Netidők Blogtársaság

Egy 19 éves filozófiaszakos egyetemista, Isak Gerson Svédországban megalapította azt a vallást, amely az internetes fájlcserélés szabadságát hirdeti. A svéd hatóságok kétszer elutasították a bejegyzési kérvényt, de most már bejegyezték, mégpedig a Kopimizmus Missziós Egyházaként. A Netidők műsor szerkesztésekor megkértem svédországi hallgatónkat és egyben civil tudósítónkat, Matolcsi Ferkót, hogy nézzen utána az egyháznak az észak-európai országban. Hiszen érdekes lehet, hogy miért alakulhat ki Svédországban ilyen jelenség, mint a Kopimista Egyház?

Matolcsi Ferkó: Hát ehhez pihent agyra, elszántságra, és főleg lehetőségre van szükség. Ugye nemrégen felbukkant ez a Kalóz Párt, aminek az a fő célja, hogy a kínálat és a kereslet egyensúlyát helyreállítsa a művészetek és a fogyasztók között és hogy a nem jövedelemszerzés céljára letöltött művészeti anyagokat szabadon használhassák. Tehát az információ szabad áramlása a lényeg. Engem nagyon érdekelt ez a jelenség, ezért megkerestem az alapító misszionáriust, aki a bejegyzett egyház vezetője és itt van velünk a vonalban. Rögtön meg is kérdezem, hogy milyen egyházi szertartásokat képzelhetünk el, hogy például megáldják a torrent szervert vagy megátkoznak egy operációs rendszert?

Isak Gerson: A rituálék azok körülbelül úgy néznek ki, hogy egy szerverszobában találkozunk és fájlokat másolunk át egymás gépei között. Tehát egy óriási fájlmegosztó szertartást tartunk.

Matolcsi Ferkó: Milyen erkölcsi normák érvényesülnek a Kopimista Egyházban? Mi az, amit erkölcsös másolni és mit nem? Mi a véleménye az illegális fájlmásolásról?

Isak Gerson: Véleményem szerint mindent kell másolni és minden másolható. Szerintünk a szerzői jog, mint olyan alapjaiban téves és rossz.

Matolcsi Ferkó: Hogyan lehet valaki tagja ennek az egyháznak?

Isak Gerson: Hittel kell másolni! Bármit, bárhol és bármikor. A honlapunkon fent lesz egy jelentkezési űrlap, ahol bárki jelentkezhet és így tagja lehet a gyülekezetnek.

Kovács Tücsi Mihály: Ebben az egyházban ki számít bűnösnek?

Isak Gerson: Szerintünk az a bűn, ha valaki megakadályozza vagy meg akarja akadályozni, hogy egy másik ember másoljon.

Nagyistók Tibor: A történelemben emlékszünk vallásháborúra. A Kopimista Egyház tervez ilyet, hogy az ellenzők ellen indítanak hasonlót?

Isak Gerson: Hiszek a demokráciában és hiszek abban, hogy politikai úton meg lehet oldani ezeket a kérdéseket, és hogy nem kell feltétlenül harcba bocsátkozni.

Dragon György: Minden vallásnak van rá jellemző speciális köszönése, mint „Áve” vagy „Dicsértessék”. Itt mi a köszönés? Talán a „Jó estét, jó másolást!”?

Isak Gerson: Jelenleg még nincs ilyen, mivel egy frissen bejegyzett vallásról beszélünk. Viszont mikor búcsút veszünk egymástól, akkor szoktunk egymást arra ösztökélni, hogy „Másoljatok, testvérek!”

***

Nagyistók Tibor: Ez most komoly vagy egy vicces paródia?

Borek András: Ha akarom ez, ha akarom az. Ha azt nézzük, hogy szabad vallásgyakorlás van és ha a másolás a vallás részévé válik, onnantól nagyon érdekes lesz az a filozófiai vagy jogi vita, hogy lehet-e korlátozni a vallásgyakorlást a szerzői jogok előtérbe helyezésével? Ez is egy vicces dolognak hat, de ha ez a két dolog találkozik egy perben, mondjuk a két ellenérdekelt törvény, akkor onnantól ez már nem a vicc kategóriája, mert ott már büntetésre, ne adjisten börtönbüntetésre megy majd a dolog.
A dolog vicces részéhez azért mindenféleképpen emlékezzünk meg arról, hogy kétszer is, ahogy említetted visszautasították az egyháznak a bejegyzési kérelmét. Az volt az indoklásban, hogy az egyház bejegyzéshez nem tudták felmutatni azt a hitrendszert, amiben megtestesül ez az egyház, valamint az imádság módját.

Bódi Zoltán: Mitől lenne ez vallás? Hogy lehet hinni vallásosan-dogmatikailag a copy-paste-ben vagy a fájlcserélésben? Ezt én nem tudom megérteni. Félve szeretnék vitatkozni a dologgal, mert egy filozófus jegyezte be, tehát csak tudja… de hívő római katolikusként fel nem bírom fogni!

Borek András: Itt a szentségeket a Ctrl+C és a Ctrl+V testesíti meg. Ez attól szentség, hogy dogmatikusan kijelentik, hogy Szent Kontrol Cé és Szent Kontrol Vé!

Bódi Zoltán: Nem tudom, hogy lehet ebben vallásos módon hinni? De oké, ha ezt félretesszük, a dolog tényleg zseniális, hiszen ha hivatalosan elismerték ezt a valamit egyháznak, és ennek most már ezek szerint tényleg le van írva a dogmatikája rendesen, tehát a vallásgyakorláshoz tartozik a torrentezés meg a fájlmegosztás, meg a szerzői joggal védett tartalmaknak a lopása és terjesztése és ez el van ismerve egyházi tevékenységként, akkor nem perelhető!

Borek András: Nem a szerzői jogsértés a vallás alapja, hanem általában a másolás! Tehát lehet azt jóra is használni, meg rosszra is használni. Innentől érdekes, hogy amikor majd valaki gyakorolja a vallását és azt mondják, hogy „Te olyan módon gyakoroltad, hogy ezzel szerzői jogot sértettél!”, na itt lesz majd érdekes az a jogvita hogy akkor most melyik kerül előtérbe: a szabad vallásgyakorlás joga vagy a szerzői jog. Annyira felkapott lett az egyház a bejegyzés hírére, hogy az oldaluk elérhetetlen jelen pillanatban, a szerverük nem bírja a sok látogatót.

Egyszer volt, hol nem volt...

Volt egyszer egy online lexikon. A lexikont lelkes szerzők ezrei gazdagították szócikkekkel... ám egyszercsak kiderült egyikükről, hogy idegen írásokkal "ékeskedik".

Január elején jelent meg egy hír az Origón, amely szerint 5227 szócikket kellett törölni a magyar Wikipédiáról, amely egy önkéntesek által szerkesztett, online lexikon. A törlés oka az volt, hogy egy - meglehetősen beszédes nevű - feltöltő, bizonyos Data Destroyer (magyarul: Adat Romboló) több olyan írást töltött fel, amelyre nem volt jogosult. A történet részleteiben is érdekes, érdemes rákeresni a wikipédián, ahol "VIL copy ügy"-ként elolvasható.

De mi is ennek az ügynek a jogi háttere?

Az idézés szabályait a szerzői jogi törvény 34. §-ában olvashatjuk. Fontos tudni viszont, hogy nem kizárólag ez a paragrafus foglalkozik a témával, hiszen az idézés a szabad felhasználások egy típusa, s mint ilyenre, vonatkoznak rá az általános szabályok.

1. Alapvető Feltételek

Tehát az idézés csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben

- nem sérelmes a mű rendes felhasználására és

- indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá

- amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra. (Szjt. 33. § (2) bek.)

Jelen esetben tehát az elsődleges probléma, hogy az online lexikon komoly versenytársa lehet a papír alapú köteteknek, ezért az idézés ezen a szinten nem lehet szabad felhasználás. A szócikkek véleményem szerint csak úgy jelenhetnének, meg, ha megállapodást kötne az online portál a kiadókkal és megfelelő díjazást fizetne számukra ezért a felhasználásért.

Itt véget is érhetne a történet. De tekintve, hogy ez az eset egy klasszikus "állatorvosi ló" nézzük tovább a részleteket:

2. Részletszabályok

A törvény kimondja, hogy "mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti."  (Szjt. 34. § (1) bek.)

Indokolt terjedelem

Érdekes kérdés az "átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelem" mértéke. Átvevő mű nyilván az a mű (pl. egy szakdolgozat, elemzés), amelyben az idézetet felhasználják. Amennyiben ez egy verselemzés, értelemszerű, hogy a vers sok sora megjelenik benne. Ha ez egy regény, amely főszereplője egy másik regényt olvas (pl. a Háború és békét) előfordulhat, hogy abból hosszú oldalakat is idézhet.

Emlékezhetünk azonban olyan esetekre is, amikor eleve elsődlegesen nem idézés szándéka jelenik meg, hanem pl. a "karakterszám" növelése. Egy egyetemi dolgozatban például visszatetszést keltő (és egyedi esetben jogsértő is) lehet, ha valaki a szakirodalmat ollózza össze, egyéni, eredeti jelleg és önálló gondolatok nélkül.

A szerző megnevezése

Ismert probléma a plagizálás (mikor valaki egy írást sajátjaként tüntet fel, holott ő azt legfeljebb begépelte.) Jelen esetben azonban annak ellenére, hogy a törölt szócikkek jelentős része a Világirodalmi Lexikonból származott, a "feltöltő" más forrásokat jelölt meg (többek között saját nagybátyja kéziratait). Megtéveszteve mindazon személyeket, akik esetleg a munkáEz csak egy tudatos, félrevezető cselekmény következtében alakulhatott így. Véletlenül nem írhat el senki több száz forrásmegjelölést.

3. Az átdolgozás problémája

A wikipédia oldal megmutatja többek között azt is, hogy milyen módosításokon, átdolgozásokon estek át a szócikkek.

Ez már eleve olyan tevékenység, ami meghaladja az idézés körét. Az egyes alkotásokat (legyen az akár csak egy  - egyéni, eredeti stílusban írt - szócikk) csak a szerző engedélyével lehet módosítani.

4. Tanulság

Jobb ma egy eredeti szócikk, mint holnap sok hamis.

Dr. Dudás Ágnes

Indítottam egy fotósblogot. Annak ellenére, hogy látom a kockázatát annak, mivel is jár ez. Hiszen már több perben képviseltem fotósokat, akiknek a netre kitett képeit engedély nélkül felhasználták mindenféle célokra. (Karácsonyi üdvözlőlaptól a pólónyomatig volt minden.)

Előzmények

Szeretek fotózni. Az első analóg gépemet 2001-ben vettem Amerikában. A gép kb. 2 napos volt, amikor lebucskázott egy 70 méter mély szakadékba hátizsákostól. Épségben maradt és évekig kitartott, de aztán behálózott a digitális kor engem is. Az első tükörreflexes digitális gépem egy Canon EOS 20D volt. Ez - mivel nem vetettem alá töréstesztnek - a mai napig hű társam. Nagyságrendileg 200 ezer képet készítettem vele.

Ez már régen túl van a különféle tesztekben megadott lélektani határon. (Néha azt hiszem, van valami privát csodám, ami megtartja a gépeimet működőképes állapotban.) 2007-ben a 8. ARC kiállításon meg is jelent az egyik fotóm, illetve megjelentem magam is egy plakáton :)

Visszatérve a blogra...

Akkor indítottam, amikor rájöttem, hogy "mostanra már annyit fényképeztem, hogy igazán megtanulnék fotózni." Bejelentkeztem tehát egy oktatóhoz Farkas-Szőke Balázshoz, mivel nagyon megfogott, hogy ő referenciaként a tanítványai képeit mutatta meg a neten.

Az ő javaslatára vettem egy Sony Alpha 500-as gépet és Minolta objektíveket hozzá... azóta pedig nincs megállás :). Ha olyan helyen járok, ahol szép témákat ad a táj, vagy a társaság, ritkán készítek kevesebb képet 300-nál. Ezek egy része még nyilván tökéletlen lesz, hiszen tanulnom kell a fényeket, a gépemet...

De szerencsére erősségem a "témalátás"... már akkor is fotókat látok, ha nincs nálam gép. :) Néha az teszi a képet különlegessé, hogy onnan nézem, ahonnan más talán még sosem... (Vajon mi is ez alábbi képen?*)

*Ez egy utcai lámpa felülről :)

Az oldalt ezért is neveztem el Életképtárnak.

Itt érhető el: eletkeptar.freeblog.hu.

Egyértelmű a következő kérdés: miért freeblog?

A válasz pedig egyszerű: ismerem a felületét, könnyű használni és anyu(ha) blogsablonja, amit választottam tökéletes ahhoz, hogy a képnek adja a szemlélő fókuszát.  Egyszer majd váltok és saját weblapot kap az életképtár, de az még nem most lesz.

Na és mi lesz a jogvédelemmel?

Próbáltam felhívni a képek iránt érdeklődők figyelmét a blog oldalán arra, hogy:

"Az ide feltöltött képek szerzői jogi oltalom alatt állnak. A feltöltőjük e jogterülettel foglalkozó ügyvéd. Ha használni szeretnéd, kérj engedélyt, úgy mindenkinek jobb lesz. :)"

Engedélyt kérni pedig kommentben vagy e-mailben lehet. (A freeblog sajátossága, hogy ha az ember a postoló nevére kattint megláthatja a profilját és ott az elérhetőségeit.)

A netre feltöltött képek egyébként kereshetőek szerte a világhálón pl. ezzel a szuper szoftverrel: http://www.tineye.com/ Tehát egyre könnyebb "lebukni."

Ha valaki engedélyt kér, akkor magáncélú felhasználásnál (pl. ő is kiteszi a weboldalára) a szerző megjelölése (nevem és a blog címe) mellett azt várom el, hogy ne dolgozza át (semmit ne változtasson rajta, se színt, se méretet, stb.) a képemet.

Ha pedig a felhasználás (akár közvetve is) kereskedelmi célt szolgál, akkor úgyis felhasználási szerződést kell kötnünk, hiszen ezt írja elő a törvény.

A világot - ahogyan azt én észlelem - szeretem megmutatni. A blog ennek az útnak az eleje...