Miért készítünk szelfit?

Különösen akkor merül fel ez a kérdés, amikor olyan helyen és olyan stílusú szelfit látunk, ahol és amilyet jobb lett volna, ha nem is készítenek el. Pontosabban fogalmazva: vannak olyan helyek és helyzetek, amelyek megszentelt pillanatok és helyek, és nem illik hozzájuk az idétlenkedő, zavaróan pózoló szelfi. Mondjuk egy hozzátartozónk temetésén, vagy egy emlékhelyen, esetleg egy olyan templomban, vallási kegyhelyen, ahol zavarhatunk a vigyorgó pózolásunkkal olyanokat, akik áhítattal szeretnék eltölteni az idejüket.

Mégis, miért mindez? Miért fordul elő, hogy egyesek a környezetükre nem figyelve szelfiznek, és mindez miért zavarja a környezetüket? Az ember természetes jelhagyási ösztöne és a megszentelt helyhez, szituációhoz fűződő elvárások, szokások, normák ütköznek. Mindez addig nem okoz konfliktust, amíg a szelfit a pillanat megszenteléseként értékelhetjük, vagyis ha illik a környezethez, nem zavar megszokásokat, normákat, környező embereket. Mihelyst azonban elszakad a készítője a hely szelleme által megkövetelt normáktól, sértő lehet.

A szelfi által nyújtott öndokumentáció a régi időkhöz képest nem az utókornak szól (gondoljunk csak a fakéregbe vésett szövegekre, szívekre, a falfirkákra, falvésésekre, amelyek akár évszázadokat és képesek voltak túlélni). A klasszikus öndokumentáló jelekhez képest a szelfi a közösségi médiának szól, amely a pillanatnyiság élményét nyújtja. A közönséget pedig az ismerőseink alkotják. Az ismerőseink tehát állandó közönségünkké válnak. A közönséget pedig szórakoztatni kell, élményeket kell nyújtani nekik. A szelfi mindezt megadja: élményt ad, szórakoztat, akár mulattat, nevettet, sőt megbotránkoztat, az „itt voltam” élményt és a „jó lenne, ha itt lennétek” élményt közvetíti.

A modern tehcnológiának köszönhetően (szelfizni képes okostelefonok állandó, széles sávú internetkapcsolattal, közösségi média alkalmazásokkal) roppant könnyű szelfit készíteni és közreadni. Ez a kommunikáció gyors, a pillanatnyiság élményét gyorsan, gyakorlatilag egyidejűleg, vizuális úton képes a netező nagyközönséggel, tehát igen nagy tömegekkel megosztani. Vagyis gyors és rendkívül hatékony kommunikációs mód.

Jellemző a szelfikre, hogy a megélt és átadott pillanatnyi élmény mellett gyakran felejtkezik el a készítője a helyzet, a környezet, az élmény értelmezéséről. Ezekben a szituációkban jelentkezik a szelfi megbotránkoztató hatása. A helyzet ellentmondásosságára utalva hivatkozom az idén nyáron az égész közösségi médiát bejáró mosolygós szelfire, amelyet az auswitzi koncentrációs táborban készített magáról egy fiatal amerikai lány (nem kívánom a pontos helyet megjelölni, mert ezzel fölöslegesen újraélesztenék egy már lezárult vitát). Mindez lehet egyszerű neveletlenség, éretlenség, a helyzetfelismerés és az együttérzés tökéletes hiánya. Ugyanakkor a készítője magyarázatot is adott: ezzel a mosolygós szelfivel szeretett volna emlékezni az elhunyt édesapjára (az más kérdés, hogy tweetjei alapján mennyire hiteles ez a magyarázat). Tehát ez a mosolygós szelfi egyszerre fejezi ki a készítője szándéka szerinti emlékezését, és egyszerre sértő is a környezete számára. Kérdés, ki milyen kontextust ismer. A szelfi amellett, hogy öndokumentáló, ártatlan, helyhez-helyzethez kötődő önportré, a széles körű megosztásával, vírusszerű terjedésével, és az egyén önpromóciós szándékával jól illeszkedik a közösségi média kissé önző, mindenből csak pozitív élményt nyújtani akaró környezetébe.

Bódi Zoltán

0 Tovább

Az év szava – szerintem…

Itt az év vége, és itt az én vállaltan és nyomatékosan szubjektív összegzésem. Így, utólag visszagondolva a 2013. évre, kiválasztottam a számomra legérdekesebb szót az év Infoszótár terméséből. Ezzel követem a mellesleg az Infoszótárban is olvasható Oxford szótár szerinti év szava választást, csak az nyilván objektívebb alapokon nyugszik, mint az én érdeklődésem szerinti döntés.

Az Oxford szótár szerint a selfie az év szava 2013-ban, amely a self ’önmaga’ szóalakra vezethető vissza, és a jelentése erősen kapcsolódik az informatikai világhoz: olyan fotót jelent, amelyet valaki magáról készít, jellemzően okostelefonnal vagy webkamerával, majd ezt feltölti valamelyik közösségi oldalra.

És végre itt az én választásom: flat design (az eredeti bejegyzést lásd itt). Gyakorlatilag ez a dizájn divat leváltotta a grafikus felhasználói interfészek három dimenziós vagy élethűségre törekvő, aprólékosan kimunkált vizuális világát (erről lásd bővebben a skeumorphic desing kifejezésről szóló cikket). Az asztali gépek és a táblagépek operációs rendszereiben (pl. Windows 8), valamint a mobil eszközök operációs rendszereiben, alkalmazásaiban (pl. Windows Phone, Andriod és már az iOS) is jól megfigyelhető a flat design letisztult, a végletekig leegyszerűsített, egyszerű geometriai formákból, viszonylag egyszerű színekből álló látványvilága.

Számomra ez volt az a kifejezés, amelyik a legemlékezetesebb, legszembeötlőbb változást hozta 2013-ban, hisz a jelentéstartalmával minden nap találkozom, elég, ha csak ránézek a mobilomra. Lássuk, mit hoz a jövő!

Bódi Zoltán 

| Még több lehetőség

0 Tovább

Önportré - a selfie az év angol szava

Az Oxford-szótárak szerkesztői a selfie-t kiáltották ki az év angol szavának – írja a Huffingtgos Post. A szó olyan fotót jelent, amelyet valaki magáról készít, jellemzően okostelefonnal vagy webkamerával, majd ezt feltölti valamelyik közösségi oldalra. A magyar nyelvhasználatban még nem terjedt el a kifejezés, ám ennek ellenére a tevékenység nagyon régóta ismerős, már a közösségi oldalakat messze megelőző fórumok világában is kifejezetten általános volt bizonyos topicokban (témacsoportokban).

A selfie, ami a self ’önmaga’ szóalakra vezethető vissza, vélhetően például azért lett ilyen népszerű az angol nyelvterületen, mert maga a tevékenység is egyre népszerűbb és egyszerűbb, hisz gyakorlatilag minden mobiltelefonban van fényképezőgép, és az egyre általánosabb okostelefonokkal az állandó internetkapcsolatnak köszönhetően könnyen fel is lehet bárhova tölteni ezeket az önfotókat. Ezt a lehetőséget használja ki egy új közösségi alkalmazás, a Shots of Me is.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek