, és a hangszóróból a Netidők élő műsorfelvétele volt hallható.

Nem, nem arról van szó, hogy egy 3D-s megjelenítő közvetíti valamelyik stúdió képét, hanem a hangszigetelt ablakon keresztül tényleg az igazi rádióműsort lehet követni, sőt legtöbbször hallgatni is, az ablakban elhelyezett hangszórón keresztül. A Thália látványstúdiót éppen azért hozták létre, hogy a rádióműsorokba be lehessen kukkantani.

Több más műsor mellett itt készül tehát múlt hét óta a Netidők is, ezért a műsorunk állandó hallgatóinak fontos információ lehet, hogy minden héten csütörtökön este 19:30-tól 20:30-ig vesszük fel a műsort. (A Petőfi Rádióban hallható változat természetesen továbbra is hétfőn 22 órakor kerül adásba.) Aki tehát már pár nappal korábban szeretné hallgatni a témáinkat, igazi élőben, látogasson el a VI. kerület Nagymező utca 22-be és kövesse a helyszínen a műsort.

Van még pár technikai érdekesség, csak röviden beszámolók erről is.

1.) Az ablakban látható egy digitális feliratozó tábla, ezen látható, hogy mikor melyik műsor készül éppen a stúdióban. (A Petőfi adón immár élőben is megszólal egy-két műsor.)

2.) A stúdióban már látható három webkamera, ezekkel nemsoká beindulhat a videoközvetítés a stúdióból és akkor otthonról is lehet követni a műsorokat képben – csakúgy, mint a műsorunk 2001-es „Látható rádió” kísérletében, amelynek során bő féléven keresztül közvetítettük képben is a stúdióban látható történéseket.

3.) A stúdió asztalán ott van egy-két notebook számítógép, ami – természetesen, ma már nem is kérdés – a netre kapcsolódik, így arra is van lehetőség, hogy nemsoká újra csetelhessünk a hallgatóinkkal, a műsor felvétele közben.

Aki tehát szeretné látni is a Netidők műsort, már holnap (csütörtökön) este jöhet a Thália látványstúdióhoz! Az asztaltársaság ott lesz.

Szilágyi Árpád

| Még több lehetőség

Mostanában (2012 őszén) terjed Budapesten a világszerte is csak néhány éves múltra visszatekintő dead drop hálózat. Ez egy nyilvános helyen lévő, anonim fájlmegosztó és -tároló rendszer, ami voltaképpen egy falba épített USB flash drive.

(A képek forrása: http://www.deaddrops.com) 

Ez egy rendkívül érdekes és izgalmas kísérlet, hiszen a nyilvános helyen való jelhagyási ösztönt szolgálja ki, hogy ha van nálunk egy USB csatlakozóval rendelkező, digitális adattároló és adatokat létrehozó eszköz, akkor arról állományokat menthetünk ki egy nyilvános helyen elérhető pendrive-ra. Természetesen ugyanez fordítva is lehetséges, a falba épített pendrive-ról a mások által arra kimentett állományokat letölthetjük, illetve azokat böngészhetjük. Néhány elemzésben előfordul az a vélemény, hogy ez lehet a digitális graffiti, hisz nyilvános, anonim, és alkalmas az önkifejezésre, a gondolatok megosztására, csak a graffitikhez képest a dead dropok olvasásához, írásához arra alkalmas informatikai eszközre van szükség. Másrészt a dead dropokat fel lehet fogni egy peer-to-peer (vagyis mellérendelt kapcsolatokon alapuló) nyilvános fájlmegosztó rendszernek. Rendkívül érdekes ennek a filozófiájába belegondolni, hisz a dead drop a valós térben érhető el, ám a fájlmegosztás elsősorban a virtuális térhez kapcsolódik.

Azt is érdemes végiggondolni, hogy mindez milyen biztonsági kérdéseket vet fel, hisz így igen egyszerűen lehet elhelyezni és letölteni kórokozó vírusokat. Ennek a hálózatnak a működése csakis a kölcsönös bizalmon alapulhat.

A dead drop elnevezése is rendkívül érdekes, hiszen a szerkezet előtagja, a dead 'halott', 'holt', és az utótagja ebben az esetben alapjelentésében a to drop 'bedob', ám aktuális jelentésében 'levélszekrény', 'postaláda'. A dead drop szerkezet jelentése is magyarázatra szorul, és azt is meg kell érteni, hogy miért nevezték el így a szóban forgó, falba épített pendrive-ot.

A dead drop először a titkos ügynökök szókincsében jelent meg, és azt a helyet (praktikusan levélszekrényt, egy rejtet zugot stb.) nevezték így, ahol az ügynökök anélkül rejthettek el egymásnak üzenetet, pénzt, egyéb anyagokat, hogy személyesen találkozniuk kellett volna. Számos kémfilmben, kémregényben játszik központi szerepet a történetben egy ehhez hasonló helyszín, dead drop. Az előtag tehát azt jelenti itt, hogy 'holt' azaz 'nem élő', 'nem szemtől szemben, nem azonos időben történő' (jól megvilágítja a jelentést, hogy ennek az ellentéte a live drop, vagyis az ügynökök személyes találkozását igénylő információcsere).

Az utótag, a drop több jelentésű szó, és előfordul a 'postaláda', 'levélszekrény' jelentésben is (a mail box, letter box, szinonimája a mail drop), ez a to drop 'bedob' ige jelentéséből kialakuló metonímia. A dead drop tehát a 'holt postaláda' jelentéssel írható körül.

A dead drop jelenleg tárgyalt informatikai jelentése pedig a konspirációs eszköz, helyszín jelentéséből kialakuló metafora, amelyben az azonosítás alapja a funkcionális hasonlóság: mindkét esetben a nyilvános helyen lévő anonim adatcsere a lényeg.

Tehát a jelentés és a kifejezés nagyon szemléletes, izgalmas, ám jelentős magyarázatra szorul.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség