Netidők Blogtársaság

Az elmúlt 2-3 év a mobiltelefonok energiaéhségéről szólt, és több megoldás is született arra, ha nincs hol csatlakozni az elektromos hálózathoz. Gyorsan kitalálták a külső akkumulátorokat, de ezek rendszerint nem túl elegáns, ám használható darabok voltak. De nem volt túl praktikus a használatuk, főleg a hordozásuk.

Most Japánban piacra dobtak egy elegáns megoldást. A Gokuusu Portable Battery hitelkártya méretű, és mindössze 4,5 milliméter  vastag. Az 1000mAórásd akkumulátor USB porton keresztül tölt, és ráadásul egyben egy 4 gigabájtos USB drive is. Három óra alatt feltölthető, és utána képes táplálni bármilyen lemerült kütyüdet. 30 dollár körüli áron megvásárolható az interneten.

Toochee, a Galaktikus

(via thanko)

Annyit használjuk a kompakt jelzőt különböző informatikai eszközök megnevezése során, hogy szinte fel sem tűnik, hogy mit is jelent voltaképpen. A következő szerkezetekben a leggyakoribb: kompakt lemez (comapct disc – CD), kompakt számítógép, kompakt számítógépház.

A kompakt lemez kifejezést már nem is használjuk, meghonosodott az angol szerkezetből alkotott rövidítés, a CD. Könnyű magyarázat lehetne arra, hogy miért is kompakt ez a lemez, hogy nagyon nagy mennyiségű adat fér el rajta, tehát – kis képzavarral élve – nagyon sűrű, nagyon tömör az adattartalma. Tudva levő, hogy a kompakt latin eredetű nemzetközi vándorszó, és az egyik jelentése ’sűrű’, ’tömör’, ’tömött’. A valóság azonban ennél sokkal kevésbé fantáziadús: a CD egyik fejlesztője a Philips volt (a Sony mellett), és a cég az új, optikai adattároló eszköz megnevezésével tovább szerette volna vinni a CD fejlesztésének idejében (az 1970-es évek végén) népszerű másik termékvonal nevét, a kompakt kazetta kifejezést. A kompakt kazetta nevében pedig a kompakt a kis méretre utal (kompakt: ’összeálló’, ’tömör’, ’szoros’).

A többi kifejezésben (kompakt számítógép, kompakt számítógépház) a kompakt szintén azt jelenti, hogy az eszköz kis méretű, és minden lényeges elemet, perifériát tartalmaz, ami a működéshez szükséges, és ezek a perifériák és alkatrészek jobbára integrálva vannak, tehát be vannak építve. A kompakt számítógép kis, esztétikus kivitelezésű háza könnyen elhelyezhető, akár el is rejthető a gép kijelzője mellett, mögött.

A kompakt számítógépház pedig kifejezetten jól mutatja a jelző alapjelentését, kis méretben van összesűrítve minden fontos egység, ami egy házba kell. Tehát a kompakt házak nem a nagy méretről, a szellős elhelyezkedésről híresek, hanem épp fordítva, minden benne van, de nagyon össze van sűrítve az összes alkatrész, és méreténél fogva akár hordozni is könnyű, gyakran még fogantyúja is van.

Bódi Zoltá

| Még több lehetőség

Lassan kiszállítják a Google Glass szemüvegeket a szerencsés fejlesztőknek, ami után első kézből lesznek felhasználói beszámolóink, élményeink a szemüveg mind a két oldaláról. Mind a szemüvegeket viselők, mind a viselők viselkedését elviselők elmondhatják tapasztalataikat. Az igazi kérdés azonban az, hogy mi magunk szeretnénk-e ilyen okos szemüveget? Ön vásárolna ilyet? Felvenné és használná, ha ilyet kapna ajándékba? Ha igen, akkor mire használná - mire való egy ilyen eszköz?

Én biztosan kipróbálnám, de én geek vagyok, úgyhogy az én véleményem nem sokat nyom a latban ilyen esetekben. Ahhoz, hogy az eszköz sikeres legyen, túl kell(ene) jutnia a terjedés szokásos nerd csoportjain és el kell(ene) jutnia az átlagos felhasználóig, a szomszédig, a szülőkig és végül a nagyszülők korosztályáig. Mire gondolok? Pár napja üdítőt vettem egy kis boltban, az előttem fizető kisnyugdíjas nénike mobilja megcsörrent, aki a legteljesebb természetességgel vette fel és kezdett bele a beszélgetésbe. Mindez sci-fi lett volna 20 évvel ezelőtt, mint ahogy most azt hat anakronisztikusnak elképzelni, hogy egy Google Glass szerű szemüveget használ egy 70 feletti néni vagy bácsi - például, hogy a boltban el tudja olvasni a címkéket, árcédulákat, összetevőket. Pedig szemüvege szinte minden ilyen korú embernek van ma már...

Kérdés, hogy mire használnák az emberek az okos szemüveget. Azt tudjuk, hogy már tömeges elterjedése előtt kitiltották az eszközt a sztriptíz bárokból, a kaszinókból, egyes éttermekből, munkahelyekről, annak feltételezett intruzív volta miatt, vagyis, hogy (szinte) észrevétlen lehet vele fényképeket és videókat készíteni és egyúttal megosztani. Persze rossz az, aki rosszra gondol.

A Glass készítői szerint a szemüveg a kép- és mozgókép készítésen-közvetítésen felül alkalmas még guglizásra (hangvezérléssel), szövegek fordítására, a pontos idő vagy az időjárási előrejelzés megnézésére, magunk elé vetíteni egy útvonalat, sportolásra, emlékeztetőkhöz, események (például beütemezett találkozók) jelzésére...

A kiinduló lista persze idővel bővülhet, számomra az azonban elgondolkodtató volt, hogy az egyébként technológiára nyitott, huszonegynéhány éves gazdaságinformatikus hallgatóim egy jelentős részének egyáltalán nem kellene egy ilyen eszköz. Túlságosan intimnek, nehezen használhatónak, egyúttal feleslegesnek is tartották, amikor felmerült ez a kérdés. És ezzel visszajutunk a használhatóság kérdéséhez: mire való egy Google Glass? Ha ezt sikerül jól, 2-3 kulcs használati móddal megfogni és azt ügyesen kommunikálni, transzparenssé, felismerhetővé, átadhatóvá tenni, akkor feltehető, hogy az emberek akarni fognak saját eszközt. Addig azonban marad a kíváncsisággal kevert idegenkedés.

Előre talán furcsán fog hangzani, de azt hiszem a Google Glass egy újabb fontos állomás abban a folyamatban, ami elvezethet minket a cyborggá váláshoz, aminek révén a biológia és a gépek (az élő és a holt) bennünk találkoznak és megváltoztatnak minket valamint a környezetünkkel való viszonyunkat. Persze már maga az egyszerű szemüveg is ilyen, vagy az okostelefon, de a kettő ötvözeteként létrejött okos szemüveg igazán az első viselhető tömeges fogyasztási eszköz, ami szemmel láthatóvá teszi ezt a folyamatot. Talán ezért rémiszt halálra tudat alatt annyi embert a Google Glass használata. A sikerhez tehát ezt a gátat is át kell törni.

Amivel megint csak visszajutok a kiinduló kérdéshez: valójában mire való a Google Glass? Valójában mire fogják használni? Itt van újra egy remek eszköz, egy megoldás, ami keresi a helyét, hogy mire alkalmas, hogy mi az a probléma, amire a megoldást jelenti majd.

Pintér Robesz

2013-ban is napvilágot látott a Global Information Technology Report (GITR), amelyben Magyarország a 44. helyen, egy hellyel hátrébb foglal helyet, mint tavaly. A GITR a világ 144 országát rangsorolja (amelyek a világ GDP-jének 98%-át állítják elő) azok információs társadalmi felkészültsége alapján. A rangsort idén Finnország vezeti Szingapúr és Svédország előtt. A listában hagyományosan a skandináv államok, néhány ázsiai kistigris, az USA és Hollandia valamint az Egyesült Királyság szerepel az első tízben. A 22. Észtország az első a kelet-európai államok közül és a 75. Románia az utolsó (az EU tagállamai közül). 

Magyarország mondhatni, hogy megőrizte helyét, ugyanakkor olyan országok előznek meg minket, mint Kazahsztán (43.), Omán (40.), Barbados (39.) vagy Malajzia (30.). 

A részletes országprofil alapján a nagy-jövedelmű (high income) országcsoporton belül, ahová hazánk tartozik, alulteljesítünk a csoportátlagot tekintve, mind a 8 vizsgált területen.

A GITR nagy előnye ugyanakkor, hogy részletesen megmutatja mely részterületeken teljesítünk jobban és rosszabbul, mint "illene" (a számok a 144 ország közötti helyezésre utalnak):

Néhány sikeres terület:

• Egy vállalkozás bejegyzéséhez szükséges napok száma – helyezés: 10
• A felnőtt lakosság írás- és olvasástudása – helyezés: 14
• Egy vállalkozás bejegyzéséhez szükséges lépések száma – helyezés: 20
• A digitális tartalom hozzáférhetősége – helyezés: 26
• Illegális szoftverek aránya – helyezés: 28
• Szélessávú internet előfizetések száma – helyezés: 28

Elmaradó területek:

• A jogrendszer hatékonysága a kihívást jelentő területek kezelésében – helyezés: 135
• A kormányzat sikere az IKT támogatásában – helyezés: 120
• A jogrendszer hatékonysága a vitás ügyek kezelésében – helyezés: 117
• Befektetői (venture) tőke hozzáférhetősége – helyezés: 115
• Az adó teljes mértéke – helyezés: 114
• A kormányzat közbeszerzése a fejlett technológiák terén – helyezés: 110

Magyarországról bővebben lásd a GITR 196. oldalán.

A 12 éve készülő GITR kiemeli, hogy évek óta először látszik javulni az üzleti környezet és beindulni látszik a gazdasági növekedés, ami jót tesz az információs és kommunikációs technológiáknak (IKT) is, ugyanakkor vitathatatlan, hogy ehhez az IKT-k is hozzájárultak. 

Pintér Robesz 

...avagy élünk-e az óránkénti 10 perces pihenés lehetőségével?

Egy kormányrendelet szerint a számítógép előtt dolgozókat óránként 10 perc szünet illeti meg. Tudnak-e erről az érintett munkavállalók, és ha igen, élnek-e a lehetőséggel? Milyen gyakran és mivel szakítják meg munkájukat azok, akik számítógép előtt dolgoznak? Az NRC legutóbbi felmérése erre kereste a választ.

A számítógéppel dolgozók 79 százaléka tud az óránkénti tízperces szünetekről, azzal azonban csak egynegyedük van tisztában, hogy a szabályozás nem általában véve az ülőmunkára vonatkozik, hanem kifejezetten a képernyő előtt történő munkavégzés káros hatásaitól próbálja óvni a munkavállalókat, akik a 10 perces szünetekben más munkát – akár ülőmunkát is – végezhetnek.

Annak ellenére ugyanakkor, hogy a többség tudja, hogy jár neki óránként tíz perc távollét a képernyőtől, mindössze 27 százalék igyekszik élni a lehetőséggel, és további 11 százalék azok aránya, akik rendszeresen – ha nem is óránként – szünetet tartanak munkájukban. A többség inkább ad-hoc jelleggel, egy-egy új feladat megkezdése előtt, vagy akkor tart szünetet, ha már nem tud megfelelően koncentrálni; ötből négyen azonban még ilyen esetben sem szakítják meg a munkát abból a célból, hogy egy kicsit pihenjenek, lazítsanak.

És hogy mivel töltik a munkaközi szüneteket? Legtöbben sétával, illetve némi testmozgással, vagy –  kevésbé egészséges – kávézással, nassolással ütik el az időt: előbbi 45, utóbbi 43 százalékra jellemző. Az sem ritka, hogy valaki a pihenőidőt is az íróasztalánál tölti, ugyanis minden második munkavállalóra jellemző, hogy ülve próbálja kipihenni az ülőmunka káros hatásait: asztalánál relaxál, telefonál, vagy – ami még ellentmondásosabb – internetezik, esetleg játszik a számítógépén. Utóbbi egyébként inkább jellemző azokra, akik csak esetenként szakítják meg a munkájukat – a „kimozdulás”, legyen annak a célja a testmozgás, a büfé meglátogatása vagy akár a dohányzás, ezzel szemben azok körében jellemzőbb, akik rendszeresen tartanak pihenőt.

A számítógépes ülőmunka káros hatásai egyébként meglehetősen sokakat érintenek. Négyből hárman szenvednek valamilyen komolyabb, rendszeres problémától: minden második embernek romlott a testtartása, minden harmadiknak a látása, minden negyediknek rendszeresen vannak nyak-, hát- vagy derékfájásai (főleg a nőknek), minden nyolcadik szenved rendszeresen szemfáradtságtól, szemgyulladástól, könnyezéstől, minden tizedik fejfájástól.

Bár igen gyakoriak a mozgásszervi problémák, mégis csupán 4 százalék figyel oda maximálisan munka közben a testtartására (beleértve a monitor és a billentyűzet pozícióját is), és további 37 százalék azok aránya, akik általában ügyelnek arra, hogyan ülnek a gép előtt. A többség tehát vagy egyáltalán nem törődik a dologgal, vagy csak akkor, ha épp eszébe jut.

Az ülőmunka negatív hatásainak enyhítésére számos megoldás kínálkozik, mégis csak kevesen vesznek igénybe ilyeneket. Mindössze 10 százalék állította be magának az íróasztal magasságát; gerinckímélő gumilabdát, fitballt pedig csupán 4 százalék használ. Irodai játékokat, sporteszközöket (csocsóasztalt, bokszzsákot) a számítógép előtt dolgozók egytizedének lenne lehetősége használni, de kevesebb, mint felük él a lehetőséggel; az egyre divatosabb irodai masszázst pedig még kevésbé használják ki: 5 százaléknak biztosít ilyet a munkahelye, de csak 1 százalék lazíttatja ki beállt izmait masszőr segítségével.

Persze az ülőmunka negatív hatásainak enyhítésére, de a stressz levezetésére is a rendszeres sport a legjobb megoldás. Ennek ellenére csak 42 százalék sportol legalább heti rendszerességgel, 17 százalék ugyanakkor soha. A testmozgásban, edzésben a harminc évnél fiatalabb férfiak járnak élen, de közülük is csak minden második mozog rendszeresen – a másik végletet a negyven feletti nők jelentik, akiknek mindössze egynegyede sportol legalább heti rendszerességgel. Úgy tűnik, az sem segít, ha a cégek ingyenes sportolási lehetőséget biztosítanak dolgozóiknak: 15 százaléknak van erre lehetősége, de azok aránya, akik ezt igénybe is veszik, csupán 7 százalék.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2013. március 25-29. között végezte 400 fő online megkérdezésével. Az adatbázis reprezentatív a számítógépes munkát végző munkavállalók csoportjára nézve.

| Még több lehetőség