Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Az én iWiW-em – búcsú a magyar közösségi oldaltól

Ez azért mellbevágott. Mint egy régi osztálytárs halála: bár már rég nem találkoztunk, de egykoron fontos szerepet játszott az életemben – most meg nincs tovább. Ritkán írok nekrológot, pláne egy webes szolgáltatásnak. Szóval búcsúzunk tőled (i)WiW, ki egykoron úgy tündököltél, most viszont elért a digitális elmúlás.

Először akkor találkoztam vele, amikor meghívót kaptam egy izgalmas új, networking szolgáltatásra egy szociológus ismerőstől 2002-ben. Ez volt a WiW – Who is Who. Az első 500 között voltam, akik regisztráltak az oldalra, aminek akkor mindössze annyi értelme volt, hogy megnézhettem az ismerőseimet és a köztük lévő kapcsolatokat egy sematikus képen. Nekem a hűha élmény elmaradt, bár azért dicsekedtem az amerikai nyári egyetemen az egyik profnak 2002-ben, hogy lám nekünk mink van. Hol volt még akkor a Facebook vagy a MySpace?! Az iWiW mondhatni, hogy megelőzte a korát.

Aztán 2003-ban felkértek, hogy írjak egy cikket róla a Kreatívba – január 31-én jelent meg (sajnos nem sikerült előtúrni a weben): Amikor a Kis Gömböc megnőtt – Pintér Róbert szerint a WiW mögé egy jó üzleti modell kellhet. Dányi Endre volt a pozitív pont én meg bíráltam az oldalt, azt kértem rajta számon, hogy vajon mi értelme, mire való, mi lesz mögötte az üzleti modell? Akkor még vígan a berobbanás, felívelés előtt volt az oldal, de néhányan már megérezték, hogy ebből talán lehet valami.

A következő személyes találkozás akkor volt, amikor 2005-ben megújult az oldal. Mint információs társadalom szakértőt engem hívtak meg a tévébe, hogy az egyik iWiW alapítóval együtt beszélgessünk az oldalról, illetve magáról a közösségi média műfajról a Kultúrházban (régen nincs már ez a műsor sem). Akkor nem hittem igazán, hogy a megújulással, évekkel az indulása után el tud érni valamit az oldal, de akinek több sütnivalója volt nálam az már akkor tudhatta, hogy valami készülődik az iWiW körül.

Aztán 2008-tól 2010 végéig, két éven keresztül együtt dolgozhattam az iWiW új tulajdonosával, az origoval az oldal körül, illetve megismerhettem Szabó Mártont, az iWiW egyik alapítóját közelebbről is, meg az oldal menedzsereivel. Az iWiW akkor volt a csúcson. Robbanásszerű növekedésen ment keresztül, a leglátogatottabb magyar weboldal volt az interneten – rendszeresen látogatta a magyar netezők túlnyomó többsége. Sehol a kelet-európai régióban nem volt még egy ilyen közösségi oldal, ami az adott ország netezőit ilyen arányban képes lett volna megszólítani. 2 éven keresztül dolgoztunk azon, hogy az iWiW alapján egy piackutatási rendszert hozzunk létre. De mire megcsináltuk, a közösségi oldalnak is bealkonyult.

Furcsa, de 2009-ben már nem voltak kétségeim az iWiW-ben, sőt, abban nem hittem, hogy az iWiW-et képes lehet valaha lenyomni a Facebook, ahol akkor már évek óta tag voltam. Vajon minek regisztrálnának tömegesen a magyarok a Facebook-ra, ami angol nyelvű, kevés rajta a magyar felhasználó, azok is csak a fiatal nagyvárosiak. Közben a magyarok túlnyomó része nem beszél idegen nyelvet és szinte minden ismerőse megtalálható az iWiW-en. Ez volt az az időszak, amikor még a celebek is a témával foglalkoztak, például egy konferencia szünetében Détár Enikő arról panaszkodott egy kerekasztal után, hogy a zöldségese lelkendezve újságolta, bejelölte őt az iWiW-en, pedig ő fent sem volt az oldalon… hamis profiljaival volt tele az oldal.

2010 végén aztán, amikorra elkészült a piackutatási megoldásunk az iWiW alapján, már látszott, hogy a vég elkezdődött, a Facebook lassan, de fel fogja morzsolni az oldalt. Csak a tempó kérdéses igazán. A Facebookon sokkal több volt már akkor is a funkció, az iWiW meg nem volt igazán képes túllépni egy internetes telefonkönyv szintjén. Később pedig a megjelent új funkciók elkéstek, addigra már százezrével voltak elégedettebb felhasználók a Facebook-on, akik vitték az oldal hírét és lesajnálták az iWiW-et meg a felhasználóit. Ezt már nem volt képes kiheverni az oldal.

Az utolsó néhány találkozásom az iWiW-vel az volt, amikor az egyetemen az egyik órámra 2011 és 2013 között évről-évre elhívtam Huber Kornélt (aki sokáig az origo csapatát erősítette) és mindig szembesítették a hallgatók azzal, hogy ők már régen túlléptek az oldalon és megkérdezték, vajon mire jó még az iWiW. A látogatószám évről-évre olvadt, bár a középkorú vidéki nők még ekkor is itt voltak a legkönnyebben és legnagyobb számban elérhető célcsoport a magyar neten.

Bevallom, hónapok óta nem léptem be az oldalra és nem is hiányzik. Hetente használom ugyanakkor az iWiW kaput ezen a blogon, ami azonosít az origo blogos szolgáltatásában. Ha teljesen őszinte akarok lenni nekem mindössze ez fog hiányozni az oldalból, mert így kénytelen leszek külön regisztrálni a postr-re. Persze, visszatekintve erre a 12 évre mégis elmondható, hogy saját közös történetem van az iWiW-vel, ezért távoli barátnak érzem. Aki akkor kezd el igazán hiányozni, amikor elmegy – hülye dolog ez. Azt hiszem egyszer még belépek az oldalra és búcsút veszek tőle személyesen, „négyszemközt” is. Isten Veled iWiW – egy fontos darabkája vagy a magyar internet történetének. Számomra legalábbis biztosan. 

Pintér Robesz

0 Tovább

Vicces Hotspot és Wi-Fi nevek

Magyarországon nem divat a Wi-Fi hálózatoknak és hotspotoknak érdekes nevet adni, maradnak a gyári beállítások, a fantáziátlan kódnevek, nyilvános helyen a szolgáltató neve. Máshol ezt sokkal fantáziadúsabban oldják meg, sőt igen jó humoruk van a tulajdonosoknak.

0 Tovább

Homérosz és a Facebook: hálózatkutatók vizsgálják az Odüsszeia valóságtartalmát

Hálózatkutatók szerint nagyon valószínű, hogy Homérosz Odüsszeia-ja legalább részben valós alapokon nyughat és nem kitalált történet. A kutatók érvelése szerint a szereplők számossága és a köztük lévő kapcsolatrendszer összetettsége igazi, valóságos hálózatokat feltételez.

A kutatók (Pedro J. Miranda, Murilo S. Baptista és Sandro E. de S. Pinto a brazíliai Paraná Szövetségi Technológiai Egyetemről) 342 karaktert azonosítottak az Odüsszeia-ban és 1700 kapcsolatot találtak köztük (amikor a szereplők találkoztak, egymásra tettek utalást vagy egyéb módon derült ki, hogy ismerik egymást). Az így kialakult rendszer erősen hasonlít a mai közösségi oldalakon található hálózatokra is, a hálózatkutatási elmélet szakértői szerint kijelenthető, hogy valódi kapcsolatrendszer állhat Homérosz szövegének a hátterében.

A hősköltemények, eposzok és mitológiai szövegek elemzése egyébként több kutatót is foglalkoztat, így például vizsgálták már Homérosz Iliászát is, a Beowulf-ot, illetve az ír Tain Bo Cuailnge eposz szövegét. Előbbi kettőben valóságosnak tűnnek a szereplők között lévő kapcsolatrendszerek, az ír eposz viszont életszerűtlen kapcsolati struktúrát tartalmaz.

Engem egyébként akkor tudnának meggyőzni a kutatók, ha módszerüket más szövegeken is tesztelnék, olyanokon, amelyekről nagy bizonyossággal tudjuk, hogy kitaláltak vagy igaz történeten alapulnak. Nagyon érdekelne például, hogy a Harry Potter könyvek világáról, a Mátrixról, a Gyűrűk Uráról vagy Asimov Alapítvány regényeiről mit tudnának megállapítani a hálózatkutatók. Az a hipotézisem, hogy az igazán jó írók ki tudnak találni olyan világokat és szereplőket, amelyeket kapcsolataik alapján a hálózatelmélet is valóságosnak találna. Persze komoly vizsgálat nélkül ez csak egy hipotézis…

Pintér Robesz

0 Tovább

Viselkedés a közösségi hálózatokon - a romantikus életbölcselő

Azokat a személyeket neveztem el így, akiknek a közösségi hálózatokon mindenki folyamatosan tapasztalja a jelenlétét egészen addig, amíg le nem tiltja őket. A romantikusok életbölcselők közösségi tevékenysége semmi másból nem áll, csak a szép életigazságok folyamatos bemutatásából. Csodálatos és elgondolkodtató képeket tesznek ki szívbe markoló képaláírásokkal, elgondolkodtató idézeteket közölnek irodalmi vagy tudományos művekből. Az élet értelmét keresik, kutatják ezek a romantikusok életbölcselők, és folytonosan hisznek abban, hogy élethivatásuk van: a közösség nevelése. Bármi áron.

Az ilyen romantikus bölcselkedő közösségi felhasználók nem fukarkodnak a hozzászólásokkal a tartalmak megosztásával, hisz különböző forrásokból folyamatosan ontják ezeket a képeket, szövegeket, idézeteket. A források jellemzően a weben, a közösségi hálózatokon keresztülhullámzó, mémszerű információk, amelyek az érzelmi utalásaikkal hatnak. Ennek egyébként az az eredménye, hogy a romantikusok által megosztott tartalmakat mások is megosztják, úgyhogy egy átlagfelhasználó többször is megkapja az üzenőfalán ugyanazokat a képeket, tartalmakat. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a romantikus személy maga hozza létre a tartalmait, és nem többszörös megosztás révén jut hozzá.

Azért is nevezem ezeket a személyeket romantikusnak, mert a tartalmaik elsősorban szimpátiára, érzelmi befolyásolásra törekszenek, és kevésbé lényeges a kognitív hatás, tehát nem elgondolkodtatni akarnak, hanem meghatni, könnyeket akarnak csalni a szemünkbe. Mivel a romantikusok tartalmai javarészt tipikusak és ismétlődőek, ezért szükségszerűen hamar felszínesekké is válnak. Éppen ezért az ilyen személyek igen gyakran közhelyes, esetleg demagóg, illetve giccses tartalmakat tesznek közzé, és ezek sok felhasználót idegesítenek, viszont éppen populáris voltuk miatt hatalmas népszerűségre is szert tehetnek.

A romantikus felhasználók tartalmai tehát a popkultúra tipikus termékei: tömegesek, könnyen értelmezhetőek, egyszerűen fogyaszthatóak, ismétlődőek. Ennek igen jó terepet nyújtanak a közösségi hálózatok.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

1 Tovább

Politika barátok között

Amerikai felhasználók közel 40% fedezte már fel barátja közösségi oldalakon megjelent posztjai alapján, hogy annak más a politikai beállítódása, mint, amit korábban feltételezett róla. Érdekes felmérés eredményeit tette közzé a napokban a Pew Research Center: az Internet & American Life kutatássorozatának részeként a közösségi oldalakon folyó aktivitás politikai vonatkozásait vizsgálták. Hogyan kommunikálnak a politikáról barátaik között az amerikaiak az online térben?

Először is, már eleve nem egyenlőek a viszonyok, mivel a politikai beállítódásnak szignifikáns kapcsolata van a közösségi oldalak használatával. A magukat liberálisnak vallók nagyobb része aktív a közösségi térben, mint a konzervatívoké: 74%-a azoknak az internet felhasználóknak, akik liberálisnak vallják magukat, használnak közösségi hálózati oldalakat (SNS), míg a konzervatívoknál ugyanez az arány 60%.

A politika egyébként elég kényes téma a közösségi oldalakon folyó személyes párbeszédekben. A közösségi oldalak használóinak 18%-a blokkolta, vagy rejtette el a hírfolyamban korábbi ismerőse bejegyzéseit esetleg vonta vissza a bejelölést, mivel az vagy túl gyakran tett közzé politikai üzeneteket a közösségi oldalon, vagy túl sértő volt a bejegyzése, esetleg azért, mert nem értett egyet azokkal. Ugyanakkor több mint 80% soha sem tett ilyet politikai tartalom miatt. Meglepő lehet, de a liberálisok a legkevésbé toleránsak, esetükben a teljes népességre jellemző 18% helyett 28% élt a fentebb említett kizáró eszközökkel.

Akik úgy nyilatkoztak, hogy zártak már ki valakit politikai megnyilvánulások miatt a barátaik közül, vagy rejtették el, blokkolták a közzétett üzeneteiket, elsősorban távoli ismerősökkel tették ezt (67%), a közeli barátokkal kapcsolatban ritkábban éltek ezzel az eszközzel (31%), de leginkább a családtagok azok, akikkel szemben elnézőek voltak (csak 18%-ukat „zárták ki” politikai megnyilvánulásaik miatt) – izagolódni látszik tehát, hogy az ember a barátait megválogathatja, míg a családtagjait nem.

A kizárással szemben azonban sokkal elterjedtebb gyakorlat a megerősítés, amikor valaki lájkolja az ismerőse politikai tartalmú közlését: 47% mondta azt, hogy már tett ilyet. 38% pedig pozitív hozzászólást is tett már politikai tartalmú bejegyzéshez.

Annak ellenére, hogy Amerika szabad ország, ahol a politikai vélemények kifejtésének nagy hagyománya van, a válaszadók több, mint ötöde (22%-a) mondta azt, hogy a közösségi oldalakon az öncenzúra eszközével él és soha nem tesz közzé politikai tartalmú bejegyzéseket, mivel attól tart, hogy ez mások számára bántó vagy sértő lehet. A liberálisok és konzervatívak gyakrabban éltek ezzel az eszközzel, mint a mérsékelt politikai beállítódásúak.

Az eredményeket látva elgondolkodtató, hogy vajon milyen lehet a helyzet idehaza? Az az érzésem, hogy sokkal többen élhetnek a politikai témák személyes közlésekből való kizárásával (az öncenzúrával): több a rejtőzködő, aki nem traktálja politikai nézeteivel az ismerőseit, mert tart azok reakcióitól. Ugyanakkor biztosan vannak, akik politikailag igen aktívak ezeken az oldalakon, sőt, ismerőseiket is megválogatják ezen szempont alapján. Persze igazán egy jó felmérés segítene ezen, hiszen a közösségi oldalak használata Magyarországon sem kevésbé népszerű, mint az Egyesült Államokban, a Socialbakers szerint már közel 4 millió Facebook felhasználó él idehaza, az internetezők köze kétharmada használja ezt a szolgáltatást...

A felmérést az Egyesült Államokban készítette a Pew Research Center, 2012 január 20 és február 19 között, 2253 válaszadó részvételével, amelyből 1729 fő volt internet használó. A kutatás módszertana telefonos megkérdezés angol és spanyol nyelven.

Pintér Robesz

0 Tovább
«
123

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek