A bloggereken kívül kiket lájkolsz?

Aki ezt a blogot olvassa, az is kinyilváníthatja tetszését vagy ellenszenvét, ám erre is van már egy divatszó, a lájkolás. Élesen megoszlanak a vélemények az idegen eredetű, hirtelen elterjedő divatszavakról. A divat megosztó jelenség, és ez nemcsak az öltözködésben, hanem a nyelvben is így van.

 

Főleg a Facebook nevű kapcsolatépítő oldalnak köszönhetően terjedt el ez kifejezés. A szóalak töve az angol like ’szeret’, ’kedvel’ ige, amelyen az –l igeképző található, így egy magyarított igét kaptunk. Ez a beillesztési folyamat teljesen szabályszerű, elfogadott a magyar nyelvben, hiszen ha az idegen eredetű kifejezések megmaradnak nyelvünkben, akkor jellemzően továbbképezzük őket, hogy beilleszkedjenek a magyar nyelv rendszerébe.

 

Azt viszont meg kell jegyezni, hogy bizonyos esetekben feltűnik ez az idegen eredetű beillesztés, bizonyos esetekben meg nem, mert már megszoktuk a szóalakot. Például a menedzsel, lemenedzsel szólak igen gyakori a gazdasági tematikájú szövegkörnyezetben, és nem feltűnő az idegen alakja, sőt már magyaros írásmódja is van. A format és a formatál 'megformáz' (pl. formatálom a merevlemezt) már határeset, sokan idegenszerűnek érzik, ám számítástechnikai szövegkörnyezetben könnyen érthető. A lájkol igealak angolosságát mindenki érzi, tudja, még azok is, akik esetleg nem tudnak angolul.

 

Ám ennek a szóalaknak a használata ellen – amint a fenti fejtegetésből ki is derül – leginkább esztétikai, esetleg stilisztikai kifogások emelhetők, és nem morfológiaiak, grammatikaiak. Gyakran emlegetett stilisztikai szempont, hogy olyan esetekben, amikor egy idegen eredetű kifejezésre már van meghonosodott magyar változat, akkor kerüljük az idegen formát. Ám rögtön meg kell említeni az ellenvéleményt is, hogy az idegen eredetű szavakat minél nagyobb számban kell beilleszteni anyanyelvünkbe, hogy ezzel is gazdagítsuk stílusunkat, kifejezőképességünket. Egyébként a lájkolhoz nagyon hasonlít az okéz, leokéz is, hisz amikor azt mondjuk, hogy Leokéztam a döntést!, voltaképpen a szoftverekben előfordukó OK jelű gomb megnyomásának az eredményét fejezzük ki.

 

A lájkol igealak jelentése hordoz egyfajta specialitást, eredetileg kizárólag a Facebook nevű portálon elvégzett egyik műveletnek a megjelölésére szolgált. Amikor az ismerőseink beírnak a közös, megosztott felületünkre valamilyen megjegyzést vagy beillesztenek egy képet, akkor ezeket a szövegeket megjelölhetjük aszerint, hogy tetszik nekünk vagy sem. A Facebook angol változatában ennek a funkciónak a neve Like, innen jön a lájkol alak. A magyar változatban a Like funkció neve Tetszik. Megjegyzem, hogy van Unlike, azaz mindennek az ellenkezője is, persze ez is magyarosodott: unlájkol, vagyis 'nemtetszését nyilvánítja ki'. A lájkolás jele az említett közösségi oldalon egy felfelé mutató hüvelykujjú ököl sematikus ábrája. Ez a régi jel jól tükrözi a Facebook szülőhazájának a kulturális szokásait is, és ennek a közösségi portálnak a nemzetközivé válásával ez a szimbolikus jel (mint ahogy a szó is) tovább globalizálódik. Hozzá kell tenni, hogy a tetszésnyilvánítást kifejező globális szimbólumok között a szív is legalább ennyire közismert. Megjegyzem, hogy a felfelé mutató hüvelykujjú ököl az autóstoppolásban is használatos jel.

 

 

 

 

Már találkoztam ettől eltérő helyzetben (tehát a Facebooktól függetlenül), általános jelentésben is ezzel a szóalakkal, amikor pusztán annyit jelentett, hogy 'szeret', 'kedvel', 'tetszik'. Tehát kimondhatjuk, hogy egy terjedőben lévő nyelvi újítást találtunk. És ennek a szóalaknak a legnagyobb újdonsága, hogy speciális területről indulva, alapszókészletbe tartozó magyar szóalak stilisztikai alternatíváját alakítja ki. Fölmerül az a kérdés is, hogy csupán csak divatjelenséggel állunk szemben? Nos, a lájkol igealak idegenszerűsége ellenére igen praktikus, hiszen egy szóalakban fejezi ki a tetszésnyilvánítás eredményét és magát a folyamatot. Műsorunk, a Netidők egyik hallgatója javasolta a lájkolom helyett a komálom formát, persze világos, hogy ez inkább vicces stílusárnyalatú. Persze, akinek nem tetszik a lájkol, az mondja csak egyszerűen, hogy: Tetszik ez az írás!

Bódi Zoltán

 

További elérhetőségek:

4 Tovább

Tapogatós felület nem csak Mac-en

Az új Ubuntu megint egy csomó újdonsággal rukkolt elő, köztük az érintőképernyővel ellátott eszközökhöz kifejlesztett uTouch érintő technológiával. Ezt legjobban a szintén e verzióban debütáló Unity kezelőfelülettel lehet kihasználni. Ezek az Ubuntu Netbook Edition-ben már elérhetőek és merőben új felhasználói élményt nyújtanak.

 

Az új felület nagy kezelőgombjai szinte kívánják az érintést, mint őzike a friss forrásvizet. Nekünk felhasználóknak pedig egy remekül használható felülettel hálálják meg a simogatást és böködést, ahogy ez a videón is jól látszik.

 

 

Persze a gesztusok és a többujjas érzékelés ma már nem extra lehetőség, hanem a kötelezően teljesítendő feladatok közé tartozik. A uTouch technológia ehhez egy egységes kommunikációs interfészt kínál a programok számára, ami pedig a fejlesztők dolgát könnyíti meg.

 

A Unity felület pedig egy teljesen új koncepcióra épül, szem előtt tartva, hogy az érintőképernyős eszközök kijelzője általában kisebb mint a hagyományos hordozható számítógépeké. Ezért száműzték a képernyőről a státusz sort és a programok vezérlését inkább egy függőleges szalagra helyezték oldalt. Ezzel az amúgy sem túl nagy kijelzőkön több hely marad az alkalmazások számára. Osztom Mark Shuttleworth vízióját abban, hogy ez egy újabb lépés a még jobb felhasználói élmény felé. Mint minden újdonság, így ez is megosztja a jelenlegi felhasználók táborát. Viszont nincsen kétségem afelől, hogy a kezdeti ellenállás után, ezzel az újdonsággal még több hívet szerez magának az operációs rendszer.

 

A következő 11.04-es kiadásban még több újdonsággal fog jelentkezni a Canonical. Remélem, hogy elegendő gyártó is akad, amelynek az eszközei kihasználják ezeket az új lehetőségeket.

 

További elérhetőségek:

1 Tovább

Az internet és a gyerekek: veszélyek és lehetőségek

A napokban jelentetett meg az EU egy érdekes sajtóhírt a gyermekek internet használatával kapcsolatos kutatásról. A 23 európai országban 23 ezer gyermek és egyik szülője egyidejű kérdezésével zajló kutatásból kiderült, hogy az internet több lehetőséget rejt a gyerekek számára, mint amennyi veszéllyel jár.

 

A sajtóhír kapcsán kicsit mélyebbre ásva izgalmas anyagokra lelhet az egyszeri internet felhasználó. A kutatást menedzselő London School of Economics (LSE) profi videót tett közzé, amelyben a kutatás vezetői nyilatkoznak arról, hogy mit mutatnak az eredmények, mi volt számukra a legmeglepőbb és milyen konklúziókra jutottak.

Az iskoláknak egyértelműen jó hír, hogy a gyerekek saját beszámolója szerint leggyakrabban iskolai munkához kapcsolódóan, illetve házi feladatokhoz használják az internetet (84%). Ugyanakkor meglepő lehet, de a gyerekek fele nyilatkozott úgy, hogy híreket is olvas az interneten – azt gondolhatnánk, hogy ez elsősorban a felnőttekre jellemző internetes aktivitás.
Ugyancsak jó hír volt, hogy az előzetes hipotézisekkel szemben kevés gyermeket érintett zaklatás az interneten (kb. 5%). De a 9-16 évesek 14%-a látott az elmúlt egy évben egyértelműen szexuális képet az interneten és a 11-16 évesek 22%-a találkozott olyan felhasználói tartalommal, ami fajgyűlölettel, anorexiával vagy öngyilkossággal volt összefüggésben.
A kutatás egyik tanulsága, hogy annak ellenére, hogy a gyerekek digitális bennszülöttek, nem feltétlenül használják az internetet készség szinten és nincsenek tisztában minden vetületével. Leslie Haddon, az LSE professzora - a kutatás egyik vezetője - szerint az életnek számos olyan aspektusa van, amire a szülőnek kell a gyermek figyelmét felhívnia, a veszélyre figyelmeztetnie és a helyes viselkedést megtanítania (pl. hogy hogyan kell átkelni az úttesten). Kérdés viszont, hogy mi a helyzet az internettel. Haddon professzor saját bevallása szerint ebben a kérdésben bizonytalan, aminek az az oka, hogy nem szabad abba a hibába esni, hogy az internet kapcsán pánikot keltsünk, vagy túlzott figyelmet szenteljük pusztán a negatív oldalának. Mindent egybevetve az internet olyan, mint a világ maga, nem rosszabb, de nem is jobb annál – vagyis, tehetnénk hozzá a jó és a rossz oldalaira egyaránt fel kell hívni a gyerekek figyelmét, de nem szabad csupán a negatívumai alapján megítélni.
A kutatás konklúziója egyértelműen nem az, hogy az internetet ki kell kapcsolni otthon, mert káros a gyerekekre. Sőt, egy ilyen döntés többet ártana a gyerekeknek. A felmérés szerint az internet által a gyermekek számára nyújtott előnyök számosabbak, mint a hátrányok vagy veszélyek. A gyerekek már most is számos készséggel és megoldással rendelkeznek az internet kezelésében, de segíteni kell őket abban, hogy még gyakorlottabbak lehessenek ezen a téren, ebben pedig a szülőknek is nagy a felelőssége. Ez a kutatás segít abban, hogy tisztábban lássanak az érintettek, hogy mik a jelenlegi trendek, tények a témával kapcsolatban. Akit alaposabban érdekel a kutatás, az a projekt oldalán ennél jóval részletes információkat és adatokat is elérhet (a kutatásban Magyarország is részt vett).
0 Tovább

A kommunikáció hatalma

Vasárnap délután beugrottam az autóba, hogy a közeli barkácsáruházba menjek néhány térkőért. Útközben bekapcsoltam a rádiót. Éppen hírek ment az adón, elég apolitikus figura vagyok, de időnként végighallgatom. A soron következő hír így kezdődött „Csontvázakat találtak Szombathelyen.” Azonnal megindult bennem a „jajdeutálomapolitikát” reflex és nyúltam a csatornaváltó-gomb felé. A következő mondatból azonban kiderült, kivételesen valódi, kalcium-karbonátból és magnézium-karbonátból felépülő csontvázak kerültek elő egy szombathelyi ház pincéjéből.

 

Lám a kommunikáció és a retorika mindenhatósága engem is maga alá gyűrt. Ebből is látszik, ha elég sokáig ismételgetünk egy kifejezést más értelmezésben, más szövegkörnyezetben,  képesek lehetünk felülírni az újjal a régi jelentést. A XXI. század információ-technológiai forradalmának, a folyamatosan áramló – vagy inkább ránk zúduló –  információtömegnek ez is az egyik hozadéka.

 

Az információ tartós tárolósához többszörös ismétlésre van szükség. Sokkal jobban, gyorsabban, és nagyobb hatásfokkal lehet információkat rögzíteni és felülírni az agyban pusztán azért, mert az információdömpingben az ismétlések száma felgyorsul. És ehhez járul még hozzá az a tény is, hogy kevesebb időnk jut egy adott információ elemzésére, megértésére, értelmezésére, és arra, hogy saját véleményt alkossunk róla. Ennek következménye, hogy leggyakrabban ez az egész ellenőrző/elemző folyamat kimarad és csak az „elfogadom/nem fogadom el/nem érdekel”  gyors döntése marad meg.

 

A dolog érdekessége, hogy ez a felülírás többször is elvégezhető a fenti módszerrel. Ez lehet Az emberi agy programozásának első leckéje. Human Brain Basic v1.0.

0 Tovább

Elírás vagy új kifejezés az SNS?

Pár napja új mobiltelefont vettem, mert a régi elromlott és el is avult. Nem vagyok az az early adopter (korai alkalmazó) típus, de nagyon szeretem a technikai újdonságokat, igyekszem minden új információt követni. Különösen akkor teszem ezt, amikor valamilyen új technikai eszköz beszerzésére készülök. Az elmúlt hetekben egyébként rengeteget olvastam a mobiltechnológiáról. Eközben találkoztam egy számomra új kifejezéssel, az SNS-sel.

 

Ez a betűszó az angol Social Network Service ’szociális hálózati szolgáltatás’ szerkezet rövidítése. Magyarul közösségi oldalnak, kapcsolatépítő oldalnak hívják leginkább, azonban egyre több helyen találkozni a rövidebb, SNS betűszóval. Ide tartozik például a hazánkban a három legnépszerűbb ilyen szolgáltatás, az iWiW, a Facebook és a Twitter. Az SNS betűszó 2010-ben leginkább a modern, 3G-s funkciókkal is rendelkező, internetezésre kiválóan alkalmas mobiltelefonok világában tejed, hisz itt egyre több készülékben van SNS funkciók elérését lehetővé tevő alkalmazás. Az SNS tehát ebben a szókincsrétegben már nem csak a közösségi szolgáltatás neve, hanem az ezeket a szolgáltatásokat elérhetővé tevő funkció neve is.

 

 

Az SNS elterjesztésére elsősorban a mobiltelefonokról szóló szakmai cikkekben, elemzésekben, tesztekben törekednek, illetve a modernebb mobiltelefonos operációs rendszerekben (pl. az Androidben) szerepel. A köznapi nyelvhasználatban egyelőre még nem terjedt el, hisz 2010 októberében alig tízezer Google találatot kaptam a kifejezésre. Népszerűségét gátolja, hogy leginkább a szolgáltatások saját nevét (Facebook, iWiW, Twitter stb.) használjuk, sőt ezekből már köznevesült, továbbképzett alakok is születtek (pl. facebookozik, twitterezik). Az sem mellékes, hogy az SNS nagyon közel áll a magyar mobiltelefonos szókincsben igen gyakori SMS kifejezéshez.

 

És hogy milyen telefont vettem? Samsung Galaxy 3-asat.

 

Bódi Zoltán

 

További elérhetőségek:

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek