Netidők Blogtársaság

Megjelent a 12.04-es Ubuntu (LTS - hosszú támogatási ciklusú) egy sor újdonsággal, amiket én nagyon hasznosnak gondolok az előzetes béta verziók alapján. Így nem volt kérdés, hogy nekem rendszert kell frissíteni amint lehet.

Frisstés

A frissítést úgy kezdtem, mint bármikor máskor, azaz először ellenőriztem, hogy a jelenlegi 11.10-es Ubuntu minden porcikája a legutolsó frissítés szerinti állapotban van. Először a frissítések ellenőrzését végeztem el, majd a frissítések telepítését. Miután lezajlott minden a legnagyobb rendben, nekiugrottam az upgradenek 12.04-re.

A rendszer újabb verzióra cserélése előtt, mindenkinek javasolt biztonsági mentés készítése (vagy eleve külön partícióba kell telepíteni a felhasználói fiókoknak fenntartott /home könyvtárat). Viszont enélkül is mennie kell gond nélkül mindennek. A legtöbb felhasználó úgysem babrál ezekkel dolgokkal, így én sem tettem, hanem nyomtam a gombokat, mint a süket csengőt. Persze azért figyelmeztetést kapunk rendesen, hogy ha elindul a frissítés akkor az már nem megszakítható. Információt kaptam arról is, hogy sok csomag el lesz távolítva, néhány új is jön majd, és a süreje ki lesz cserélve. Ha továbbra is ragaszkodunk a frissítéshez, akkor elindul a csomagok letöltése. Ez az internetkapcsolatunktól függően néhány tíz perctől akár egy óráig is eltarthat. Ha a letöltések elindultak, akkor pár perc után a hátralévő idő becslése már elég pontos. A letöltés ideje alatt semmi dolgunk nem lesz a géppel, nyugodtan otthagyhatjuk, hadd töltögessen kedvére. Ebben a nagy melegben én meglocsoltam a növényeket. Legalább erre ne panaszkodjanak, ha már gyümölcs nem sok lesz a tavaszi fagyok miatt.

Pont jól időzítettem a locsolást, mert mire visszaértem éppen az utolsó csomagokat töltötte le. Utána megkezdődött a csomagok telepítése. Ez megint eltart egy ideig. Sőt igazából ez a legtöbb időt igénylő művelet. Néha kérdéseket is kapunk, attól függően, hogy milyen egyéb csomagok vannak még telepítve. Például megkérdezte, hogy meg akarom-e változtatni a MySQL szerver admin jelszavát vagy sem, utána azt, hogy a gép indulásakor induló szolgáltatások menjenek-e továbbra is (igen). Az a jó, hogy ezek a kérdések rögtön a telepítés elején vagy a végén jönnek, így elég csak néha rákukkantani a gépre, közben csinálhatunk valami finom kaját (konfitálásba ne fogjunk, annyi ideig nem tart szerencsére).

Ha eljutunk addig, amikor csak a feleslegessé vált csomagok eltávolításához kéri a rendszer a jóváhagyásunkat, akkor már a célegyenesben vagyunk. Még 1-2 perc és jön az utolsó része a telepítésnek: "A frissítés befejezéséhez a rendszer újraindítása szükséges.", indítsuk újra a gépet és nézzük mit kaptunk.

Használat

Elsőként azokat az alkalmazásokat néztem meg amelyekért pénzt adtam. Az egyik játék a Crayon Physics Deluxe kivételével mindegyik ment első szóra. A HUD (heads up display) elsőre nem volt valami túl intuitív. Azt tudtam, hogy az Alt gombbal lehet aktiválni, de igazából ez a videó segített megérteni a lényegét:

Ezzel a programok menüjében való matatást tudjuk kiváltani. Ha megszokjuk a használatát akkor nem azt kell megjegyezni, hogy melyik menüpont almenüjében van az a funkció amit éppen használni akarunk, elég ha emlékszünk a nevére. Ilyenkor csak megnyomjuk az Alt gombot és elkezdjük gépelni azt a parancsot, amit a menüben keresnénk meg. Attól függően, hogy éppen mit csináltunk, nagy valószínűséggel azt fogja felkínálni amit éppen keresünk. Itt-ott még lehetne finomítani rajta, de tényleg jó eszköz lesz ez (vigyázat én nagyon elfogult vagyok a ubiquitous computing-gal).

A Ubiquity felület is tartogat érdekességeket. Alul azok a kis ikonok lenses (lencsék) névre hallgatnak és most bekerült egy új, amivel videó tartalmak között válogathatunk. A zene lens-hez hasonlóan nem csak a gépünkön lévő fájlok között megy ezzel a kurkászás, hanem az interneten fellelhető tartalmak között is. Egészen szimpatikus csak kár, hogy a legnagyobb szabadon elérhető videómegosztónak a Youtubnak csak bizonyos részei között keres (Education, Shows). Szerencsére könnyen adhatunk új lencséket a Unity-hez. A Youtube lencsét így telepíthetjük:

sudo add-apt-repository ppa:atareao/lenses
sudo apt-get update && sudo apt-get install lens-video scope-youtube

Ki kell lépni, majd újra belépni a profilunkba, hogy aktiváljuk a lencsét. Aki még többet szeretne, annak érdemes erre körülnézni: http://askubuntu.com/questions/38772/what-lenses-for-unity-are-available

Konklúzió

Az új 12.04-es verzió tényleg kiforrottnak tűnik és korábbi verziókban bevezetett újdonságok is már integráns részei a rendszernek. Ha egy kicsit elemelkedünk és úgy vizsgáljuk, meg, hogy mit is kapunk, akkor hamar rájövünk, hogy itt bizony sokkal többről van szó, mint egy egyszerű operációs rendszerről. Ez ugyanis már most elmossa a határokat az internetes szolgáltatások, a felhőben lévő tartalmak és fájlok és a helyi gép között. A Google a Chrome OS-sel is ezt próbálja meg elérni, de az Ubuntu jelenleg fényévekkel előrébb jár ebben. Még azt is megkockáztatom, hogy talán mindenki előtt.

Véget vetne a menüknek Mark Shuttleworth és az Ubuntu fejlesztői. Az új áprilisi 12.04 kiadásban már használható lesz a HUD névre keresztelt megoldás, ami a jövőben kiválthatja a 30 éve megszokott menüket. Nem kétséges, hogy megint lesz egy csomó rajongó és egy csomó ellenző is.

Tegnapelőtti blogbejegyzésében Mark Shuttleworth fellebbentette a fátylat a HUD (heads up display: a vadász pilóták sisakrostélyára vetített repülési adatokat jelenti) kezelőfelületről. Mindenféle hosszadalmas szövegelés előtt érdemes megnézni, hogy mit csinál ez a felület.

Látható, hogy a Unity felületen már alkalmazott Ubiquitous computing ember-gép kapcsolati modellt alkalmazva kívánja leváltani a hagyományos menüket. A felhasználónak ilyen kezelőfelület használatával nem kell a menüpontok között matatva kiválasztani, hogy éppen milyen feladatot szeretne végrehajtani, elég csak magára a feladatra összpontosítani. Egy jól elkészített intelligens felület nagyban le tudja egyszerűsíteni a számítógéppel való munkát, hiszen az aktuális munkafázist felismerve, előre fogja sorolni azokat a műveleteket, amelyek az adott munkafázisnál a legnagyobb valószínűséggel el akarunk végezni.

A menühasználatnak vannak egyébként vitathatatlan előnyei is, hiszen a bennük található parancsok mindig ugyanott helyezkednek el. A rendezettségnek köszönhetően könnyen lehet a felhasználót utasítani, hogy menjen a Szerkesztés menübe, majd válassza ki a Kivágás menüpontot, majd a kurzort átmozgatva a célra, ismét menjen a Szerkesztés menübe, majd nyomja válassza ki a Beillesztés menüpontot. A haladó felhasználók ezen felül meg fogják tanulni a leggyakrabban használt funkciókhoz tartozó gyorsbillentyű kombinációkat is, de a legritkább esetben használják az összes rendelkezésre álló ilyen kombinációt. Így a ritkábban használt funkciók esetében marad az egerészés.

Meg kell, hogy valljam, hogy a Firefox Ubiquity kiegészítője után, nagyon megkedveltem ezeket a kezelőfelületeket. Sokkal természetesebben lehet a számítógépet használni velük, mint a hagyományos módon. Később a Gnome-Do segédprogrammal már nem csak a böngészőt használhattam ilyen módon, de a programokat és fájlokat is hasonló módon kezeltem a menük és ikonok használata nélkül. A Gnome-Do-t a Unity válatotta fel nálam. Igaz az első verzió inkább visszalépés volt a Gnome-Do-hoz képest, de a továbbfejlesztett verziónál már nem éreztem késztetést, hogy visszatérjek a korábbi segédprogramhoz. Ezzel az új HUD felülettel pedig minden program megkapja azt a képességet, amit korábban a Ubiquity nyújtott Firefox alatt.

A fejlesztők nem állnának meg ennél pontnál, még tovább emelik a tétet azzal, hogy hang és gesztusvezérlést is terveznek hozzáadni az egészhez. Ez utóbbi VUI-nak (vocabulary user interface), azaz hangvezérelt felhasználói interfésznek nevezett réteg még tovább egyszerűsítheti a számítógép használatát.

Ezek az újítások persze nem mennének tovább az egyszerű parasztvakításon, ha nem lenne a háttérben egy láthatatlan rész is, egy folyamatosan tanuló mesterséges intelligencia. Ezzel az elektronikus aggyal a számítógép megtanulja a használójának szokásait és kitalálja, hogy egy adott helyzetben éppen mit várunk el a géptől.

Ha olyan érzésünk támadt most, hogy a fentiek inkább egy tudományos-fantasztikus film részletei, akkor az nem véletlen. Az alkotók ugyanis bevallottan sokat merítettek az ikonikussá vált filmalkotásokból és játékokból, mint a Különvélemény vagy a Modern Warfare.

Vajon mennyire lesz megosztó ez az újítás? Shuttleworth és fejlesztők tisztában vannak azzal, hogy megint szereznek egy csomó hívet és egy csomó ellenséget a felhasználók soraiból. Annak idején a Microsoft által bevezetett szalag sem hozott egyértelmű sikert. Sokan egyenesen használhatatlannak tartják, míg mások istenítik. Nem kisebb purparléra számítok idén áprilisban, amikor a felhasználók szélesebb közönsége is megismerkedik majd ezekkel az újdonságokkal. Igazából viszont csak hosszútávon mérhető majd siker és az esetleges kudarc is.

Annak kifejezetten örülök, hogy a hat havonta megjelenő verziók mindegyike tartalmaz valami radikálisan új megoldást egy-egy olyan területen, amiről azt hittük, hogy mindig is ilyen volt, és ilyen is marad, amíg világ a világ.