A napokban beadtam az okostelefonom szoftverfrissítésre a szervizbe. El kellett töltenem körülbelül háromnegyed órát telefon nélkül, így hát leültem egy padra, és elgondolkodtam azon, hogy mi mindenre is használom ezt a készüléket. Nem is egyszerűen csak arra csodálkoztam rá, hogy egy mai okostelefon messze több már az egyszerű telefonnál, hanem arra a figyelemre méltó tényre, hogy mennyit és miképpen írok ebbe a készülékbe. Sőt kifejezetten érdekes, hogy mennyire megváltozott a kézíráshoz való viszonyunk az informatikai eszközök miatt.
Az írógép-billentyűzet, de legfőképpen a számítógép-billentyűzet megjelenésével az írás elszakadt a hagyományos kézhasználattól, a leírandó betűket külön karakterekre bontjuk, amelyeket elszigetelten helyezünk egymás mellé a billentyűk segítségével, és az írásból eltűnnek az összekötő elemek. A folyó kézírás helyét a nyomtatott betűk veszik át. Olyan ez, mint a Gutenberg-féle nyomdában a betűszedés. Ezzel együtt jár még a szövegtördelés is, ami egy hagyományos nyomdai szerkesztési eljárás volt, és most az egyszerű számítógép-használók életében is mindennapos tevékenységgé vált.
Image: dan / FreeDigitalPhotos.net
Amikor megjelentek a mobiltelefon-billentyűzetek, akkor teljesen új billentyűhasználati stratégia alakult ki, amely az olyan egyszerű és hagyományosan begyakorolt eljáráshoz, mint az íráshoz a memória és a reakciókészség egészen új stratégiáit követeli meg. Gondoljunk csak arra, hogy egy karaktert egy billentyű többszöri lenyomásával lehet elérni, illetve alkalomadtán akár billentyűmenüt is kell váltani. Ezzel a technológiával a hagyományos kézírásból a karaktermegjelenítés különleges változata lett.
Közben jegyezzük meg azt is, hogy megjelent az egérrel való ábrázolás is, mert a rajzoló programokban egérrel is lehet írni, ábrázolni, ám ez a ceruzától, az ecsettől és a többi, ujjak közé fogható eszközöktől nagyon eltér, illetve érzékenységi problémák is adódnak. Ám megjelentek modernebb beviteli eszközök is, amelyeket az igényesebb grafikai alkalmazásokban használnak, ilyen például a digitalizáló tábla és a hozzá való érintőceruza. Ezek már egészen megfelelnek a hagyományos íróeszközöknek, a digitalizáló tábla a papír, az érintőceruza pedig a toll analógiája, pusztán annyi változott, hogy nem azon az eszközön jelenik meg a kézírásunk, amelyre írunk, hanem a képernyőn.
Nagy változást hozott az életünkben az érintőképernyő megjelenése és hétköznapi elterjedése. A mai mobilokban kétféle érintőképernyő használatos: a rezisztív és a kapacitív. A rezisztív érintőképernyő és a hozzá tartozó érintőceruza (amit gyakran neveznek stílusnak vagy angolosan stylusnak is) használata a kézírás-felismerő szoftvereknek köszönhetően egészen hasonlő a hagyományos kézíráshoz, csak annyi a különbség, hogy ez az eszköz a kézírásunkat digitalizálja, és átalakítja nyomtatott betűkké. Ám maga az eszközhasználat leginkább a noteszfüzetbe való jegyzeteléshez hasonlít.
Kifejezetten nagy változás történt a kapacitív kijelzők megjelenésével, hisz ezzel a lépéssel visszatértünk a kézírás ősi gyökereihez. A kapacitív kijelzők a kézírás-felismerő szoftverek segítéségével visszahozzák azt az írásélményt, amit akkor tapasztalunk, amikor kézzel homokba írunk az ujjunkkal, vagy amikor az ősember barlangfalakra rajzolt. Hisz ugyanezt a műveletet végezzük, amikor a kapacitív érintőkijelzős telefonunkra a az ujjunkkal írunk, rajzolunk. A táblagépek segítéségével mindezt már nemcsak a noteszfüzet méretében tehetjük, hanem nagyobb papíron is.
Amikor az érintőképernyőn megjelent a teljes (más néven qwerty) billentyűzet, visszatértünk a hagyományos billentyűzethez, ám ez már virtuálisan, a kijelző felületén érhető el. A Swype technológiának köszönhetően még újabb billentyűzethasználati stratégia jelent meg. A Swype segítségével ugyanis a billentyűkön csúsztatjuk az ujjunkat, és szünetet tartunk a csúszásban, ha meg akarunk jeleníteni egy karaktert. Ez közelít a kézírás folyamatosságához, folyamatjellegéhez, míg a hagyományos billentyűhasználat szegmentálja, részekre tagolja az írást.
Image: Simon Howden / FreeDigitalPhotos.net
A billentyűzethasználat lényege tehát az, hogy a kezünk használatával csak közvetve jelenítjük meg a karaktereket, megnyomunk egy gombot, és a rendszer jeleníti meg a kijelzőn a szöveget. Ezen a közvetettségen változtat az érintőképernyő a kézírás-felismeréssel, így a digitális technológia segítségével újra közelítünk a hagyományos, analóg írásbeliséghez, a papír és a ceruza használatához.
Bódi Zoltán
Utolsó kommentek