Netidők Blogtársaság

Egyre szaporodnak a hordozható számítógéptípusok, így egyre nehezebb átlátni ennek a géptípusnak a technológiai csoportjait és a terminológiáját. Az mindenesetre bizonyos, hogy a 2007. végén debütált ASUS EeePC megjelenése óta egyre erősödik az a trend, hogy a számítógépek mind mobilabbak és mind okosabbak lesznek (technológiai értelemben). Ennek a trendnek egy újabb állomása – talán – az ultrabook kategóriája.

Az igazán komolyan vehető valóban különösen mobil számítógépek kategóriája a kétezres évek közepén jelent meg, ez pedig az UMPC (ultramobil PC). Ennek a kategóriának a nevében benne van, hogy a hagyományos notebookokhoz képest ezek a gépek sokkal könnyebbek, sokkal alkalmasabbak a hordozásra, és út közben is sokoldalúan hadra foghatóak. Ezért is nevezik ultramobilnak.

Az már csak a fantázia kérdése, hogy milyen konkrét kategóriákat, típusokat veszünk bele ebbe a csoportba, de szerintem a netbookok mindenképpen idetartoznak, és én a táblagépeket is ebbe a kategóriába sorolom.

A hagyományos notebookok a kezdeti mobil jellegüket pedig kezdték elveszíteni, hisz mégis csak könnyebb egy kb. 1 kg-os ultramobil eszközt magunkkal hordozni, mint egy minimum 3 kg-os notebookot. Ezt a helyzetet ismerte föl néhány gyártó, és megszületett a fából vaskarika, vagyis az ultrabook kategóriája. Az elnevezést kicsit erőltetetten marketing ízűnek érzem, hisz ez voltaképpen nem más, mint a már jól ismert ultramobil eszközök egy újabb generációja. Az viszont biztos, hogy ennek a névnek megvan az újdonságereje is és a hagyományossága is. Hiszen az ultrabook egy új összetétel, ám az ultra (latin, 'valamin túl') előtagból könnyen asszociálhatunk a már ismert ultramobil összetételre. Az ultra- előtag egyébként nemcsak az UMPC-re asszociál, hanem az ide tartozó eszközök technológiai megoldásaira is, ugyanis ezek a megoldások túlmutatnak a hagyományos notebookok megoldásain, hisz az ultra- előtag alapjelentése a 'túlmutatás', 'a túlzás', sőt akár a 'szélsőségesség'. Van olyan magyarázat is, mely szerint az ultrabook az ultraportable notebook vagyis az ultrahordozható notebook szerkezetből kialakított összetétel.

Kép: Wikimedia Commons

Az ultrabook kategóriát egyébként idén (2011 első félévében) jelentette be az Intel (korábban a netbook kategóriájához hasonlóan). Az ultrabook osztály főbb jellemzői az ultravékony (sic!) felépítés, a jó minőségű (sokszor alumíniumból vagy egyéb könnyű fémből készült, strapabíró) ház, a könnyű hordozhatóság, a jellemzően 13,3 collos képátló, az SSD meghajtó, a hosszú akkumulátor idő. Engem egyébként ezek a technológiai jellemzők erősen emlékeztetnek az Apple MacBook Air jellemzőire, ami megint jól mutatja a technológiai innováció és a konvergencia jelenlegi trendjeit.

Bódi Zoltán

Ps: Alapelvem, hogy csak jogtiszta képet közlök a blogomban. Sajnos az ultrabookokról nem találtam jogtiszta képet a tartalom illusztrálásához.

Mire képesek a közösségi hálózatok és hogyan alakítják a sorsunkat? Erre a kérdésre keresi a választ a Typotex kiadó gondozásában a napokban megjelent Kapcsolatok hálójában című könyv.

Miközben Isten összezavarta a Bábel tornyát építők nyelvét és szétszórta őket a világban, gyakorlatilag a köztük lévő kapcsolati hálózatot zilálta szét, mivel kommunikáció nélkül képtelenek voltak összehangoltan együttműködni. Bár ennek a történetnek szokatlan a hálózati aspektusát kiemelni – inkább a nyelv fontosságát vagy az emberi nagyravágyás hátulütőit szokás kiemelni vele – az újabban reneszánszát élő hálózatkutatás joggal tartja az emberi hálózatok egyik első ábrázolásának. Ez a bibliai történet mai szemmel nézve ugyanis egyrészt a hálózatok kiemelt fontosságát bizonyítja, másrészt rámutat arra, hogy a társadalmi hálózatok évezredek óta többé-kevésbé észrevétlen módon velünk vannak.

A könyv szerzői – Nicholas A. Christakis (orvos és szociológus, a Harvard Egyetem professzora és James. H. Fowler (politológus, a Kaliforniai Egyetem professzora) – ehhez hasonló példák és történetek sokaságán keresztül úgy mutatják be a társadalmi hálózatokat, hogy az mindvégig olvasmányos marad, de egyúttal a hálózatkutatás friss eredményeit is összegzi.

Az új évezred első évtizedében intézményesülő és világszenzációnak számító eredményeket elérő hálózatkutatás ma már az egyik legnépszerűbb téma a tudományos ismeretterjesztésben is, elég csak az Amerikába szakadt Barabási Albert-László két, magyar nyelven is napvilágot látott könyvére gondolni (Behálózva és Villanások). Amiben a Kapcsolatok hálójában mégis új, hogy a hálózatok társadalmi relevanciájával foglalkozik elsősorban és az egyéb vonatkozások (tehát a természettudományban hasznosítható eredmények) bemutatása itt nem kap szerepet. A könyv témái között így többek között megtaláljuk az érzelmek terjedését, a partnerkeresés nehézségeit, a betegségek útját, a pénz áramlását, a politikai hatások terjedését, a vérségi kapcsolathálózatok fontosságát és a virtuális viszonyrendszereket.

A könyvet külön érdekessé teszi, hogy a kiadó új, kísérleti formában adja közre a szöveget, mivel az három hazai szakértő – Bőgel György, Csermely Péter és Lovrics László – széljegyzeteivel olvasható. Mindez arra is csábítja az egyszeri olvasót, hogy lapozgatás közben, in medias res kezdje a könyvvel való ismerkedést. Erre egyébként mindenkit csak bátorítani tudok, hiszen, ha a szöveget gondolatok hálózataként képzeljük el, akkor annak megismerését is a számunkra legérdekesebb, leghasznosabb kapcsolódási pontnál érdemes kezdeni és nem rögtön az elejétől a végéig kiolvasni.

Akit pedig a könyvön túl is érdekli a hálózatkutatás, az további friss és izgalmas anyagokat talál a könyv saját Facebook oldalán, amit a kötet kiadói készítettek a magyar megjelenés alkalmából.