Mi köze a Google-nak a zillionhoz?

A Google-ról mindenki beszél, mindenki használja a szolgáltatásait, közismert internetes cég, amely a híres keresőszolgáltatásról vált népszerűvé. A Google név tipikusan azoknak a szavak a csoportjába tartozik,  amelyek közhasználatúak, ám nem gondolkodunk el a jelentésükön. Hát íme a történet.

A Google név a 10100 számot kifejező angol googol szóból ered. Ez a szám az 1-es számjegyből és az azt követő 100 darab nullából áll. A googol egy gyermeknyelvi szó, amelyet Edward Kasner matematikus kilencéves unokaöccse nevezett el. Kasner a James Roy Newmannel írt Mathematics and the Imagination című könyvében azt írja, hogy a gyermekek azoknak a számoknak tudnak nevet adni, amelyeket végesnek éreznek. Kasner arra kérte Milton Sirottát, a kilencéves unokaöccsét, hogy adjon nevet egy hatalmas nagy számnak, amelyet 1 után 100 darab nullával lehet leírni. Így tehát ez a hatalmas, elképzelhetetlen szám rögtön végesnek tűnt. Sirotta a googol nevet adta. Amikor a Google keresőrendszerének a feltalálói, Larry Page és Sergey Brin nevet kerestek az új rendszernek, akkor több egybehangzó forrás szerint szóba jött a googol szó is, de a csapatban valamelyikük elgépelte a szót a google formára, ami végül is megtetszett a társaságnak. A Google és a googol hangalakja és írásképe igen hasonló, és a jelentéstani kapcsolat lényege az, hogy a Google minden eddigi keresőnél több releváns találatot eredményez.

 

A magyar, mint minden nyelv, a nehézkesen kiejthető és jellemzően idegen hangzású szavak kiejtését közelíti a magyar szokásokhoz, így vált a szlenges, kötetlen beszélt nyelvben a Google [gúgl] alakjából gugli, és az igei származéka guglizik. A szó eleji és szó végi mássalhangzó-torlódások feloldása nagyon régi tendenciája a magyar nyelvnek, így a jellemzően idegen eredetű mássalhangzó-torlódásos szóalakokat egyszerűsítjük. Szó végi helyzetben ennek egyik módja, hogy hozzátoldunk egy magánhangzót a torlódáshoz: [gúgl] > gugli. Ez hasonlít a német eredetű krigli, sramli szavainkhoz.

 

Az angolban az igen nagy, ám matematikailag definiálatlan számok kifejezésére több, kreatívan alkotott forma is van, a legismertebb alak a zillion, de használják a godzillion, killion kifejezést is. Mindegyik annyit jelent hogy 'nagyon sok', 'megszámlálhatatlanul nagy mennyiség'. Ezeknek a kifejezéseknek az utótagja az -illion alak, ami a million ('millió'), billion ('milliárd') alakokból elvonással született. Az előtag a zillion esetében vélhetően az ábécé utolsó betűje, ami a betűvel kifejezhető legmagasabb érték szimbóluma. A godzillion a 'godzilla', 'hatalmas méretű szörny', a killion előtagja pedig vélhetően a to kill 'meggyilkol', 'megöl' jelentésű ige, és így kb. annyit tesz, hogy 'gyilkosan nagy szám'. Látható, hogy a zillion és társai a szemléletes, kreatív, szlenges szóképzés eredményei.

A magyarban ehhez hasonló jelentésű és stílusárnyalatú a ritkán és periférikusan előforduló, szintén szlenges csilliárd, amelynek az előtagja a csillagra megy vissza, tehát hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy 'annyi, mint amennyi csillag van az égen'.

 

Bódi Zoltán

 

További elérhetőségek:

3 Tovább

Facebook vs. Google: világok harca?

 

Kétségtelen, hogy egy súlycsoportba kerülhet a Facebook a Google-lel. A Facebook azonban egyelőre csupán egy ígéret, míg a Google már most is a valóság. Hadd fogalmazzak meg pár gondolatot Borek András bejegyzése kapcsán („Facebook: minden nap háború”), amik árnyalhatják a két óriás közötti háború képét:

I. A FB csak szövetségesekkel tudja megcsinálni azt, amije a Google-nek már most is meg van, keresés a Bing-gel, maps a Yahoo-val stb. Ha politikai hasonlatot akarnék, akkor azt mondanám, hogy ez egy érdekek mentén kötött koalíció, amit egyben kell tartani (most az tartja egyben, hogy sokan baromira félnek a Google-től, na meg persze sok pénzt akarnak keresni). Lehet, hogy ez később is elég lesz, de nem biztos. A FB nem nyitott cég, nincs a tőzsdén, nem ellenőrzik olyan szinten Zuck-ot, hogy a stratégiájára érdemi hatást tudnának gyakorolni (azért bármit ő sem csinálhat meg, elég arra a fejreállásra gondolni, amikor korát megelőzve kapcsolati háló alapú reklámozást akart bevezetni).
II. Sok esetben a FB és a Google kiegészíti egymást, még ha egyre több fronton háborúznak is. Most (minimum) három internet létezik egymás mellett és egymással átfedésben:
1. Történetileg az első volt a portálok, a nagy tartalomgyárak által létrehozott világ, amit a display alapú hirdetések tartanak el elsősorban. Ez egy nagyon sokszereplős világ (nálunk ezt az index és az origo uralja).
2. A második, ezzel részben egy időben épült, de csak később megerősödött világ a keresők világa, ami már inkább egyszereplős világgá vált mára, ezt a Google uralja és a keresőhöz köthető hirdetésből él. Bármit mond is a Google, igazándiból még mindig egy lábon áll, talán az Android és a mobilos dolgok egy napon tudnak ezen változtatni...
3. A legkésőbb fejlődni kezdő internet a közösségi. Először ez is nagyon sokszereplős volt, de egyre inkább úgy tűnik, hogy lesz ennek is egy szuperragadozója, a FB (majd meglátjuk, hogy a nemzeti vagy specializált játékosok túlélnek-e az árnyékában). Az üzleti modellje még nem teljesen tiszta, keveri a display-t meg a relevancia alapú hirdetést.
Na mármost ez a hármas egymás mellett, egymásból, és egymásra reflektálva él. Vannak hangsúlybeli eltolódások, de bármennyire is FB uralta világ lesz az internetből, a másik kettő által dominált aktivitásrendszerekre akkor is szükség lesz. Ezért tartom túlzónak azt gondolni, hogy bármilyen cég beérheti csupán FB-os jelenléttel.
III. A FB jelenleg még nagyon a hype-görbe elején tart (amikor azt hisszük, hogy mindenre jó lesz és mindent fel fog váltani). Pár év kell, hogy kiderüljön, mire jó igazán. Addig és utána is lesz háború, de utána is lesz Google meg közösségi oldal is, mert egymást részben kiegészítő tevékenység portfólióval bírnak. Párhuzamos világok harcáról van tehát szó, amelyek nem foglalhatják el teljesen a másik territóriumát és nem is dönthetik egymást romba. Szerencsénkre.Kétségtelen, hogy egy súlycsoportba kerülhet a Facebook a Google-lel. A Facebook azonban egyelőre csupán egy ígéret, míg a Google már most is a valóság. Hadd fogalmazzak meg pár gondolatot Borek András bejegyzése kapcsán („Facebook – minden nap egy háború”), amik árnyalhatják a két óriás közötti háború képét:

I. A FB csak szövetségesekkel tudja megvalósítani azt, amivel a Google már most is rendelkezik, keresés a Bing-gel, maps a Yahoo-val stb. Ha politikai hasonlattal szeretnék előhozakodni, akkor azt mondanám, hogy ez egy érdekek mentén kötött koalíció, amit egyben kell tartani (most az tartja egyben, hogy sokan baromira félnek a Google-től, na meg persze sok pénzt akarnak keresni). Lehet, hogy ez később is elég lesz, de nem biztos. A FB nem nyitott cég, nincs a tőzsdén, nem ellenőrzik olyan szinten Zuckerberget, hogy a stratégiájára érdemi hatást tudnának gyakorolni (azért bármit ő sem csinálhat meg, elég arra a fejreállásra gondolni, amikor korát megelőzve kapcsolati háló alapú reklámozást akart bevezetni).

II. Sok esetben a FB és a Google kiegészíti egymást, még ha egyre több fronton háborúznak is. Most (minimum) három internet létezik egymás mellett és egymással átfedésben:

1. Történetileg az első volt a portálok, a nagy tartalomgyárak által létrehozott világ, amit a display alapú hirdetések tartanak el elsősorban. Ez egy nagyon sokszereplős világ (nálunk ezt az Origo és az Index uralja).

2. A második, ezzel részben egy időben épült, de csak később megerősödött világ a keresők világa, ami már inkább egyszereplős világgá vált mára, ezt a Google uralja és a keresőhöz köthető hirdetésből él. Bármit mond is a Google, igazándiból még mindig egy lábon áll, talán az Android és a mobilos dolgok egy napon tudnak ezen változtatni...

3. A legkésőbb fejlődni kezdő internet a közösségi. Először ez is nagyon sokszereplős volt, de egyre inkább úgy tűnik, hogy lesz ennek is egy szuperragadozója, a FB (majd meglátjuk, hogy a nemzeti vagy specializált játékosok túlélnek-e az árnyékában). Az üzleti modellje még nem teljesen tiszta, keveri a display-t meg a relevancia alapú hirdetést.

Na mármost ez a hármas egymás mellett, egymásból, és egymásra reflektálva él. Vannak hangsúlybeli eltolódások, de bármennyire is FB uralta világ lesz az internetből, a másik kettő által dominált aktivitásrendszerekre akkor is szükség lesz. Ezért tartom túlzónak azt gondolni, hogy bármilyen cég beérheti csupán FB-os jelenléttel.

III. A FB jelenleg még nagyon a hype-görbe elején tart (amikor azt hisszük, hogy mindenre jó lesz és mindent fel fog váltani). Pár év kell, hogy kiderüljön, mire jó igazán. Addig és utána is lesz háború, de utána is lesz Google meg közösségi oldal is, mert egymást részben kiegészítő tevékenység portfólióval bírnak. Párhuzamos világok harcáról van tehát szó, amelyek nem foglalhatják el teljesen a másik territóriumát és nem is dönthetik egymást romba. Szerencsénkre.

 

További elérhetőségek:

1 Tovább

Facebook: minden nap háború

Képzelt hír: 2010. november 15-én a Facebook közösségi oldal újabb szolgáltatások elindítását jelentette be. Az eddig csak Titan projekt néven emlegetett csodafegyvert, a Google levelezője ellen állítják hadrendbe, míg a szövetséges Microsoft Docs termékét, a Google Docs ellen vetik be.

facebook versus google

A Facebook totális háborút indított a Google ellen, mégpedig magán a Facebook-on belül, ahol a Google labdába sem tud rúgni, hiszen a felhasználók adataihoz nem tud úgy hozzáférni, mint ahogyan a Facebook fért a Google levelezésekhez hozzá, ha a felhasználó ezt engedélyezte.
Az egész helyzet nagyon érdekes és ha összerakjuk a kirakós játék elemeit, akkor látni fogjuk, hogy a papíron sokkal kisebb cég a jobb taktikai érzékkel, hogyan tudja megszorongatni Góliátot. Akkor lássuk hát a

Google

birodalmát. A cég valamikor keresőnek indult, az akkoriban megkerülhetetlennek hitt cégóriásokat küldött a padlóra, majd vált az internetes keresés első számú versenyzőjévé. Emlékszik még valaki az akkori versenyzőkre: Excite, Lycos, Altavista és Yahoo. Ebből mára csak a Yahoo maradt versenyben. Mint legkisebb céget évekig lenézték az akkori nagyok, a Google 1999 elején akár 1 millió dollárért például az Excite-é lehetett volna. Pár hónappal később Sergey Brin és Larry Page (a Google alapítói) a befektetőknek köszönhetően 25 millió dollárnyi pénzből gazdálkodhatott. A kereső biznisz csiszolgatása öt éven keresztül tartott majd a cég

2004

áprilisában először a Gmail szolgáltatást jelentette be, ami akkoriban meghívásos alapon működött. A fél világ azon csámcsogott, hogy érdemes-e az ingyen levelezést használni, cserébe az adatainkért. A másik fele a világnak pedig, élére állította a megtakarításait, készülve az akkor már küszöbön álló tőzsdei bevezetésre.
Ebben az évben indult útjának az Orkut nevű közösségi szolgáltatás a Google szárnyai alatt. Mivel a cégnek immár pénze is volt annyi mint a pelyva, az Orkut beindítása nem okozott különösebb gondot. Akkoriban ugyanis már sustorogtak egy MySpace nevű dologról, mint a következő nagy dobásról az információs szupersztrádán. Pedig ekkor már elindult a Facebook nevű közösségi háló is, amit ma már nem kell nagyon bemutatni senkinek. A következő évben

2005

augusztusában rajtolt a GTalk ami csevegő és egyszerű VoIP (telefon az interneten) szolgáltatást nyújtott. Két legyet is megpróbált ütni ezzel egyszerre a cég, a csevegő a máig népszerű MSN csevegője ellen készült, míg a VoIP rész egyértelműen Zennström, Skype nevű hegedűjéről próbált meg lecsenni egy pár húrt. Mindkettő újdonságnak mérsékelt sikere volt, bukásról nem beszélhetünk, de átütő sikerről sem. A fejlesztések nem álltak meg és 2006-tól kezdve szövegszerkesztővel, majd még az év vége felé egy táblázatkezelővel tovább bővült a kínálat. Ehhez a csomaghoz

2007

végén egy prezentációkészítő is csatlakozott. Közben a Google az állandó "beta", jelzőt is kezdte elhagyni innen-onnan. A Google annyira sikeres lett, hogy szinte nem volt olyan területe a webes alkalmazásoknak, felületeknek amiknek a Google ne tudott volna valamit ajánlani, a meghívásos alkalmazások szép lassan elérhetőek lettek mindenkinek. Minden a Google sikeréről szólt. 2008-tól aztán indult az Android platform ami az érintőképernyős mobil piacot rendezte át. Egy sikertelen amerikai frekvencia tender után

2009

elhozta a valódi telefonálás lehetőségét a Google-nél is, az egyelőre még csak az Amerikában elérhető Google Voice szolgáltatással. Ezzel nagyon erős portfóliót sikerült kialakítani a cégnek. Már csak az emberek kell, hogy használják a szolgáltatásokat. Na ez utóbbival van némi probléma. Az emberek az idejük nagy részét nem a hagyományos böngészéssel töltik. Az internet használók jó része, köszöni szépen megelégszik mindennel amit az internet új királya, a

Facebook

kínál. A közösségi élményt és szolgáltatásokat egy integrált helyen képes nyújtani ez a cég. Az emberek pedig már az online eltöltött idejük több, mint 10%-át itt töltik. A reklámozók is kezdik felfedezni maguknak ezt a platformot, amely már több, mint 500 millió embert ér el. Akik költenek azoknak a szemszögéből, pedig nagyon fontos, hogy mennyibe kerül elérni az embereket. Ebben is jobban teljesít az új üdvöske, mint a "régi" Google. Az idei év

2010

vége hozott néhány érdekességet. A Microsoft keresője a Bing duruzsol a Yahoo és a Facebook keresések alatt is. Ezzel pedig feljött a második helyre a keresők között. Ahogy nő a Facebook súlya, úgy az azon keresztül elérhető szolgáltatások is egyre fontosabbak lesznek. A Bing így egy hatalmas lehetőséghez jut, a Facebook pedig elérheti, hogy a keresések is a platformon keresztül történjenek.
Másik érdekesség volt, hogy a Facebook felhasználók immáron a Skype szolgáltatásait is használhatják a platformon belül. A Facebook chat pedig már régóta kiváltotta az egyéb szolgáltatásokat. Már csak egy nagy dobás hiányzik, hogy a portfólió igazán ütős legyen és az emberek a legfontosabb napi dolgok intézéséhez ki se lépjenek a Facebook-ról. Ez pedig a levelezés. A eddig csak

Project Titan

néven emlegetett szolgáltatás pont ezt fogja nyújtani. Nem kimondottan levelezésnek titulálta Mark Zuckerberg az újdonságot, hanem egy új üzenő lehetőségnek. Ha akarom email, ha akarom chat-szerűség, ha akarom SMS. Érzésem szerint inkább valami Wave-szerű reinkarnáció. Meglátjuk, hogy mennyire fog bejönni. A Facebook-on belül ezt szerényen csak "Google-gyilkos"-nak hívják és van is benne valami, hogy nagyot szólhat, ha a legfontosabb tevékenységek mindegyikét elérik a felhasználók egy kézből.A számháborúhoz hozzátartozik, hogy jelenleg a Hotmail 361 milló felhasználóval rendelkezik, a Yahoo mail 273 millióval, míg harmadik helyen a Gmail van, 193 millió felhasználóval. Állítólag a Facbook platformon ma 350 millió felhasználó közel 4 milliárd üzenetet vált naponta. Látható, hogy a cég ezzel, majdnem az első számú ilyen szolgáltatást nyújtó céggé léphet elő.

A Microsoft is próbál kapaszkodni közben. Ha minden igaz, akkor a Fusion Labs (a MS saját fejlesztő cége) kimondottan a Facebook-ra optimalizálva, elindítja az Office online elérhető változatát. Ezzel teljessé válik a fegyverarzenál. Mától, minden nap háború a két cég között.

 

 

Konklúzió

A Facebook ügyesen arra koncentrál, hogy a platformja elegendően nyitott legyen mindenkinek, akit nem Google-nek hívnak. A felhasználóbázisa pedig akkora, hogy még akkora cégeknek is mint a Microsoft is, megéri kimondottan a Facebook igényei szerint fejleszteni. Érdekes helyzet a mostani, és a Google-nek fel kell hagynia a "lassú" fejlesztési modellel, amikor 2-3 évig csak meghatározott körnek érhető el minden újdonság. Egyből mindent ki kell dobni a piacra, még akkor is, ha béta. A másik amit érdemes lenne megfontolni, hogy felhasználói élményben ugyanazt az integrált élményt kéne nyújtani, mint amit a Facebook-on tapasztalnak a használók.

0 Tovább

Két milliárd internetező az év végére

Év végéig eléri a bűvös két milliárdos határt a világ internetezőinek száma az International Telecommunication Union (a Nemzetközi Távközlési Unió) szerint. 2009-ben még 1,4 milliárdra becsülte a szervezet az internetezők számát világszerte, 2010 elejére ez 1,6 milliárdra nőtt és a növekedési ütemet tekintve várható, hogy év végéig eléri a 2 milliárdot.

 

Persze ettől még a nemzetek közötti (ún. Észak-Dél) digitális szakadék továbbra is fennmarad: míg a fejlett világban az emberek 71%-a fér hozzá az internethez 2010 végéig, addig ez az arány a fejlődő világban 50%-kal alacsonyabb. Viszont várható, hogy a különbség csökkenni tud a jövőben.

 

Az internet használók számának növekedése részben a szélessávú internetes hálózatok térnyerésének köszönhető, részben pedig a mobil internet gyors előretörésének – miközben mindkét technológia további hatalmas fejlődés előtt áll, ha a globális használatot nézzük. A szélessávú internet penetrációja például mindössze 8%-os jelenleg – mindeközben a világ mobil lefedettsége már most 90% körüli, emiatt a mobil internetben nagy lehetőségek vannak. Az ITU szerint éppen ezért várható, hogy a távközlési szektor szerepe a jövőben világszerte növekedni fog és a gazdasági szerepe is erősödik. A fejlődéstől azt várják, hogy új állásokat fog létrehozni és pozitív hatással lesz a gazdasági növekedésre, miközben javítja a munkavégzés hatékonyságát és a versenyképességet – különösen a fejlődő országokban. A mobiltelefónia penetrációja egyébként már most 68%-os a fejlett világban – soha egyetlen technológia sem ért el még ekkora elterjedtséget a világnak ezen részében.

 

(A mobiltelefont a fejlődő világban a saját igényeikhez igazodva adaptálják, emiatt a használata sok tekintetben eltér a nyugati világban bevettől, olyan innovatív megoldásokat nyújtva, mint a feltöltőkártya alapú pénzküldés és készpénz felvétel. Ehhez hasonló példákról is hallhat, aki megnézi Jan Chipchase, a Nokia kutatójának előadását a TED oldalán a mobiltelefon használatról – sajnos magyar felirat még nem érhető el a videóhoz, de az angol mellett további kilenc nyelven áll rendelkezésre felirat. Az említett feltöltőkártyás példa kb. 8:15-nél kezdődik, érdemes megnézni, tanulságos.)

 

További elérhetőségek:

0 Tovább

Feketén-fehéren a kórokozókról

A fekete lista az idősebbeknek a csengőfrászt hozza elő, tehát történelmi, esetleg politikai asszociációkat kelt, és a kerülendő, megfigyelendő, üldözendő, megbüntetendő személyek listáját jelenti, akikért annak idején, hajnaltájt jött egy nagy fekete autó. A fiatalabb és a számítástechnikában járatosabb korosztálynak viszont - hála Istennek - az informatikai biztonságtechnikát idézi fel ez a szószerkezet.

A számítógépes rendszerünket, és a benne lévő adatokat föl lehet fogni egy megvédendő objektumnak, amelyet leginkább a külső hálózatokon működő személyektől, rosszindulatú behatolóktól, károkozóktól kell megvédeni. Jól mutatja ezt a jelentéstani hátteret a témakör szakkifejezés-készletének a képi háttere: behatoló, kórokozó, védelmi rendszer, fekete lista stb.

A behatolók jelentős része továbbra is a legegyszerűbb módon, e-mailben, vagy egy weboldalon lévő állomány segítségével kíván bejutni a rendszerbe. Ezek tehát valós személyek vagy valós személynek álcázott károkozók, amelyek jellemzően az e-mail csatolmányában vagy a weboldalon megbújó állománnyal, szoftverrel kívánnak kárt okozni a rendszerben vagy az adatokban. Az ilyen gyanús személyeket a valós életben a biztonsági személyzet, az őrség fekete listára szokta helyezni. A védelmi szoftverek is így teszik, a spamszűrő (vagy fonetikusan átírva: szpemszűrő) szolgáltatások, a tűzfalak, a blokkoló eszközök is összeállítanak egy listát azokból az e-mail címekből, azonosítókból, weboldalakból vagy állománytípusokból, amelyeket blokkolni kell, a letöltést is meg kell akadályozni, hogy a felhasználó ne is láthassa ezeket az állományokat.

Kérdés, hogy miért éppen fekete ez a lista. A fekete szín asszociációs háttere az emberek számára a sötétséggel, a félelmetes, az illegális, a negatív tartalmakkal kapcsolódik össze. Ennek minden bizonnyal az éjszaka rejtelmeihez, a hiedelmekhez, a természeti környezethez van köze, hisz az ember érzékszervei a sötétben jelentősen korlátozva vannak, így nehéz tájékozódni és védekezni. Ezért a fekete metaforikus jelentésköre a ’rossz’, a ’negatív’, a ’törvénytelen’, ’szabálytalan’ körébe tartozik, hisz a fekete listán kívül van fekete gazdaság, fekete munka, fekete leves, sőt mondjuk azt is, hogy feketézik.

A fehér lista kifejezetten a számítástechnikai biztonságtechnológia szakkifejezése, és a képi hátteréből könnyen kitalálható, hogy a fekete lista ellentéte, antonímája. Fehér listára kerülnek azok az azonosítók, e-mail és webcímek, állományformátumok, amelyek a védelmi rendszer vagy a felhasználó döntése szerint nem gyanúsak, nem jelentenek veszélyt. Ezért a védelmi rendszer a kivételezettek listájára, a fehér listára helyezi ezeket az adatokat. A fehér szín metaforikus jelentésköre logikusan a fekete ellenkezője. A fehér a ’legális’, a ’tiszta’, a ’felfedezendő’ jelentéskörébe illeszkedik, a fehér listán kívül van fehér gazdaság, fehér folt (a térképen).

 

Ahol fekte és fehér van, ott szürke is van, az IT biztonságtechnikában van szürke lista is, ide azok a címek, kiterjesztések, webcímek kerülhetnek, amelyek gyanúsak. A felhasználó döntése vagy a szoftver döntése alapján kerülhetnek erre a listára adatok. A szürke a fekete és a fehér közötti átmenet színárnyalata, és a metaforikus jelentése is az átmenetet fejezi ki. A szürke lista mellett közhasználatú a szürke zóna, a szürke gazdaság képi jelentéstartalmú szószerkezet is.

 

Bódi Zoltán

 

További elérhetőségek:

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek