Netidők Blogtársaság

Az előző évet úgy fejeztem, be, hogy milyen lett volna a Google és a Twitter a nyolcvanas években. Hadd kezdjem úgy az új évet, hogy milyen lett volna az egyik legnépszerűbb játék, az Angry Birds a 8 bites korszakban.

Toochee, a Galaktikus

Milyen lett volna, ha a Google és a Twitter a nyolcvanas, A Youtube és a Facebook a kilencvenes években mutatkozott volna be? Néhány őrült megcsinálta a bemutató videókat.

Ennek jegyében a Netidők asztaltársaságának nevében kívánok mindenkinek kütyükben és sávszélességben gazdag boldog új évet.

Google a 80-as évekből:

A Twitter a 80-as évekből:

Facebook a 90-es évekből:

YouTube a 90-es évekből:

Toochee, a Galaktikus

Sorozatunk harmadik részéhez érkezett: Videoton - erről a cégről a 80-as években egy kiváló focicsapat, TV-k és HiFi-k jutottak az emberek eszébe.

Aki "közelebb volt a tűzhöz", az tudhatta, hogy nagy hadi gyártóról és szállítóról van szó, sőt nagy informatikai rendszerekhez terminálokat és egyéb eszközöket is készítettek. Így merülhetett fel a gondolat, hogy ha ennyire felkészült cégről van szó, miért is ne szálljanak bele a világon mindenütt virágzó házi-számítógép üzletbe, főleg úgy, hogy az iskolaszámítógépesítés több ezer fix megrendelést jelenthetett? A Videoton nagy volt, erős volt, voltak gyártási tapasztalatai - logikusnak tünt a lépés.

Ha nincs saját, akkor licenceljünk

Nem lehet tudni, kinek az ötlete lehetett, mindenesetre mai szemmel nézve is jó döntés volt: ahhoz, hogy korszerű készüléket gyárthassanak két út lehetséges: fejleszteni egyet ennek minden buktatójával, illetve megvásárolni a licencét egy már létező készüléknek, amelyről tudni lehet, hgoy világszinvonalú. Ez utóbbi történt, a múlt héten bemutatott Enterprise 64/128-at fejlesztő cég egyik régebbi modelljét vették meg, ez alapján készült a Videoton TV Computere. Természetesen a terveket előbb át kellett állítani hazai viszonyokra és alkatrészkre (akkortájt a keleti blokkban még a licencelt, vagy "ellopott" technológiák elérhetősége sem volt garantált - magyarán mindennapos volt az alkatrészhiány).

Az Elan 64 (ez volt az Enterprise közvetlen elődje) és a TV Computer konstruktőrei gyakorlatilag napi kapcsolatban álltak egymással, így elméleti síkon igencsak hasonló tudású készülék jött létre - ami azonnal feltünő különbség az nem más, mint a processzor órajele, hsizen az Enterprise-ban 4MHz-en, míg a TV Computerben 3,125 MHz-en ketyegett a Z80 (később Z80A). Az átalakítás és a "magyarítás" sajnos komoly áldozatokkal járt. Hogy miért? Mert a TV Computer alkatrészei java részt gyönge minőségűek voltak: a joystick hamar letört, a műanyag ház recsegett, a forrasztások néha elengedtek, vagy gyárilag hiányoztak - rengeteg volt a minőségi reklamáció a forgalmazás megkezdése után.

Mégiscsak egyedi?

Ennek ellenére léteztek olyan dolgok, amelyekben a TV Computer egyedi volt. Elsőként a magyar billentyűzet, illetve a gyárilag beépített magyar karakterkészlet. Másrészt a négy bővítőhely, ami igencsak ritkaságnak számított a 80-as években. S volt egy harmadik dolog, amely inkább hátrány volt, mint előny: a gép ugyanis legfőképp kazettás magnó használatára készült, de a BRG legendás MK27-ese nem volt a csúcsok csúcsa az akkortájt forgalmazott Polimer szalagokról nem is beszélve. Elvileg a készülék önmagában nem kezelt lemezes egységet - azonban létezett ilyen, amely saját operációs rendszert hordozott (kettőt is voltaképpen, hiszen képes volt PC-s floppykat is olvasni). Nagyon sok hardver-kiegészítőt fejlesztettek idehaza a TV Computerhez: hangdigitalizálót, memóriabővítéseket, hálózati csatlakoást, illetve ezt vezérlő egységet stb.. A gép 3 változatban került forgalomba: a 32K, ahogy a neve jelzi egy 32 kilobyte memóriás, BASIC 1.2-es gép volt. A 64K csak a memória méretében különbözött az előzőtől. A 64K+ modellbe, amely az iskolaszámítógép programon indult, már továbbfejlesztett BASIC 2.2 volt található. A televízióhoz/monitorhoz az antennán, RGB kimeneten és kompozit kimeneten át is lehetett csatlakoztatni.

Forgalmazás és bukás

A TV Computer 1984-re lett kész és meg is jelent a Centrum Áruházakban, potom 12800 forintért - ez akkortájt egy tanár három havi fizetésének felelt meg (Életem első fizetése 1984 októberében 3100 forint volt). A BRG magnót 2900 forintért lehetett kapni. Ilyen áron a magán-vásárlókat kevésbé érdekelte, igaz ez akkor is, ha tudjuk, hogy külön TV-műsor indult (saját könyvvel) a TV Computer BASIC-jének elsajátítására. Az interneten fellelhető adatok szerint állami megrendelésre mintegy 12000 darab készüléket adtak el, 1988-ig, ezek közül 3000 db 32K-s, és 9000 db 64K-s volt. Magánemberek részére a Centrum Áruházak forgalmazta 14-16000 forint körüli áron: 40-50 programot is árultak hozzá, amely között volt szövegszerkesztő, levélnyilvántartó, CP/M operációs rendszer, FORTH programozási nyelv stb.

A rengeteg meghibásodás hatására a Novotrade nem vállalta a gép szervizelését és a programfejlesztés is akadozott rá. Ugyan készült a TV Computerhez Spectrum emulátor hardver, azonban csak egy darab példányban, házilag: ennek gyártására nem került sor. A Videoton az évek alatt nem tudta csökkenteni az előállítás költségeit, így mivel a TV Computer nem volt kompatíbilis sem a Spectrummal, sem az Enterprise 128-al és a Novotrade ellenérdekelt volt a programfejlesztésben (jóval nagyobb bevétele volt a Commodore fejlesztésekből, sőt később ők hozták be Magyarországra az Enterprise 128-at) a készülék szép lassan támogatás nélkül maradt, gyártása megszünt. Bukását többek között egy másik magyar számítógép, a jövő héten bemutatásra kerülő Primo is okozta, bár az okok közül többet is felsoroltunk. Manapság a TV Computer minden retro gyüjtő kollekciójának értékes darabja, egy-egy ép példány igazi ritkaságnak számít.

Műszaki adatok:

Processzor: Z80 / 3,125 MHz

ROM: 20 kbyte BASIC+OS (max. 24 kbyte-ig)

RAM: 32 kbyte vagy 64 kbyte

Video RAM: 16K (A 64K+-ban 64K)

I/O ROM-RAM: maximum 4db kártyáig (32K vagy 64K)

Szöveges mód: 64 x 24 karakter

Grafikus módok: 128 x 240 /16 szín (24x16 karakter) (GRAPHICS 16)

256 x 240 / 4 szín (24x32 karakter) (GRAPHICS 4)

512 x 240 / 2 szín (24x64 karakter) (GRAPHICS 2)

Hang: 1 csatorna 12 bites programozható lánc /195812,5 Hz/

Billentyűzet: 57 nyomógomb, 9 funkció billentyű

Botkormány: Beépített, a gépen két botkormány port is található

Kimenetek: TV kimenet PAL (25-40 csatorna közt), hangvivő képvivő + 6,5 MHz, FM

RGB kimenet - 75 Ohm 1,4 Vpp

Magnó csatlakozás - 200mVpp

Centronics port

2 x joystick csatlakozó

cartridge csatlakozó (max. 16 kbyte)

4 x bővítő csatlakozó (max. 8 kbyte ROM egyenként)

BASIC: TVC Basic V1.2 (64K+ modellnél TVC Basic V2.2)

Dragon György

(Eredeti közlés: 2012. május 20., GameStar Online)

Az évszám: 1985. A kiadó: az angliai Gremlin Graphics. A játék: Thing on a Spring (autentikus magyar fordításban: Bigyó a Rugón). Műfaját tekintve oldal irányban szkrollozós, platform, azaz szaladgálós, ugrálós, gyűjtögetős, ellenséget elkerülős, egyik szobából a másikba jutós, örülős.

Főhősünk, Thing (Bigyó), törzsfejlődését tekintve távoli rokona PomPom Órarugó-gerincű Felpattanó nevű barátjának, csak esetébe a rugótesten a fején kívül még kezeket és lábakat is találunk. Szóval, főhősünk egy játékgyárban próbálja kiszabadítani a jó játékokat, elkerülni a rosszakat, és a végén leszámolni a gyárat terrorizáló gonosz goblinnal. A teljes 17 perces végigjátszás megtekinthető az alábbi Youtube videóban, amiből az is kiderül, hogyan szólal meg játék közben Rob Hubbard első C64-slágere.

A fejlesztés a szokásos módon alakult: a játékot ketten írták, volt egy grafikus, és nagyon kellett volna hozzá egy jó kis zene. Itt érkezett meg Rob Hubbard a C64 világába, ez volt az első játékhoz írt zenéje, amelyről az akkori patinás szaklap, a ZZap!64 szerkesztője azt írta: "Egészen hihetetlen, nem tudom elmagyarázni, hallani kell, szavakkal leírhatatlan".

Az alábbi videóban Linus Akesson próbál megbirkózni a virtuóz futamokkal a saját építésű Chipophonján:

Ez a Chipophone is egy egészen különleges szerkezet; eredetileg egy elektromos orgona volt, míg Linus át nem alakította 8-bites chiptune szintetizátorrá, így a két billentyűzettel, lábpedálokkal és rengeteg kapcsolóval a C64 játékaiban hallott valamennyi hanghatás előállítható, és az összes klasszikus játékzene eljátszható. Érdemes rákeresni a Youtube-on, remek videók vannak fent.

Na, de térjünk vissza a Thing on a Springre, amely, bár szerepel a legtöbb C64 zenei toplistán, érdekes módon mégis kevés feldolgozást találunk. Érdekes kivétel a következő funky butt remix, szerzője PappyPlapPlap:

A szám szerepelt a C64 zenenosztalgiát a 90-es években erősen felpörgető Chris Abbott féle Back In Time albumsorozat első lemezén, de nem találtam elég izgalmasnak, ezért inkább a dánokat vontam kérdőre, nekik bejött-e Hubbard első szerzeménye. Mi az hogy! Ott figyel az első albumukon (Loading Ready Run). Ide kattintva meghallgatható belőle egy részet, de vigyázat: hallgatása során erős ingert érezhetünk azonnali léggitározásra!

Chatman

| Még több lehetőség

E hétfőn nem csak a Petőfi, hanem a Kossuth adón is hallható volt egy digitális világgal foglalkozó műsor, amihez a Netidők állandó résztvevőinek is sok-sok köze volt. Este 8 után pár perccel ugyanis az Aranyalap c. műsorsávban az asztaltársaságunk több tagja is szerepelt, a 45 perces összeállítás címe az volt, hogy „A házi számítógépek születése a 80-as években”, aki szeretné visszahallgatni, az még néhány hétig megteheti a Kossuth adó online hangtárában. Az adás 20:06-kor kezdődött, az időpontra kattintva megjelenik egy lejátszó gomb, itt tehát meg lehet hallgatni.

A műsorban szó volt arról, hogy mi az a házi számítógép, mi történt a házi számítógépesek klubjában, milyen zenét lehetett a 80-as években előcsalogatni a 8 bites gépekből, természetesen szó esett a Commodore 64 és Jack Tramiel jelentőségéről, a magyar háziszámítógépek egyikéről, a Videoton gyártotta TV Computerről és sok minden másról. A műsorban több archív műsorrészletet is mutattunk a Petőfi adó egykori Mikro-fon és Chipetnyi programok c. műsoraiból. Például az elején idéztük azt a pszichedelikus élményt is, ahogyan 26 évvel ezelőtt egy rádióműsorban leadtak egy programot – például úgy, hogy Földi Ottó rádiós bemondó szépen lassan felolvasta egy Jean Michel Jarre zenére… (Tessenek visszahallgatni a fentebbi linken, érdemes.)

Amikor e sorokat írom, még május elseje, a munka ünnepe van, úgyhogy igyekszem most nem sokat dolgozni ezen a bejegyzésen. De azért azt elmesélem, hogy a műsor után az asztaltársaságban volt egy kis vita, mégpedig az összeállításban idézett egyik 1986-os Mikro-fon adásban leadott interjú kapcsán, amelyben Ecsedi Csaba elmesélte, hogy mit csinál a HCC-ben, vagyis a házi számítógép klubban. A csapatunk egyik tagja ugyanis azt kifogásolta, hogy a HCC nem csupán a házi számítógépesek klubja volt, hanem kifejezetten a házi számítógépet építők klubja, minthogy az eredeti amerikai rövidítésnek ez a feloldása: Homebrew Computer Club.

Nos, rövid kutakodás után a következőket találtam a neten.

- Az angol nyelvű Wikipédia szócikkében valóban Homebrew Computer Club szerepel, ez a közösség a Szilícium völgyben jött létre 1975. március 5-én és 1986. decemberéig létezett. Ebből a társaságból „származik” Steve Jobs és Steve Wozniak is, de egy másik cikk szerint Bill Gates is ebben a klubban mutatta be első működő, négy kilobájtos BASIC-fordítóját. Ebben a HCC-ben a névből adódóan valóban domináns elem volt a házi számítógép építése.

- A magyar weboldalakon azonban meg lehet találni a legendás Mikrovilág c. újság archivált anyagait, így azt az 1989. január 4-i interjút is, amelyet a magyar HCC klub vezetőjével, Simonyi Endrével készített Horváth Annamária. Az interjúból érzékelhető, hogy ’89-ben már Magyarországon sem csak a gépépítést jelentette a klubélet, hiszen különféle márkák (Commodore, Sinclair, IBM, Atari, Apple, Primo, Enterprise és a magyar „szereld magad” gép, a Homelab) szerint alakultak meg a különféle klubok. Az interjú utolsó mondata adja meg a választ az iménti kérdésünkre, hogy mit jelentett Magyarországon a HCC rövidítés: „A HCC nevet (amelynek "H" betűjele nálunk homebrew-t, home-ot és hungarian-t egyaránt jelent) jelenleg a magyar klubhálózat használhatja egyedül a világon.”

Szilágyi Árpád