Netidők Blogtársaság

A héten jelent meg egy interjú a Super Marmite (Szuperfazék) nevű közösségi oldal készítőjével. Röviden a szolgáltatás lényege, hogy egy térképes keresőt találunk, amely megmutatja, a közelünkben ki főzött éppen valamit otthon, amiből eladna pár adagot. A szájt segítségével vagy elvitelre kérhetünk ételt, vagy be is ülhetünk valakihez ebédelni, ha ő vállalja a vendéglátást, és bárki regisztrálhat rá, tekintet nélkül arra, hogy rendszeresen vár ötfogásos ebéddel vendégeket, vagy csak maradt egy kis makarónija a két személyre főzött vacsorából.

Komoly sikert jósolok az ötletnek, amely szerintem a második valamit is érő webkettes alkalmazás (Az elsőről itt olvashatsz). Bár a lehetséges sikerét én másban látom. Néhány szempont, amely igazán érdekessé teszi ezt az alkalmazást.

- Az embereket segít kiszabadítani a gyorséttermek-kifőzdék-szedvicsbárok ördögi köréből, igazi házi koszttal kényeztethetjük gyomrunkat. Ezt megtehetjük akár otthonról, akár munkahelyről.

- Különösen jól jöhet akkor, ha a gyerek otthon marad egyedül betegen, vagy esetleg a tavaszi szünetben, kényelmesen meg lehet oldani az ebédeltetését.

- Különösen jól működhet nyaralás közben. A nyaralóhelyünk környékén pásztázhatunk szakácsok után, elkerülhetjük az éttermek egyen kínálatát, miközben megismerkedhetünk a helyi ízekkel. Ez különleges kaland lehet külföldön is.

- Bővülhetnek kulináris ismereteink. Olyan ételeket kóstolhatunk meg, amelyekről nem  is hallottunk, vagy éppen nekünk ismeretlen módon készítik el a megszokott ételt.

- Nem elhanyagolható szempont, hogy ez kiegészítő pénzkereset lehet otthon dolgozóknak, fogyatékosoknak, vagy akár a nyugdíjasoknak.

- Vannak olyan ételek, amit a családban csak egyvalaki szeret, ezért nem főznek sohasem. De ha összeszedünk az adott napra 5-6-8 embert, akik szintén rajonganak azért a fogásért, már megéri megfőzni.

Vannak olyan ételek, amelyeket csak nagy mennyiségben lehet igazán jól elkészíteni, ezért csak nagy ritkán készítjük. Ezután ez sem lehet gond.

- Régi receptek nem mennek feledésbe, hiszen az öreg nénik, akik boldogan főznek másoknak, nem csak az ételt osztják meg szívesen, hanem a recepteket is.

- Kialakulhatnak új, gasztronómiára alapozott baráti körök.

- Komoly konkurencia születik az éttermeknek, és fel kell venniük a kesztyűt. Fel kell venniük a versenyt a házi koszttal. Viszont a környéken elfogyasztott ételeket fogyását figyelve a vendégeknek sokkal vonzóbb étlapot állíthatnak össze.

Biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt össze lehetne szedni, még vagy egy tucat érvet az alkalmazás mellett. De akit ez nem győzött meg, az menjen sajtburgert venni.

Tücsi a galaktikus

Példaértékű és jellemző, sőt: történelmi, ami történik, minden oldalról. A Wiki-vezető Julian Assange, mint az átmeneti, teljesen kaotikus korszak gyermeke, ugyan múltbéli módon  feladja magát a rendőrségen, de mellesleg halál nyugodtan be is jelenti: eszük ágában sincs felfüggeszteni a további iratok publikálását. Ha jobban belegondolunk: nem is lenne értelme, és ha megtörténne, senki sem hinné el nekik hogy abbahagyták.  A netre jellemző hihetetlen sokszorozódási képesség, a rendkívüli erőfeszítéssel is csak nehezen, vagy éppen sehogy sem centralizálható hírfolyam, a gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, hihetetlenül redundáns rendszerek  technikai nyomása alatt nincs értelme ókori fogadkozásokkal vagy fenyegetésekkel operálni. Olyan ez, mint a mobiljával a neten át tiltott fotót küldő fényképész esete: ugyan magát a fotóst megölhetik, de a kép, a Gondolat szinte azonnal a szerkesztőségben van.

Tipikus a Hatalom kőkorszaki, primitív módon fizikai reakciója is. Lekapcsolt szerverek, Franciaországban betiltott WikiLeaks, letartóztatás, rendőrség... Ez még akár hitelesen is működhetne egy net előtti társadalomban, de 2010-ben egyszerűen nevetséges, hiszen épp a netre felkerült anyagok KOMOLYAN VÉTELÉVEL erősíti meg azok - állítólagos - hitelességét. Olyan hatalmi gépezet eddig még nem nagyon létezett - talán Gandhi erőszakmentes társadalmi mozgalma lehetett csak hasonló -, mely épp azzal demonstrálta létezését és hozzáértését, hogy nem tett semmit, így érve el a kívánt hatást.
Mondhatjuk: a Szellem kiszabadult, fellebbent a fátyol, meglöttyent egy liter a normális viszonyokat gondolók hite alatt morajló piszkos tengerből. Semmi értelme bezárni az ablakot, amikor a világfalu összedrótozott ideghálóján fénysebességgel terjed a pletyó és bárhová is nézünk, a Föld minden szegletéből egységes röhögés, kuncogás vagy épp dörgedelmes fenyegetődzés hallatszik.

Az igazi kérdés valójában az: vajon mennyiben tekinthetők a felkerült anyagok hitelesnek. És mi van, ha azok. Leszámítva a dörgő nyilatkozatokat, valójában változik valami a nemzetközi kapcsolatokban pusztán azért, mert közösségileg is megtudtunk valamit, ami eddig is így volt? Nehéz bevallani: siratjuk eddig jól felépített, hazugságra kondicionált rendszereinket. És immár nyíltan vagyunk kénytelenek bevallani: hazugság nélkül - nem megy.
Még érdekesebb, ha nem hitelesek a Wiki anyagai.  Ki hiszi el ezt vagy azt a verziót? Ki ellenőrizheti? Hol? Ki vállal felelősséget a felkerült anyagokért, és mi van, ha vállalja? Nem mindegy? Kijelenthet ma bárki bármit is azzal a vélt hitelességgel, ahogyan tehette mondjuk 35 évvel ezelőtt?

Tudják, az egész netkorszakban az az idegesítő, hogy másodlagos forrásokból dolgozik szinte mindenki, hiszen még az elsődlegesek sem ismerhetők fel vagy nem okvetlen kell elhinnünk: tényleg eredetiek. Ennélfogva bármilyen vélekedésünk alapjául a neten csak a hitünk marad, mindkét esetben.  Mindehhez társul, hogy ha valaki valahol hihető álvalóságot tud kreálni, e virtualitás elképesztő gyorsasággal képes valósággá válni. Soha ennyi "információs fertőző divathullám" nem sújtotta még ezt a jobb sorsra érdemes bolygót, mint mostanában, miközben a virtuális vélekedésekre elvesztegetett valós idő exponenciálisan növekszik. A hatalmi rendszerek kapálódznak, lekapcsolnak, letartóztatnak, tiltakoznak - de hiába szegezik szembe a múlt fizikai atombombáit a jelen szoftvereivel és finom eleganciájával. Régen lehetett fizikai gátja a Gondolat - vagy a Téveszme - gáttalan áradásának, de ma?  A "KÖZ" ráadásul napjainkban már egészen másképp hülye, mint anno. A világfalu VÉLT kollektív tudása - amúgy a töredezettség és a részigazságok magasiskolája - leginkább csak TERJEDÉSÉNEK pestis-szerű gyorsaságában modern. Jellegében és hitelességében nem lépett túl a legendák, mondák ellenőrizetlen eredetén. Így aztán a WikiLeaks - és ha tágítjuk a kört: a sajtó, a világ-közvélemény, a magát tájékozottnak és korszerűnek GONDOLÓ,  drótokon etetett és egyben rángatott társadalom - kötelékrepülése folytatódik. Pilóta barátom mesélte, hogy a kötelékben a vezérgép szerepe azért meghatározó, mert mindenki más a vezérgép szárnyvégeihez sorakozik fel. Ezzel együtt járhat olykor, hogy ha a vezérgép belerepül a földbe, a kötelék minden egyes tagja is  engedelmesen követi.
Ugyanoda.

Valahol keresem azt a pillanatot, amikor különösebb feltűnés nélkül tudok ebből az egész internetes, közösségi hálós, virtuális elmebajból - önálló módon gondolkodva... KIVÁLNI.

Gróf Miklós