Néhány japán geek építette 80-as évekbeli Super Mario játékkazettából.
(via youtube)
Néhány japán geek építette 80-as évekbeli Super Mario játékkazettából.
(via youtube)
Úgy tűnik, hogy a kapcsolatépítő közösségi oldalak a különböző országokban legfeljebb a teljes népesség 50%-át képesek rávenni arra, hogy csatlakozzanak. Ez látszik a Facebook adataiból is, ahol legutóbb az amerikai felhasználók számában 1,1 százalékos csökkenést regisztráltak és a Capstone nevű külső elemzőcég tanulmányában azt a becslést tették közzé, hogy kétmillióan hagyták el az oldalt. Nemrégiben volt a Facebook tőzsdei bevezetése és már akkor is szó volt róla, hogy a piac már túlárazta a kapcsolatépítő portált, aminek jelenleg egyébként már 900 millió felhasználója van világszerte. A Netidők asztaltársasága az Index híre alapján beszélgetett a témáról, ennek kivonatát adjuk most közre. Az elején azt latolgatták, hogy vajon a Facebook elérte-e a plafont a felhasználók számában?
Nagyistók Tibor: De ez kétmillió ember!
Nagyistók Tibor: Na jó, de több adat is arra mutat, hogy a Facebook-nak most nem egy fellendülős időszaka van. Lásd a tőzsdei buktát…
Kovács Tücsi Mihály: Igen, meg amilyen politikai helyzet van, lekapcsolnak időnként egy-egy fél országot és akkor rögtön eltűnnek ennyien bármilyen közösségi oldalról!
Kovács Tücsi Mihály: Egyáltalán lehet a fiókot szüneteltetni?
Kevin: Viszont azért érdekes, hogy szerintem a tőzsdei buktájuknak nem nagyon van köze szerintem a felhasználóikhoz. Annak inkább ahhoz van köze, hogy miből fognak pénzt csinálni a befektetők. Amíg ingyenesek a szolgáltatások, a felhasználók addig nem nagyon izgatják magukat szerintem.
Nagyistók Tibor: Mindenesetre 900 millió felhasználó van világszerte és lehet, hogy már van egy halom alternatív verzió, például van egy kínai kapcsolatépítő portál, mert ott nem engedik a Facebook-ot. Meg van a MySpace és egyebek… Mutat-e valami trendet a Facebook csökkenése?
Nagyistók Tibor: Beleolvasva a hírbe: „A Facebook növekedése éppen abban a 23 országban állt meg, ahol a felhasználói bázis már elérte a teljes népesség 50 százalékát.” Tehát ezekben az országokban megállt. A tőzsdén mindig jelent valamit, hogy ha valami nem felfele megy, hanem pang… Mégis, ha valamit javasolnotok kellene Zuckerberg úrnak, mit javasolnátok, hogy kilendítse ebből a kátyúból a céget és ismét fellendülőben legyen a Facebook?
(Netidők)
Manapság egyre többször találkozhatunk olyan programokkal, amelyeket weboldalukról kétféle változatban lehet letölteni: telepíthető vagy kicsomagolható. Mi a különbség, melyiket érdemes választani?
A telepíthető változatot általában onnan ismerhetjük fel, hogy fájlneve EXE-re végződik, azaz önmagában is futtatható állomány. A telepítő feladata, hogy "megágyazzon" a program számára a Windowsban. A használatához szükséges állományok bekerülnek a megfelelő mappába (általában a Program Files könyvtár alá), bejegyzés készül az eltávolítható alkalmazások listájára (hogy ha meggondolnánk magunkat, le tudjuk szedni a programot a gépünkről), és létrejönnek azokat a parancsikonok a Start menüben vagy az Asztalon, amelyek segítségével könnyen elérhetjük és futtathatjuk a programot. A telepítő elvégezhet nagyon sok olyan beállítást is, amitől még egyszerűbbé válhat a program használata. Gondoljunk például egy médialejátszóra: a telepítő biztosan beállítja – jó esetben a véleményünk megkérdezése után – hogy milyen állománytípusokat (zenéket, filmeket) tudunk majd a programmal lejátszani. A telepítést követően elég csak duplán rákattintanunk egy ilyen zenére vagy videóra, a lejátszó automatikusan elindul.
A nagyobb, komolyabb alkalmazásokat általában csak telepíthető formában fogjuk megtalálni, mert ezek működéséhez rengeteg fájlt kell különböző helyekre szétszórni, és sok beállítást elvégezni, hogy használhatók legyenek. De kisebb segédprogramokat (médialejátszókat, képnézegetőket, PDF-olvasókat, egyszerűbb szövegszerkesztőket stb.) érdemesebb lehet tömörített formában letölteni. A legtöbbször a ZIP kiterjesztésről lehet őket felismerni, de mostanában egyre népszerűbb a 7z csomagolás is, amit a WinRAR vagy az ingyenes 7Zip programokkal tudunk kicsomagolni. Ebben az esetben a nekünk kell gondoskodni a program helyéről a merevlemezen, ahonnan majd később használni szeretnénk; nekünk kell a könnyen elérhető parancsikont létrehozni az Asztalon; de legfőképpen nekünk kell elvégezni azokat a beállításokat, amik a program futtatásához szükségesek lehetnek. Ha ennyi macerával jár, miért jó mégis a tömörített változat?
A Windows halála a telepítés és az eltávolítás, azaz amikor programokat töltünk le, telepítünk fel, használunk egy darabig, majd megválunk tőlük. Ilyenkor mindig marad valami szemét a rendszerben, és ezek gyűlnek, gyűlnek, míg a Windows olyan lassú lesz, hogy nem bírjuk tovább, és újratelepítjük. Ilyenkor persze elveszítjük az összes feltelepített programunkat is, de a kicsomagoltakat nem feltétlenül! Ha ugyanis ezeket nem a C:-re, hanem egy másik lemezen levő mappába csomagoljuk ki, a Windows újratelepítése (a C: lemez formázása) nem érinti őket, és az új rendszerben ugyanúgy használhatók lesznek, mint régiben. Persze a parancsikonokat megint létre kell majd hoznunk, de annyi baj legyen.
Utolsó kommentek