Vizuális inger beviteli függőség.
2013. április 17. 14:51
Talpra, magyar?
...avagy élünk-e az óránkénti 10 perces pihenés lehetőségével?
Egy kormányrendelet szerint a számítógép előtt dolgozókat óránként 10 perc szünet illeti meg. Tudnak-e erről az érintett munkavállalók, és ha igen, élnek-e a lehetőséggel? Milyen gyakran és mivel szakítják meg munkájukat azok, akik számítógép előtt dolgoznak? Az NRC legutóbbi felmérése erre kereste a választ.
A számítógéppel dolgozók 79 százaléka tud az óránkénti tízperces szünetekről, azzal azonban csak egynegyedük van tisztában, hogy a szabályozás nem általában véve az ülőmunkára vonatkozik, hanem kifejezetten a képernyő előtt történő munkavégzés káros hatásaitól próbálja óvni a munkavállalókat, akik a 10 perces szünetekben más munkát – akár ülőmunkát is – végezhetnek.
Annak ellenére ugyanakkor, hogy a többség tudja, hogy jár neki óránként tíz perc távollét a képernyőtől, mindössze 27 százalék igyekszik élni a lehetőséggel, és további 11 százalék azok aránya, akik rendszeresen – ha nem is óránként – szünetet tartanak munkájukban. A többség inkább ad-hoc jelleggel, egy-egy új feladat megkezdése előtt, vagy akkor tart szünetet, ha már nem tud megfelelően koncentrálni; ötből négyen azonban még ilyen esetben sem szakítják meg a munkát abból a célból, hogy egy kicsit pihenjenek, lazítsanak.
És hogy mivel töltik a munkaközi szüneteket? Legtöbben sétával, illetve némi testmozgással, vagy – kevésbé egészséges – kávézással, nassolással ütik el az időt: előbbi 45, utóbbi 43 százalékra jellemző. Az sem ritka, hogy valaki a pihenőidőt is az íróasztalánál tölti, ugyanis minden második munkavállalóra jellemző, hogy ülve próbálja kipihenni az ülőmunka káros hatásait: asztalánál relaxál, telefonál, vagy – ami még ellentmondásosabb – internetezik, esetleg játszik a számítógépén. Utóbbi egyébként inkább jellemző azokra, akik csak esetenként szakítják meg a munkájukat – a „kimozdulás”, legyen annak a célja a testmozgás, a büfé meglátogatása vagy akár a dohányzás, ezzel szemben azok körében jellemzőbb, akik rendszeresen tartanak pihenőt.
A számítógépes ülőmunka káros hatásai egyébként meglehetősen sokakat érintenek. Négyből hárman szenvednek valamilyen komolyabb, rendszeres problémától: minden második embernek romlott a testtartása, minden harmadiknak a látása, minden negyediknek rendszeresen vannak nyak-, hát- vagy derékfájásai (főleg a nőknek), minden nyolcadik szenved rendszeresen szemfáradtságtól, szemgyulladástól, könnyezéstől, minden tizedik fejfájástól.
Bár igen gyakoriak a mozgásszervi problémák, mégis csupán 4 százalék figyel oda maximálisan munka közben a testtartására (beleértve a monitor és a billentyűzet pozícióját is), és további 37 százalék azok aránya, akik általában ügyelnek arra, hogyan ülnek a gép előtt. A többség tehát vagy egyáltalán nem törődik a dologgal, vagy csak akkor, ha épp eszébe jut.
Az ülőmunka negatív hatásainak enyhítésére számos megoldás kínálkozik, mégis csak kevesen vesznek igénybe ilyeneket. Mindössze 10 százalék állította be magának az íróasztal magasságát; gerinckímélő gumilabdát, fitballt pedig csupán 4 százalék használ. Irodai játékokat, sporteszközöket (csocsóasztalt, bokszzsákot) a számítógép előtt dolgozók egytizedének lenne lehetősége használni, de kevesebb, mint felük él a lehetőséggel; az egyre divatosabb irodai masszázst pedig még kevésbé használják ki: 5 százaléknak biztosít ilyet a munkahelye, de csak 1 százalék lazíttatja ki beállt izmait masszőr segítségével.
Persze az ülőmunka negatív hatásainak enyhítésére, de a stressz levezetésére is a rendszeres sport a legjobb megoldás. Ennek ellenére csak 42 százalék sportol legalább heti rendszerességgel, 17 százalék ugyanakkor soha. A testmozgásban, edzésben a harminc évnél fiatalabb férfiak járnak élen, de közülük is csak minden második mozog rendszeresen – a másik végletet a negyven feletti nők jelentik, akiknek mindössze egynegyede sportol legalább heti rendszerességgel. Úgy tűnik, az sem segít, ha a cégek ingyenes sportolási lehetőséget biztosítanak dolgozóiknak: 15 százaléknak van erre lehetősége, de azok aránya, akik ezt igénybe is veszik, csupán 7 százalék.
Kurucz Imre
A felmérést az NRC 2013. március 25-29. között végezte 400 fő online megkérdezésével. Az adatbázis reprezentatív a számítógépes munkát végző munkavállalók csoportjára nézve.
2012. augusztus 17. 10:39
Mobil Olimpia
Sokan arra fogadtak, hogy az idei Olimpia lesz az első, ahol a közösségi média fogja vinni a prímet – úgy látszik azonban, hogy Londonra mégis inkább, mint az első mobilos olimpiára fogunk emlékezni. Persze a két dolog nem mond teljesen ellent egymásnak, míg a mobil elsősorban technológiai platformként jeleskedett, addig a közösségi média az események megosztására és megbeszélésére volt kiválóan alkalmas, tehát párhuzamosan használtuk ki a két lehetőséget.
A hordozható eszközök térnyerését jól mutatja például, hogy az NBC és a BBC – az USA és Nagy-Britannia hivatalos olimpiai közvetítő csatornái – online közvetítéseit majdnem felerészt mobilról vagy tablet-ről nézték az emberek és nem számítógép segítségével. Még meghökkentőbb, hogy a Google szerint az olimpiához köthető keresések az esemény megnyitásakor többségében mobil eszközről érkeztek és az első két nap dominált is a mobil platform (ne feledjük, az első hétvégéről van szó), a PC csak ez után vette vissza a hatalmat (amikor az emberek hétfőn dolgozni kezdtek). A megnyitót záró Paul McCartney nevére például a ceremóniát követően többen kerestek rá mobilról, mint számítógépről.
Persze hozzátartozik a teljes képhez, hogy a hagyományos televíziós közvetítést nem tudja elhomályosítani a hordozható eszközök megjelenése vagy a számítógépek jelenléte. Viszont az olimpia egyértelműen a legnagyobb többképernyős médiaeseménnyé vált. Akik nem tudták vagy nem akarták a sportversenyeket a kanapéhoz kötve követni, azoknak napközben kiváló alternatíva volt a munkahelyi számítógépen futó online közvetítés és sokszor csak az igazán fontos eseményeket izgulták végig a kollégákkal az olimpia idejére a munkahelyeken megtűrt televízió-készülékeken (emlékezzünk vissza például az Izland – Magyarország férfi kézilabda mérkőzésre). Közben pedig folyamatosan ellenőrizhették az eredményeket mobilon vagy tableten. Este viszont már az okostelefon bizonyult a legalkalmasabb eszköznek a tévé kiváltására, ahol volt megfelelő sávszélesség, ott akár a közvetítés is nézhető volt online, ahol erre nem kínálkozott lehetőség, ott a híreket-információkat lehetett valós időben megkapni.
Az olimpiát az is megkülönbözteti sok más, hasonló érdeklődésre számot tartó globális történéstől (mint amilyen az Oscar-díjkiosztó vagy a foci VB döntője), hogy időben teljesen elnyújtott, ráadásul folyamatosan zajló eseménysorozat, amit emiatt gyakorlatilag nem lehet végigülni (bár vannak, akik megpróbálják). Míg korábban a televízión túl a rádió vagy az újság, a 21. század második évtizedében a mobil és a számítógép segített abban, hogy naprakészek maradhassanak a sportrajongók az Olimpia idején is.
(Akit jobban érdekel, hogy az olimpia kapcsán milyen médiafogyasztási szokások a jellemzők és hogyan kutatják ennek segítségével a média átalakuló világát, annak javaslom az NBC ez irányú kutatási terveit összefoglaló cikket, amiben Alan Wurtzel, az NBC Universal kutatási igazgatója összegzi, hogy mit és hogyan kutatnak a londoni olimpia alatt, hogy kifürkésszék a jövő trendjeit).
2011. július 05. 09:39
Analóg és digitális írásbeliség
A napokban beadtam az okostelefonom szoftverfrissítésre a szervizbe. El kellett töltenem körülbelül háromnegyed órát telefon nélkül, így hát leültem egy padra, és elgondolkodtam azon, hogy mi mindenre is használom ezt a készüléket. Nem is egyszerűen csak arra csodálkoztam rá, hogy egy mai okostelefon messze több már az egyszerű telefonnál, hanem arra a figyelemre méltó tényre, hogy mennyit és miképpen írok ebbe a készülékbe. Sőt kifejezetten érdekes, hogy mennyire megváltozott a kézíráshoz való viszonyunk az informatikai eszközök miatt.
Az írógép-billentyűzet, de legfőképpen a számítógép-billentyűzet megjelenésével az írás elszakadt a hagyományos kézhasználattól, a leírandó betűket külön karakterekre bontjuk, amelyeket elszigetelten helyezünk egymás mellé a billentyűk segítségével, és az írásból eltűnnek az összekötő elemek. A folyó kézírás helyét a nyomtatott betűk veszik át. Olyan ez, mint a Gutenberg-féle nyomdában a betűszedés. Ezzel együtt jár még a szövegtördelés is, ami egy hagyományos nyomdai szerkesztési eljárás volt, és most az egyszerű számítógép-használók életében is mindennapos tevékenységgé vált.
Image: dan / FreeDigitalPhotos.net
Amikor megjelentek a mobiltelefon-billentyűzetek, akkor teljesen új billentyűhasználati stratégia alakult ki, amely az olyan egyszerű és hagyományosan begyakorolt eljáráshoz, mint az íráshoz a memória és a reakciókészség egészen új stratégiáit követeli meg. Gondoljunk csak arra, hogy egy karaktert egy billentyű többszöri lenyomásával lehet elérni, illetve alkalomadtán akár billentyűmenüt is kell váltani. Ezzel a technológiával a hagyományos kézírásból a karaktermegjelenítés különleges változata lett.
Közben jegyezzük meg azt is, hogy megjelent az egérrel való ábrázolás is, mert a rajzoló programokban egérrel is lehet írni, ábrázolni, ám ez a ceruzától, az ecsettől és a többi, ujjak közé fogható eszközöktől nagyon eltér, illetve érzékenységi problémák is adódnak. Ám megjelentek modernebb beviteli eszközök is, amelyeket az igényesebb grafikai alkalmazásokban használnak, ilyen például a digitalizáló tábla és a hozzá való érintőceruza. Ezek már egészen megfelelnek a hagyományos íróeszközöknek, a digitalizáló tábla a papír, az érintőceruza pedig a toll analógiája, pusztán annyi változott, hogy nem azon az eszközön jelenik meg a kézírásunk, amelyre írunk, hanem a képernyőn.
Nagy változást hozott az életünkben az érintőképernyő megjelenése és hétköznapi elterjedése. A mai mobilokban kétféle érintőképernyő használatos: a rezisztív és a kapacitív. A rezisztív érintőképernyő és a hozzá tartozó érintőceruza (amit gyakran neveznek stílusnak vagy angolosan stylusnak is) használata a kézírás-felismerő szoftvereknek köszönhetően egészen hasonlő a hagyományos kézíráshoz, csak annyi a különbség, hogy ez az eszköz a kézírásunkat digitalizálja, és átalakítja nyomtatott betűkké. Ám maga az eszközhasználat leginkább a noteszfüzetbe való jegyzeteléshez hasonlít.
Kifejezetten nagy változás történt a kapacitív kijelzők megjelenésével, hisz ezzel a lépéssel visszatértünk a kézírás ősi gyökereihez. A kapacitív kijelzők a kézírás-felismerő szoftverek segítéségével visszahozzák azt az írásélményt, amit akkor tapasztalunk, amikor kézzel homokba írunk az ujjunkkal, vagy amikor az ősember barlangfalakra rajzolt. Hisz ugyanezt a műveletet végezzük, amikor a kapacitív érintőkijelzős telefonunkra a az ujjunkkal írunk, rajzolunk. A táblagépek segítéségével mindezt már nemcsak a noteszfüzet méretében tehetjük, hanem nagyobb papíron is.
Amikor az érintőképernyőn megjelent a teljes (más néven qwerty) billentyűzet, visszatértünk a hagyományos billentyűzethez, ám ez már virtuálisan, a kijelző felületén érhető el. A Swype technológiának köszönhetően még újabb billentyűzethasználati stratégia jelent meg. A Swype segítségével ugyanis a billentyűkön csúsztatjuk az ujjunkat, és szünetet tartunk a csúszásban, ha meg akarunk jeleníteni egy karaktert. Ez közelít a kézírás folyamatosságához, folyamatjellegéhez, míg a hagyományos billentyűhasználat szegmentálja, részekre tagolja az írást.
Image: Simon Howden / FreeDigitalPhotos.net
A billentyűzethasználat lényege tehát az, hogy a kezünk használatával csak közvetve jelenítjük meg a karaktereket, megnyomunk egy gombot, és a rendszer jeleníti meg a kijelzőn a szöveget. Ezen a közvetettségen változtat az érintőképernyő a kézírás-felismeréssel, így a digitális technológia segítségével újra közelítünk a hagyományos, analóg írásbeliséghez, a papír és a ceruza használatához.
Bódi Zoltán
2011. április 25. 06:00
Régi játék új módszerrel
Sok-sok évvel ezelőtt a játéktermi gépek, majd az otthoni komputerek sztárja volt a Space Invaders nevű játék. Később a mobiltelefonok révén második reneszánszát élte. Íme itt a következő újjászületés: a játékirányítás forradalma. Egy remek példa, hogy az érintőképernyőt milyen egyéb módon is fel lehet használni a szórakozásra.
Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.
Utolsó kommentek