Netidők Blogtársaság

A héten rendezték a Digitália 2012 konferenciát, amely a legfrissebb digitális és média trendekkel foglalkozott. A délelőtti programban jómagam is részt vettem egy vitaindító és egy kerekasztal erejéig (az előadás diái elérhetők itt a kerekasztal kérdéseivel). A vitaindító azt a kérdést vetette fel, hogy vajon milyen viszonyban van az új média technológia a fogyasztóval, hogyan terjed és közben miként értelmeződik újra a használata (tehát milyen a technológia és társadalom kapcsolata). A kerekasztalban pedig azt a kérdést jártuk körbe, hogy vajon hogyan lehet edukálni, terelgetni, nevelgetni a felhasználókat abban, hogy hogyan használják ezt a technológiát. Az alábbiakban a vitaindító gondolati ívét mutatom be.

A technológia és társadalom kapcsolatáról legtöbb esetben meglehetősen technológiai determinista a laikusok képe (a technológia és az azt létrehozó feltaláló vagy cég határozza meg, hogy mire való), pedig ennél sokkal árnyaltabb a helyzet. Valószínűleg inkább a társadalmi konstruktivizmusnak lehet igaza: újraértelmezzük az eszközöket a használat során és közben kialakul egy társadalmi - üzleti közmegegyezés, hogy ezek mire valók és hogyan használhatók. Erre a folyamatra azonban lehet hatni, mind a tervező, mind a technológiából termékeket gyártó cégek, különböző érdekcsoportok, felhasználók versengenek az adott technológia használatának értelmezésében. Ezért fordulhat elő, hogy az eszközöket a feltalálók, közreadó cégek szándékaitól teljesen eltérő módon használnak és sokszor az az érzése az embernek, hogy hamarabb érkezik meg egy-egy eszköz, mint hogy tudnánk mire való az igazán.

Nincs ez másképp az új, digitális média terén megjelent technológiák (mint amilyen az okostelefon, a tablet, a smart TV vagy a közösségi média) kapcsán sem: folyamatosan keresi, keressük a helyét ezeknek az eszközöknek, megoldásoknak. Néhány kiemelt trend a Digitália szempontjából, vagyis, hogy mit jelenthet a technológia társadalmi konstruálása itt, milyen hatásokat vált ki és indukál ezek széleskörű elterjedése:

• always on – everywhere on: ma már mindig és mindenhol hozzáférünk az internethez, digitális tartalmakhoz, közösségi hálózathoz, személyes kommunikációs csatornákhoz.
• élethelyzethez, aktivitásokhoz, napi rutinhoz kötött médiafogyasztás: reggeli ébredés, közlekedés, munkavégzés, újra közlekedés, esti szabadidő. Tevékenység-és időháztartásunkba beépül a folyamatos kommunikáció, a tartalom fogyasztása (és előállítása).
• multitasking: egymást kiegészítő eszközök (a legfontosabb képernyők: okostelefon / tablet, számítógép, televízió), a linearitás sokszor párhuzamossággá válik, egyszerre használjuk ezeket az eszközöket és megosztjuk a figyelmünket.
• közösségben (is) terjedő tartalmak: social filtering. A napi elfogyasztott tartalommennyiséget már nem csak a követett hivatalos médiumok, csatornák, orgánumok határozzák meg, hanem a közösség, amibe beágyazódunk és annak érdeklődési körei.

Végeredmény a perszonifikáció: a technológiák, eszközök használatából személyes(ebb), egyénibb információfogyasztói szokások alakulnak ki. Még, ha ez egyelőre nem is ujjlenyomat-szerű (nem teljesen egyedi) és várhatóan nem is lehet az, de már jóval sokszínűbb és fragmentáltabb, mint akár 10 éve (pláne, mint 20 évvel ezelőtt).

Pintér Robesz

Az új melléknév ebben a szerkezetben összetett jelentéselemekkel rendelkezik. Elsősorban azért új az új média, mert viszonylag fiatal ága a médiának. Azonban az újdonságértéket érdemes jobban elemezni.

Az új média „a digitális hálózati kommunikáció révén létrejövő médiatípus átfogó neve. Az új média fogalma magába foglalja a multimédia és interakítv média jellegű tartalmakat, az újszerű egyéni és közösségi cselekvési formákat egyaránt" (Szakadát István: Új média, hálózati kommunikáció).

Tehát ez a médiaág attól lesz új, hogy új felületen jelenik meg, illetve új megoldásokkal él, valamint más a hozzá kapcsolódó befogadói szerep. Az új felület a web, ami a lehetőségei alapján digitális, hálózati, számítógépes felület, így a médiatartalmak előállításában (és fogyasztásában is) nagy szereppel bír az információtechnológia. Az új média az információs társadalom globális médiakultúrájának a része.

Az új média új megoldásai röviden összefoglalva a multimedialitásban, a hipertextualitásban, az interakcióban állnak.
A multimedialitás az online médiában már alapkövetelmény, és már nemcsak a képek, hanem a videók, sőt általában a multimédiás elemek is egyenértékű szereppel bírnak az írott szöveghez viszonyítva.
A hipertextualitás az információk hálózatosodásának és a szövegben ágyazott külső szövegnek a lehetősége. A hipertext kitágítja a hír, az újságírói tartalom határait, mert az előzményeket, a tematikus kapcsolatokat közvetlenül, interpretáció nélkül emeli be a szövegbe.
Az interakció pedig különböző szinteken valósulhat meg: az olvasók között, az olvasó és a szerző/szerkesztőség közötti párbeszéddel, illetve az olvasó és a tartalom szerkesztésének, befogadási sorrendjének, szerkezetének a szabad manipulációján keresztül.

(Folytatás következik május 22-én.)

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség