Talán az egyik legfontosabb hosszútávú fejlesztések egyike lehet a WikiData projekt. Nem kevesebbet tűztek ki célul ezzel, minthogy emberek és gépek által is írható/olvasható tudástárat hozzanak létre. A projekt sikere egyben nagy áttörést is hozhat a mesterséges intelligencia mindennapi alkalmazásában.

A teljes emberi tudás nagy része folyó szövegben leírt információ, aminek egy kicsi de fontos szeletét már átmentettük a Wikipédiába. Ezzel az értékmentéssel csupán egy gond van. Kell egy feldolgozó egység amivel értelmezni tudjuk az ott összegyűlt tudást. Jelenleg ezt a funkciót az emberi agy képes ellátni. Fontos lenne, hogy a tudást géppel értelmezhető formátumban is megőrizzük, mert ennek az egyetemes tudásnak a könnyen feldolgozható formája elengedhetetlen ahhoz, hogy jól működő szakértői vagy mesterséges intelligencia rendszereket építsünk. Ezt ismerték fel a Wikipédiánál is és elindították a WikiData projektet, hogy ember és gép által is írható/olvasható egyetemes és nyílt tudástár jöjjön létre.

Vannak már egyéb futó projektek, amelyek hasonló tudástárakat építenek (pl. az OpenCyc), de ezeknek megvannak a maguk korlátaik, pl. nehezen szerkeszthetők, vagy nehezen használhatók fel. De talán a legnagyobb hiátusuk az, hogy a Wikipédiához képes is igen kicsi az az információmennyiség amire építhetnek.

Mire jó ilyen nagy rendszereket építeni és van-e valami haszna egyáltalán? Mi az hogy! Az embernek van egy olyan attribútuma, amit tapasztalatnak hívnak. Igaz ez mindenkire. Az idősebb emberek sokat láttak a világból és életük során tapasztalatokat gyűjtöttek. Ahhoz, hogy valaki tapasztalt bölcs legyen, valamiben komoly ismereteket kell szereznie, majd ezeket az ismereteket rendezve új következtetéseket tud levonni. Ezért fordulunk tapasztaltabb ismerőseinkhez tanácsért olyan dolgokban is, amiben a tudásnak ugyan birtokában vagyunk, de a tapasztalatunk kevés, hogy megfelelő választ találjunk. Tipikus ilyen helyzet egy orvosi konzílium. A kezelőorvos ismer minden vizsgálati eredményt, de egyedül kevés tapasztalattal rendelkezik a diagnózis felállításához, ezért sokat látott kollégák elé tárja a problémát. A tudás és tapasztalat ezeken a megbeszéléseken aztán összeadódik és így jutnak eredményre. Mindenki profitál ezekből a megbeszélésekből, hiszen a levont következtetés, a diagnózis, mint tudás megőrződik minden résztvevőben. Nem utolsó sorban a kezelt betegnek a javára is válik, hiszen sok év tapasztalata az aminek az eredményeképp megkezdődhet a terápia. Problémát csak az jelenti, hogy a tudást ugyan le lehet írni, a következtetéseket is, de ez még nem válik automatikusan feldolgozható információvá.

A WikiData pont ezen kíván segíteni, hogy az információ ne csak emberek számára legyen feldolgozható, hanem gépek számára is. Nagy lökést adva ezzel automatikus kutatásoknak. A projekt nem csak az adatok létrehozását célozza meg, hanem azt is, hogy olyan nyílt keretrendszert biztosítson amivel bárki létrehozhatja a saját tudástárát. A tudástárak egységessé válása azt is jelenti, hogy az azt feldolgozó programok is egymással versenyezve és együttműködve fejlődhetnek. A későbbiekben bárki létrehozhatja a saját tudástárát, amit standard eszközökkel tarthat karban vagy módosíthat. Mennyivel megkönnyítené az életünket, ha a hatályos jogszabályok ilyen feldolgozható tudástárakban lennének. Lerövidülne az az idő, ami ahhoz szükséges, hogy egy-egy új jogszabály bevezetésekor ellenőrizzük, hogy az illeszkedik-e a meglévő szabályokhoz vagy sem. Van-e bennük logikai hiba valahol.

Remélem, hogy sikeres lesz a projekt és hosszútávon komolyan megváltoztatja jó irányba a mindennapjainkat.